Negyven évvel ezelőtt szintre a semmiből robbant be az underground metal színtér élvonalába az angol Onslaught, amelynek Power From Hell című debütáló nagylemezét a mai napig a legjobb brit albumok közt tartjuk nyilván. Ugyan a zenekar számos tagcserét megélt, s volt egy hosszabb, 1991-től egészen 2004-ig tartó időszak, amikor nem is működött, és persze a csillaguk sem ragyogott mindig olyan fényesen, mint a korai időszakban, a Power From Hell album hírneve azonban cseppet sem fakult az eltelt négy évtized alatt. Olyannyira nem, hogy a gitáros Nige Rockett által vezetett zenekar a jubileum kapcsán úgy döntött, ismét felveszi legjobb régi dalait, s megspékelve egy klasszikus metal és punk dalok feldolgozásait tartalmazó második lemezzel, dupla kiadásban újra megjelenteti azt. A május végén ily’ módon kiadott Origins Of Aggression albummal Európában turnézó Onslaught alapító vezetőjét egy osztrák klubban, a salzburgi Rockhouse Barban bírtuk szóra.
Szöveg: Gyuricza Ferenc / Gyuricza Tamás Marcell – Fotó: Korey Rockett / Karen George
–
A május végén megjelent új Onslaught dupla album első fele a klasszikus éra újrafelvett dalaiból állt össze. Miért döntöttetek úgy, hogy újra felveszítek a dalokat? Nem lett volna egyszerűbb remaster felvételekkel jelentkezni, mint azt nagyon sok, hozzátok hasonlóan jubiláló zenekar teszi?
„Nos, ez egy érdekes kérdés, és van is értelme beszélni róla. Eredetileg az volt a szándékom, hogy a teljes első albumot újravesszük, s ugyancsak Power From Hell név alatt ismét kiadjuk. Amikor ennek a híre eljutott egy olyan barátomhoz, aki elég meghatározó személy a zenei világban, felhívott, és csak annyit mondott: eszembe ne jusson ezt megtenni, mert csak rosszat teszek vele a zenekarnak. Mivel abszolút megbízom benne, megfogadtam a szavait. Ezért egy új tervvel álltam elő, mutassuk meg a világnak, hogy honnan jött, mint is jelent az Onslaught, ezért nem az első albumot vettük fel újra, hanem a régi albumainkról válogattam össze egy teljes nagylemeznyi dalt, és azokból készítettük el ezeket az új felvételeket. Tulajdonképpen csináltunk egy best of albumot. Azért láttam értelmét ennek, mert lényegében minden album egy kicsit különbözik a többitől, s mindegyiken más az énekes. Így most van egy olyan albumunk, ami totál egységes képet mutat a zenekar karrierjéről. A második lemezre pedig olyan előadók dalaiból csináltunk feldolgozásokat, akik hatással voltak ránk. Olyan klasszikus punk- és metaldalok ezek, amelyek nélkül nem lett volna Onslaught.”
A régi rajongók nem kifogásolták, hogy új énekhanggal kapják a klasszikus dalokat?
„Semmi negatív visszajelzést nem hallottunk emiatt. Nagyon jó volt az album fogadtatása, több mint száz interjút adtam már a megjelenése kapcsán, és az újságíróknak is tetszett. Olyan hozzászólást is találtam a közösségi médiában, aminek írója kifejti, hogy nagyon utálja az újrafelvételeket, de amikor olvasta, hogy miért csináltuk meg mi a sajátjainkat, egészen más szemlélettel kezdte el hallgatni őket, s végül nagyon is bejöttek neki ezek a dalok.”
Mit gondolsz, annak idején minek volt köszönhető az Onslaught és a Power From Hell album sikere?
„Szerintem csak jó helyen voltunk jó időben. Az Onslaught korai éveiben rendkívül gyorsan történt minden. 1983-ban alapítottuk a zenekart, hardcore punk bandaként indultunk Bristolban, s rögtön az elején nagyon sok koncertet adtunk a városban. Szerencsére volt egy barátunk, aki koncerteket szervezett, ezért sok híres punkzenekar lépett fel ott, minket pedig rendre berakott eléjük, amiért persze nagyon hálásak voltunk neki. Ennek köszönhetően igen rövid idő alatt összeszedtünk egy elég erős rajongói tábort, amitől világszerte kezdett terjedni a hírünk.
Persze, akkoriban ez még nem ment olyan könnyen, mint most, hiszen nem volt internet vagy közösségi média, az emberek levelezés útján tartották egymással a kapcsolatot. Ma már elég furán hangzik, de akkoriban tényleg mindenki kézzel írta a leveleit. A zenefanatikus újságírók, akik a különböző fanzineknek dolgoztak, szintén leveleztek egymással, s ezekben a levelekben valószínűleg sokan megemlíthették a nevünket, mert hamarosan azt vettük észre, hogy a világ minden pontjáról elkezdett irántunk érdeklődni a sajtó. Amerikai sajtónak adtunk interjúkat, miközben akkor még nem jártunk az Egyesült Államokban, meg ilyesmik történtek velünk.
Aztán úgy másfél évvel a megalakulásunk után kaptunk egy ajánlatot, Bristolban alakult egy új kiadó, a Children Of The Revolution, s ők kerestek meg bennünket, hogy kiadnák a lemezünket. Már ez is hihetetlen volt számunkra, azt viszont álmunkban sem mertük volna gondolni, hogy a Power From Hell albumnak ilyen jó lesz a fogadtatása. Egyszerűen berobbant a színtérre, mindenki arról beszélt. Hamarosan kiadták Amerikában is, de kaptunk ajánlatot Brazíliából, s még egy csomó másik helyről is. Szóval mindenhonnan, ahol csak ismertek bennünket, és az albumnak tényleg hatalmas sikere lett.”
Mondhatjuk azt, hogy Angliában ti jelentettétek a thrash előfutárát?
„Hmm, szerintem van ebben valami, hiszen 1984-ben, amikor a Power From Hell album dalait írtuk, a thrash még éppen csak kibontakozóban volt. Igen, szerintem az Egyesült Királyságban mi voltunk az elsők, akik valóban thrasht játszottak. Persze, ott volt a Venom, akiknek a zenéjében szintén vannak thrash elemek, de azért az mégiscsak más volt. Szóval, ez is adott egy nagyobb löketet nekünk, de nem volt benne semmi olyan tudatosság, hogy legyünk mi az első angol thrash zenekar, egyszerűen csak azt a zenét játszottuk, amit a magunkénak éreztünk. Ezért mondom, hogy jó helyen voltunk, s jó időben.”
Honnan merítettétek az inspirációitokat?
„Elsősorban a Motörhead és a Discharge zenéjéből, ezt a kettőt mindenképpen meg kell említenem. A Motörhead hatását a mai napig ott érzem a Power From Hell album dalaiban. Ők már akkor nagyon nagyok voltak, s mi óriási tisztelettel tekintettünk rájuk.”
.
A mai koncerten, illetve a teljes európai turnén elég érdekes felállásban léptek fel, hiszen nincs itt veletek az énekesetek, David Garnett, és a szólógitáros is ismeretlen számomra. Minek tudható be az a speciális felállás?
„Ne is kérdezd, kész rémálom volt az egész. Három-négy nappal a turné kezdete előtt az énekesünk azzal állt elő, hogy ő nem tud jönni. Szinte szóhoz sem jutottam, annyit tudtam csak kinyögni, hogy »hé, haver, ez most komoly?« Megjelent egy albumunk, ami köré igen jelentős turnét szerveztünk, és te az utolsó pillanatban azzal állsz elő, hogy mégsem jössz? Arra hivatkozott, hogy mentálisan nincs jól, amit megértek, de három-négy nappal egy olyan turné előtt kijelenteni ilyesmit, aminek sikerén rengeteg ember dolgozott, nem igazán fair.
Szóval, ott álltunk teljesen leforrázva, amikor hirtelen jött egy megoldási lehetőség. Az előzenekarunk, a Cryptosis turnémenedzsere egy spanyol srác, Oscar Rilo, akinek van egy zenekara, a Dark Embrace. Nos, amikor Oscar tudomást szerzett arról, hogy milyen helyzetbe kerültünk, s lehet, hogy a teljes turné elmarad, felhívta az ügynökünket, s felajánlotta, hogy szívesen beugrana a turnéra, mint az Onslaught énekese. Beszéltünk vele, elmondta, hogy nagy rajongója a zenekarnak, s még a hangja is jól illik a Power From Hell album dalaihoz. Úgy voltunk vele, hogy miért ne, hiszen nincs mit veszítenünk. Oscar négy nap alatt megtanulta a dalokat, és estéről estére egyre jobb teljesítményt nyújt. Tényleg jó döntés volt, hogy teljes bizalmat szavaztunk neki. És igen, van egy fiatal gitáros is a csapatban, Lewis Burrow, akinek egyelőre még nem tisztázott a státusza. Lehet, hogy teljes jogú tagként belép hozzánk, de az is lehet, hogy nem.”
Ez min múlik?
„Azon, hogy vállalja-e a turnézást vagy sem. Nagyon sok zenész inkább a hétvégi harcos üzemmód szerint működne. Szívesen mennek egy hétvégi napon valamilyen fesztiválra, de utána már utaznának is haza. Egy komoly zenekar, mint az Onslaught esetében azonban ez nem működőképes modell, mi a folyamatos turnézás hívei vagyunk, ami azonban komoly megterhelést jelent, amit nem képes mindenki elviselni. Ez egy speciális életforma, rengeteg nehézséggel, lemondással jár együtt.
A gitárosunk, Wayne (Dorman) is ezért szállt ki. Az európai turné előtt volt pár koncertünk az Egyesült Királyságban, s akkor mondta, hogy ő ezt hosszú távon nem tudja csinálni. Soha életében nem turnézott előtte, de az énekesünk, David sem. Lehet, hogy hiba volt bevenni őket a zenekarba, de mindkettőjüket tehetségesnek tartottam, és akartam adni nekik egy esélyt. Azt viszont nem mértem fel, hogy mentálisan elég felkészültek-e a turnézásra, pedig az Onslaught folyamatosan turnézik. Még a covid előtt, tíz év alatt öt, vagy talán még annál is több világ körüli turnén vettünk részt.”
Olyasmit el tudnál képzelni, hogy a Power From Hell album negyvenéves jubileuma kapcsán akárcsak egyetlen koncert erejéig összehívd az Onslaught eredeti felállását?
„Nem. Erre semmi esély, nem vagyunk jóban egymással.”
Az Origins Of Aggression album után lesz olyan nagylemez, amin valóban új dalok szerepelnek majd?
„Igen, ez a következő terv. Jelenleg turnén vagyunk, ezért most éppen nem tudok új dalokkal foglalkozni, de nagyjából egy éve dolgozom már néhány témán. Lassan haladok velük, mert egészségileg nem vagyok egészen rendben, egy hosszabb időt ki is kellett hagynom. Az elmúlt három év alatt volt két gerincműtétem, s három alkalommal operáltak rák miatt. Januárban tértem vissza, de még nem vagyok teljesen jól, jelenleg is lábadozom. Néha szédülök, egyensúlyzavaraim vannak, és a mozgásom is nagyon nehézkes. Ezért nem tudom intenzíven belevetni magam a munkába, egy új album viszont azt kívánná. Vannak riffjeim, dalszöveg részletek, címek, és ilyesmik, de legalább egy év kell még ahhoz, hogy egy teljes album összeálljon.”
Ezek szerint jövőre várhatjuk?
„Nem tudom, ez attól is függ, mennyit dolgozunk közben a koncertekkel. Most itt van ez a hosszú turnénk, aztán lesz néhány fesztiválfellépésünk, utána viszont lesz két hónap szünetünk, ezért szeptemberben és októberben többet tudok majd az új dalokkal foglalkozni. Novemberben Ausztráliába megyünk, ahol még sosem jártunk, valamint Kínába, Japánba és Szingapúrba is. Ez az év eléggé leterhelt koncertekkel.
Jövőre lesz egy újabb európai turnénk, amiben remélhetőleg a kontinens keleti fele, valamint a Balkán is benne lesz. Olyan országok, mint Magyarország, Románia vagy Bulgária, mert oda most nem jutottunk el. Romániában és Bulgáriában többször is voltunk már, Magyarországon azonban még csupán egyszer, s az is nagyon régen volt már. Ha jól emlékszem, talán 2008-ban léptünk fel Budapesten. Túl sok minden nem maradt meg belőle, az viszont igen, hogy volt ott valaki, aki tüntetni akart ellenünk. Azt hiszem, azért, mert nem tetszettek neki a dalszövegeink, vagy valami ilyesmiért. A szervező figyelmeztetett is bennünket, hogy készüljünk fel erre, de aztán nem történt semmi különös. Úgy tudom, bár a fickó megjelent a koncert helyszínén, de a rendezők szépen arrébb tessékelték, ezért nem sikerült megzavarnia azt.”
–
(Az interjú eredetileg a 2025. júliusi digitális különszámunkban jelent meg.)
x
