78 éves korában rövid betegség után meghalt Kóbor János, Mecky, az Omega frontembere, adta hírül a zenekar. Az énekes pár héttel ezelőtt került kórházba.

78 éves korában rövid betegség után meghalt Kóbor János, Mecky, az Omega frontembere, adta hírül a zenekar. Az énekes pár héttel ezelőtt került kórházba.

„Rajongók milliói imádták itthon és külföldön, a rockzene állócsillagaként. Felfoghatatlan űrt hagy maga után. Nincsenek szavak, marad a csend. Mecky a szívünkben örökre velünk marad” – írta a zenekar hivatalos Facebook-oldalán.

Kóbor János 1943. május 17-én született Budapesten, első együttesét még középiskolásként alakította a József Attila Gimnáziumban: sorsolásos alapon lett a zenekar ritmusgitárosa. Az első együttesét Ciklonnak hívták, majd végül több zenekar összeolvadásából jött létre az Omega, mely ezen a néven 1962. szeptember 23-án játszott először a Műegyetem Hess András téri kollégiumában. Az Omega első felállásában Kóbor ritmusgitározott és énekelt, de már tag volt Benkő László is a későbbi nagy felállásokból.

A több tagcserén is áteső Omega a legnépszerűbb hazai beatzenekarok egyike lett, Kóbor pedig idővel a gitár helyett csak az éneklésre koncentrált: ugyan eleinte több énekes is játszott a zenekarral, a hatvanas évek második felében már az Omega saját slágereinek többségét Kóbor énekelte, az 1971 óta felvett dalokban pedig ő az egyedüli szólóénekes. Az Omega Presser Gábor csatlakozása után lendült igazán formába, ekkor készültek az első albumaik, de miután Presser és a dobos Laux József kiléptek, a dalszerzésbe több tag is bekapcsolódott. Kóbor is írt több dalt, de elsősorban az énekdallam és a szöveg egymáshoz igazítása volt a feladata.

Az Omega a legek zenekara volt Magyarországon: 1968-ban elsőként jelent meg önálló albuma a beatzenekarok közül,  az együttes elsőként jutott ki az Egyesült Királyságba, a magyar rockegyüttesek közül nekik volt a legtöbb eladott lemezük Magyarországon (az 1979-es Gammapolis, 650 ezer példánnyal) és külföldön (az 1977-es Time Robber, 1 millió példánnyal). A keleti blokk országaiban is ismert együttesnek komoly tábora van a mai napig Németországban és Svájcban is.

A nyolcvanas évektől Kóbor János az Omega-stúdióban számos lemez készítésében vett részt producerként, zenei rendezőként, hangmérnökként. Első közreműködése más produkcióban a Scorpions budapesti és kassai koncertje volt 2009-ben, ezzel Klaus Meine és Rudolf Schenker 1994-es vendégszereplését viszonozta. 2014-ben pedig koncertet adhatott a rendszerváltás 25. évfordulójának tiszteletére a Hősök terén, ahol fellépett a Scorpions is, így Kóbor együtt énekelhette a Wind of Change-et Klaus Meinével.

Kóbor János pályája során megkapott szinte minden fontosabb állami kitüntetést. Az Omega tagjaival megosztva 1987-ben a Liszt Ferenc-díjat, majd 2013-ban a Kossuth-díjat is. 1995-ben Kóbor a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét is megkapta, 2013-ban pedig Budapest díszpolgárává avatták. Kóbor kétszer házasodott, az első házasságából egy fia született, a második házasságából pedig egy lánya.

Kóbor János idén januárban exkluzív nagyinterjút adott a Mandinernek, Sal Endrének.

„(…) 1967-re a többiek is lediplomáztak, és volt, aki úgy döntött, eddig tartott. A pótlásukra már tanult zenészeket kerestünk. Így került hozzánk Mihály Tomi is, meg Presser Gábor. Nagyon gyorsan történt minden. A következő évben már Red Star néven Angliában turnéztunk. Bekerültünk a forgatagba, a legmenőbb angol bandákat láttuk, ők is eljöttek a mi koncertjeinkre. Ott megtapasztaltuk, mi is a profizmus meg a komoly hangtechnika, és próbáltunk ennek megfelelni. Onnantól kezdve rengeteget turnéztunk külföldön, pénzt hoztunk az államnak, ezért engedtek minket.

Szinte mindenhová eljutottunk, több lemezt adtunk el Nyugat-Európában, mint itthon, pedig itt is milliószám fogytak az Omega-korongok. De ezeket már mindenki ismeri.

A csúcs 1976-tól volt, az Időrabló című lemezünk megjelenése után. Innentől kezdve egy évben minimum 250 napot külföldön koncerteztünk. Azért persze arra is figyeltünk, hogy itthon is legyen buli, az egyik évben igen kacifántosra sikeredett. 1982-ben, amikor húszéves volt a zenekar, bementünk Schmitt Palihoz, aki akkor a Népstadion és Intézményei igazgatója volt. Akkor nyílt a BS, ott akartunk koncertezni. Pali azt mondta, oké, legyen koncert, de ne legyen balhé. Azt gondolta, egyről van szó, én meg mondtam, hogy tízről. Végül összehozta nekünk, mi meg megadtuk a módját, és felkértük a Jancsó–Hernádi duót, hogy legyenek a koncert rendezői. Aztán kiderült, hogy jön a női kézilabda-világbajnokság a BS-ben, így tíz helyett hat koncertben maradtunk.

Az első reggelén felébredtem, bekapcsoltam a rádiót, és furcsa gyászzene szólt, majd bemondták, hogy elhunyt Leonyid Brezsnyev, a szovjet pártfőtitkár. Na, mondtam, magamban, ebből nem lesz koncert, semmit sem fognak engedni. Végül Jancsó Miklós elérte Aczél Györgyöt, a kultúra mindenható urát, aki engedélyezte a koncertet. Aztán egy mégis ugrott, mert a temetése napján nem játszhattunk…”

A teljes interjút itt olvashatod el.

___