A 2012-ben alakult svéd Ofdrykkja tagjai átestek egy s máson az évek során, ami a kiadványokon is tükröződött, de a jelenlegi zene alapján úgy tűnik, már más szelek fújnak Västerås környékén. Az After The Storm címet kapott idei őszi album nem a black metal zaklatott vizein evez, legfeljebb igen kis mértékben, ellenben szép akusztikus szerzeményeket hallunk, amiket akár északi vagy neo-folknak is nevezhetünk.

Három évvel a Gryningsvisor után egy szinte teljesen metalmentes lemezt készített az Ofdrykkja, ami nem meglepő, mivel a black metal felől nagyon sokfelé el lehet mozdulni. A melankolikus népzenei területek az egyik ezek közül. Szép, sokszor szinte intim hangulatú tételeket hallhatunk visszafogott 31 percben, ahol az akusztikus gitáré a főszerep, s ennek dallamait egészítik ki a hangszerelés további elemei. Vonósokat éppúgy hallunk, mint néhol sejtelmes post-rock-áramlásokat, introvertált narrációkat, női éneket, hangulatemelő effekteket.

Az anyag kulcsmotívumai a magány, a visszavonultság, a természetjárás, a megnyugvás, az elmúlás fölötti elmélkedés, a befelé fordulás, ily módon, amennyire megkapó és elbűvölő az After The Storm anyaga, éppannyira szomorkás is. Találó a cím: mintha a sok megpróbáltatáson keresztülment, de ezeket végül túlélt lélek megnyugvásra lelt volna, és ugyan a hegeket kívül-belül hordozza az utolsó pillanatig, dalai is erről tanúskodnak, a zene, amit játszik, már levetett magáról minden harsányságot, hangzavart, harci kedvet. Arra vágyik, hogy megpihenjen a hegytetőn egy sziklakiszögellésen ülve, s hallgassa a szelek hangját, elmerüljön az e világ szépségeiben, s talán eme introspektív dalok segítségével mindenek mélyebb értelmére is rálel. Ha ez irányba lépések történnek, már megérte minden erőfeszítés.

Nagyon szép zene az Ofdrykkja albuma, ítéletnapig tudnám hallgatni.