Kiadó: Nuclear Blast / Írta: Gáti Viktor / 9
Az Obscura egy kvadrológia (vagyis négy lemez, melyeket közös tematika, esetükben főképp az űrkutatás és az evolúció, fog össze) után egy trilógián dolgozik, melynek második része az A Sonication címet kapta, s bő három évvel követi az előd A Valedictiont. Stephen Kummerer 2002-ben, eredetileg Illegitimation néven hívta életre a német technikás death metal intézményt (a máig használatos nevet pedig nyilvánvalóan a legendás kanadai formáció, a Gorguts 1998-as harmadik, kiváló lemeze után vette fel). A csapatot mindig is jellemezték a viszonylag gyakori tagcserék, ám ezzel együtt komoly törést jelenthetett, amikor 2024-ben a gitáros/énekes főnök kénytelen volt újraszervezni zenekarát, miután mindenki lelécelt mellőle. Eközben a kivált hangszeresek megalapították a hasonlóan agyas, dallamérzékeny, a zenei kontrasztoktól sem visszarettenő stílusban alkotó Obsidioust, amellyel mellesleg leszállították számomra a 2022-es év legjobb lemezét (és aktuálisan plágiummal vádolják volt főnöküket, de ezt most hagyjuk).
A revitalizáció sikeres volt az Obscura háza táján: a basszusgitáros posztot a Cynicben és a Mayanban is megfordult Robin Zielhorst tölti be, a gitáros a magyar felmenőkkel rendelkező Kevin Olasz lett, a doboknál pedig James Stewartot (Decapitated, Belphegor, Skeletonwitch, stb.) találjuk. Zeneileg megmaradtak az eddig megformált jellegzetességek, a Cynic/Necrophagist tengelytől eredeztethető tech-death eszköztár, különösképp a feszes tempókat, a sűrű ritmusokat és riffeket, az okos váltásokat, a hol kozmikusabb, hol epikusabb atmoszférát tekintve. A klasszikus zenére és a jazzre visszavezethető szerkesztések, dallamfutamok, mondatok még kiérleltebbek, egyúttal kevesebb a merengős betét, és a dalközpontúság is erősödött.
Fentiekre e szűk negyven percből a legékesebb példa a szokásos rikács mellett mélyebb hörgéssel is támadó In Solitude, a mindennemű vokált mellőző, keretes struktúrájú Beyond The Seventh Sun, a Kummererrel egyetértésben legkerekebbnek érződő Evenfall valamint a lenyűgöző finálé A Sonication. Stephen biztosan nem könnyű ember, de talán épp emiatt veszi az Obscura művészetét ennyire véresen komolyan, aminek meg is van a friss eredménye: a katalógus egyik legjobb és legkimunkáltabb, remek arányú darabja.
–
(A lemezismertető eredetileg a februári digitális különszámunkban jelent meg.)
–
„Vessetek meg, de nekem ez bejött! Gyorsaság, sodrás, erő, virtuozitás – neoklasszikus szólógitározás –, sok meglepetés a nótaszerkezetekben és – jó death metal szokás szerint – a károgó ének alá dallamokat varázsoló gitártémák. Obscura-bulin bizonyára nem aludnék el!”
– Cselőtei László 9
„November végén mutatták be az űrtechnikás Silver Linings videóját, már ez a tétel is megmutatta, hogy rendben lesz az új album meg az új felállás, ami akkor még nagyon friss volt – és amelyben egy magyar fiatalember, Olasz Kevin az egyik gitáros. Szerintem sokat fogom még hallgatni ezt a cuccot, de idő kell hozzá.”
– Kánya Ferenc 9
„Progos, komplex death metal, amiben meghatározó elem a virtuóz – néhol jazzes ihletésű – basszusjáték és az ultradallamos szólómunka. Mindezeken túlmenően pedig kompakt, kerek dalokat hallhatunk itt, amikben az ész és az intelligencia éppen úgy megvan, mint az erő és az agresszív él. Minőségi, a maga vonalán nagyon erős album ez.”
– Schmidt Péter 9
„Ilyen bőgőhangzás mellett engem az sem zavarna, ha a német banda tagjai megállás nélkül csak aprítanának. Egyszerűen jó hallgatni Robin Zielhorst felszabadult, kötetlen játékát, maximálisan hallatszik, hogy tökéletes szimbiózisban áll a hangszerével. Persze, igaz ez a többiekre is, Steffen Kummerer mellett egy nagyon ütős felállás jött össze a tavalyi év folyamán!”
– Zubor Olly 9
„Biztos pont a technikás death metal horizontján a német Obscura, ám a zeneiségüket viszonylag kis bázis értékeli igazán. Pedig mekkorákat zenélnek már megint! Tanítani kellene ezt a fajta muzikalitást – figyelj a basszusgitárra! –, még akkor is, ha nagyjából ugyanazokat a köröket futják újra és újra.”
– Gyuricza Ferenc 8
„Remek, technikás death metal, sokszor megdöbbentően jó, melodikus gitárszólókkal.”
– Kiss Gábor 8
„Továbbra is azt gondolom, hogy bár az Obscura próbál nem pót-Death meg pót-korai-Cynic lenni, igazából amit ezektől függetlenül zenél, az nem annyira lenyűgöző és zseniális, mint az említettek. Ezzel együtt amit összezenélnek, és amilyen ereje a komplexitás mellett is van, az elismerésre méltó.”
– Uzseka Norbert 8
„Nagyon akartam szeretni, de valahogy nem sikerült elkapnom a fonalat. Többedik hallgatásra már kezdtek elő-előjönni az értékei, de nem lettünk barátok. Most elteszem pihenni, de tuti találkozunk még.”
– Szénégető Richárd 6
