Kiadó: Prophecy Productions / Írta: Schmidt Péter / 9
Amerikai doom metal formációkról szólva leginkább a Trouble, a Solitude Aeturnus, a Pentagram, illetve a Saint Vitus és vonzáskörzete (Spirit Caravan, The Hidden Hand, The Obsessed, stb.) neveit van szokásban emlegetni, holott a chicagói illetőségű Novembers Doom is figyelemre méltó szereplője a tengerentúli színtérnek. Eleve van egy elég komoly múltjuk: 1992 óta működnek, a Major Arcanát is számolva már tizenkét albumnál tartanak, ami már önmagában megsüvegelendő kitartásra vall. Igaz, az imént citáltakhoz képest ők egy jó fokozattal harapósabban, doom/death hatásokkal is jócskán operálva muzsikálnak – tisztán doom/deathnek mégsem mondanám a zenéjüket, inkább valahol félúton vannak ezen irányzat és a klasszikusabb hangvételű epikus doom nagyszabásúbb világa között. Ehhez az egyik kulcs az egyetlen eredeti tag, a frontember Paul Kuhr orgánuma, aki a hörgősebb vokalizálás mellett gyakran használja dallamosan is a hangszálait – méghozzá nem is rosszul, markáns baritonján ugyanis kifejezetten jó énektémákkal szolgál. De a zenei alapok is sok melodikus részt, kellemes harmóniamenetet tartalmaznak, a tempók pedig a belassult, tipikus doomolások mellett meglehetős gyakorisággal váltanak dohogósabb-zakatolósabb fokozatba.
Ami pedig legalább ennyire fontos: a zenekar valóban erős atmoszférájú és jó dalokat ír, igazi zenei és szövegi mélységekkel, komolyan veendő tartalommal. Habár – amint említettem – a frontember Paul az egyetlen eredeti tag a csapatban, jelenlegi társai is már másfél-két évtizede mellette vannak, összeszokott társaságról beszélhetünk tehát, ami hallatszik is a Major Arcana dalain. A két gitáros, Larry Roberts és Vito Marchese például nagyon szépen dolgozik együtt, legyen szó akár karcosabb riffelésről vagy légiesebb, szép harmóniamenetekről, a dobos Garry Naples pedig jó érzékkel pakolja alájuk az egyszerre masszív és mégis változatos, okosan megformált ritmusalapokat.
A szűk órányi lemezanyagon hallható tíz szerzemény minden kétséget kizáróan figyelemre méltó teljesítmény egy olyan szép múltú formációtól, akikhez a doom/death vonal és a tradicionálisabb epikus doom irány felől érkezve egyaránt érdemes közelíteni. (Bennfentesebbek figyelmét külön felhívnám a lemezt gondozó Prophecy kiadóra, akiknek neve most is garancia a minőségre mind a zenei tartalom, mind a fizikai kivitelezés-megvalósítás tekintetében. Ahogy azt tőlük már megszokhattuk.)
