Skip to content

NEVERGREEN: Harag és remény

Kiadó: H-MUSIC / Írta: CSELŐTEI LÁSZLÓ / 10

1994, Szeged. Már túl voltunk a Marlboro Rock-In országos tehetségkutató ottani fordulóján, ahol a zsűri tagjaként vettem részt. Ültünk a buszban hazafelé. Mellettem állandó “padtársam”, Németh Lojzi, a Bikini basszusgitárosa, az előttünk lévő ülésen Besnyő Laci, legendás koncertszervező, akkor a Beatrice menedzsere. Lojzival szokás szerint már kortyoltunk némi whiskey-t és az aznap hallott zenekarokról beszélgettünk. És minduntalan visszatértünk egy dalra, amit akkor hallottunk először. “Újra nyergeli lovát a barbár, zászlaján éhes bálvány…” – ismételgettük. Meg azt, hogy “Megalázott asszonyi testek, férjeik már rég elestek…”! Újra meg újra eldúdoltuk a sorokat, amelyek egy meghallgatás után belénk égtek, amelyektől minduntalan libabőrösek lettünk. Aznap Matláry Miki billentyűs, Bob Macura basszusgitáros/ énekes, valamint Dula Sanci szólógitáros és Redon Zsolt dobos, vagyis a Nevergreen zenekar beírta magát a rocktörténelembe. Egy olyan utazás vette kezdetét, ami a mai napig tart. Bár a Marlboro Rock-In vetélkedőn végül – hozzáteszem, óriási viták után – csak második helyezettek lettek, de igazából a Nevergreen tette a legnagyobb hatást a zsűrire a teljes eseménysorozat alatt. Néhányunknak nagyon fájt, hogy nem ők nyertek, de a többség döntött. Viszont a második hely elég volt arra, hogy az akkori legnagyobb hazai lemezkiadó, a multinacionális háttérrel dolgozó Polygram vezetője, Hegedűs László szerződést ajánljon a fiúknak.

Azóta eltelt három évtized. Szerencsésnek érzem magam és büszke vagyok rá, hogy ott lehettem a legelső “kapavágásnál”, ahogy arra is, hogy a polygramos idők után a zenekar hozzánk, a Hammer Recordshoz szerződött. Ma pedig a H-Musicnál dolgoznak, továbbra is jó kezekben vannak, aminek az eredménye egy vadonatúj Nevergreen-album, a Harag és remény.

Ha a banda rajongója vagy, akkor bizonyára határozott elképzelésed van arról, milyennek is kell lennie egy új Nevergeen anyagnak. Már előre libabőrös vagy a lüktető riffektől, a hömpölygő billentyűktől és Macura egyenesen a pokolból érkező, mély, ám dallamos énekétől. És ez a lemez hozza a kötelezőt. Sőt, annál is többet! Rég nem készült már stúdióalbum és ez határozottan jót tett a csapatnak. Ahogy várható volt, mennek az eredeti ösvényen, de ott nagy lendülettel, hittel. Egyenletesen erős a felhozatal, húznak a dalok.

Aminek nagyon örülök, az a gitárcentrikus sound és hogy a gitár rendkívül tömény, jót tesz neki a kissé kásás, zajos megszólalás. Masszív alapokat ad, mániákusan tolakszik. A szólók pedig kifejezetten tetszenek. Sok neoklasszikus hatás, ‘80-as évekhez méltó, megkomponált témák, virgázós, de megfontolt is egyben. Nenad Nedeljkovic folyamatosan szépen teljesít, de igazán az album végén található instrumentális Flame Eternalban mutatja ki a foga fehérjét. Mindjárt az elején brutálisat teker, majd pedig egy Tony MacAlpine jellegű, gitárhősökhöz méltó szólófolyamot tol. Matláry Mikinek, mintha nem is tíz, hanem húsz ujja lenne, olyan monumentális, sokszínű és vastag billentyű szőnyeget gördít a többiek alá. Minden hangon, amit játszik, hallatszik a totális átélés, a hit.

Nagy kedvencem az Őrizlek dalomban, ahol Bob kicsit feljön a pincéből és magasabb fekvésekben villogtatja az orgánumát. Ettől aztán rögtön a dallamai is megjegyezhetőbbek lesznek. A lemez másik fénypontja a címadó Harag és remény, egy dinamikus, ám tipikus Nevergreen-tétel, amelynek a refrénje sokáig velünk marad. Az Ó fájdalom, sötét éj című darabot akár lírainak is nevezhetném, a csak billentyűvel aláfestett verze alapok kellemesen legebegtetnek. De aztán jön a zorall, tipikus Nevergreen-riffelés és visszazökkenünk a rideg valóságba. Itt amúgy fel-fel bukkan a brit Architects Animal dalának hangulata, a gitárriffekben, ritmusokban mindenképpen. Kicsit kilóg a lemezről, de nagyon jót tesz neki az utolsóként felhangzó, záró tétel, a Speed. Sokkal gyorsabb és rock’n’roll-osabb, mint a többi dal. Van benne egy kis The Cult, ami határozottan jól áll a csapatnak. Ha engem kérdeztek, azt mondom, akár lehetett volna több hasonló dalt írni és rátenni az albumra!

Ami a szövegeket illeti, továbbra sem sütött ki a nap Mikiék világában. A sötétség az úr, a halál, a vér és a háború mocskában, sírok között gázolunk. Minden csupa árnyék, hideg és magányos. De a Nevergreent ezért szeretjük.

2024, Nagykőrös. Ülök a dolgozószobámban. Immár sokadszor hallgatom végig a lemezt, de nem tudom megunni. Mindig találok valami érdekes részletet, amin el tudok merengeni. A riffek és dallamok magukkal ragadnak, eszembe jut sok Nevergreen-album és -koncert, a régi, szép idők. Bár eltelt harminc év, a Nevergreen még mindig velem van, nekem szól! Ez bizony monumentális, gótikus doom metal a javából!

KERESÉS
MEGJELENT A DECEMBERI
DIGITÁLIS KÜLÖNSZÁM!
DIGITÁLIS KÜLÖNSZÁMOK
dec  |  nov  |  okt  |  szept
RÉGI LAPSZÁMAINKAT
NÉPSZERŰ
FACEBOOK
SZERKESZTŐSÉGI KEDVENCEK
Cselőtei László
Cselőtei László
vezető szerkesztő
  1. POKOLGÉP
    Vissza sose nézz
  2. ROAD
    Az utolsó rapszódia
  3. MARILYN MANSON
    One Assasination Under God
  4. AVATARIUM
    Between You god The Deveil and The Dead
  5. VOIDFALLEN
    The Rituals of Resilience
Zubor Olly - 300p
Zubor Olly - 300p
online szerkesztő
  1. GAEREA
    Coma
  2. THE BROWNING
    Omni
  3. TRIBULATION
    Sub Rosa In Aeternum
  4. IOTUNN
    Kinship
  5. VOLA
    Friend Of A Phantom
Posta Janos 24 - 300p
Posta Janos 24 - 300p
szerkesztő
  1. MARILYN MANSON
    One Assassination Under God
  2. THE OLD DEAD TREE
    Second Thoughts
  3. KATI RÁN
    Sála
  4. ROAD
    Az utolsó rapszódia
  5. OBITUARYY
    Slowly We Rot
PETŐFI X HAMMER
az adások archívuma
HAJÓGYÁR x hw