Kiadó: H-Music / Írta: Kánya Ferenc / 7
Nos, kezdjünk mindent a legelején. Ez nem egy Beatrice-sorlemez. Naaaaaaagy piros betűkkel van rajta a cím Beatrice szava, de én úgy tekintek erre, mint egyfajta ’spin-off’-ra. Ezt az albumot Nagy Feró, a Beatrice vezetője, énekese, üzembentartója és Kossuth-díjas legendája valamint Csillag Endre, azaz Csuka – mint tudjuk gitáros, a Zártosztály alapítója, aki játszott egyebek mellett a Hobo Blues Band, a Kormorán, az Edda művek, a Tunyogi Rock Band, a Bikini, a Hard, illetve Deák Bill Gyula zenekarának soraiban – készítette kettesben. Első közös munka – szól a kiadó promójának szövege, tehát lehet lesz folytatás.
Egy májusi tévéinterjúban Feróék őszre ígérték az album érkezését és tíz dalt említettek, de végül a Mikulás hozta meg a lemezt és nyolc nóta került fel rá, amelyek zenéjét Csuka írta, a szövegeket pedig Feró. Előbbi vonatkozásban érdekelt igazán az album, de vannak különös érzéseim ezzel az egész dologgal kapcsolatban. Mindössze két dalban, a címében is közhelyes Szőke ciklonban és a zeneileg érett, szövegében irodalmibb Luciferben érzem úgy, hogy Csuka szabad kezet kapott dalszerzés-ügyileg. A többi tételt illetően van némi gyanakvás bennem, hogy „meg lett irányítva“ kicsit a komponálás folyamata, azaz olyan produktum lehetett a cél, ami akár egy Beatrice-lemez is lehetne. Vagy lehetett volna. Ha nem is így történt, végeredményképpen akkor is egy olyan zenei anyag van a kezünkben, ami egyáltalán nem előre mutat, hanem retrospektív módon idézgeti a régi Beatrice szellemét.
Oké, tudod mit, igazad van, ne mutasson előre, hanem mondjuk csak éljen a percnek, mutassa meg azt, milyen a feelingje egy életre szóló cimboraság után először zenésztársakként összeröffenni és együtt alkotni. A Csak a R&R mondjuk meglehetősen közel van ehhez, de azért ebben is van némi áthallás a régi szalag másik oldaláról. Ami igazán emlékezetessé teszi majd ezt a kollaborációt, az valószínűleg a Gyere haver. Ez is egy múltba révedő dal, de mind relatív zeneiségében, mind lírájában megfelel a szerzők nagyságának. Viszont ellenpont is van, ez meg a Minden bajra. Hangosan kiesett a számon a nótát hallgatva, hogy „Neeeeeeeemááááááááá!!!!”. Ez a Vidámság lemezről származó Őrületes Rock’n’Roll mulatós lakossági rock változata. Annyira Blues Company így, annyira a legalja… Ha már itt tartunk, ha a Csak a R&R úgy szólna és olyan huzata lenne, mint anno az Őrületes Rock’n’Rollnak, akkor rendesen jó dal lenne.
Vannak tételek, amelyekben más dolgok miatt is vakaróztam. Felvezetem az elejétől. Az említett májusi interjúban Feró bemutatta új dobosát, Szpuszenik Richárdot (Omega Diatribe, Tunyó Öröksége), aki elmondta az akkor még hivatalosan be nem mutatott – a stúdióban a monitoron viszont bejátszottak belőle – címadó kapcsán, hogy abban Csuka által írt dobprogram szól. Később, október második fele megasságában arról szólt a hír, hogy Feró, Csuka és Richárd mellett a Beatrice tagja lett Vigyinszki Máté (Stula Rock) gitáros, viszont a basszusgitáros személye még mindig nem ismert. A lemezen viszont természetszerűen van basszus. Ezt talán Csuka játssza. Mmmmm… jó. Viszont melózik bennem a kétség, hogy a dobokban miért nem hallom a humán faktort? Maradt a gép? Kicsit megtolta volna dinamikát Ricsi játéka. Így annyira nem érezhető a punkos lendület, összességében inkább fáradtnak mondanám ezt az anyagot. A dalszövegekben sem hallom a ferós odamondogatásokat, de végülis kinek mondogatna már oda? A lázadás már elmúlt. A legendák lázadása itt már inkább a művészi integritás és az önkifejezés megőrzésére próbál fókuszálni. Az még mondjuk megvan.
