Kiadó: LUPUS LOUNGE/PROPHECY / Írta: MILÁN PÉTER / 8
Blake Judd nevét nem kell bemutatni a black metal színteret ismerőknek. Nem csak az amerikai black metal egyik ikonikus figurája, aki sokat tett hozzá a műfajhoz, de élete komoly mélypontokkal volt tele, drogokkal, egyéb sötét dolgokkal. Sok emberrel összerúgta a port a színtéren, de a részletekbe nem megyek bele. Akit érdekel Judd hányatott sorsa, utánanéz. Zenekara, a Nachtmystium 2000-ben alakult, mondhatjuk, hogy az egyik szimbóluma a 21. századi black metalnak, a műfaj viharos átmeneteinek, megannyi transzformációjának. A zenekar rengeteg tagcserén, megszűnésen, újjáéledésen ment keresztül, párhuzamosan Judd zaklatott életével. Nem tudom, a töménytelen sok ex-zenész közül ki milyen viszonyban van Blake-kel, mindenesetre a Nachtmystium jelenlegi tagságát egyedül ő alkotja. A Blight Privilege című visszatérő albumon mindent egymaga írt, zenét, a szöveg jó részét, ő énekelte fel a számokat, gitározott, billentyűzött, a többi hangszert pedig vendégek szólaltatták meg.
The World We Left Behind címmel éppen tíz évvel ezelőtt jelent meg a Nachtmystium legutóbbi sorlemeze, ily módon, és a történtek fényében a Blight Privilege mindenképpen egy új kezdet. Az anyag hallatán nem lehet megmondani, Judd milyen kedélyállapotban van, mindenesetre hallani, hogy voltak ötletei, elképzelései. A hétszámos album jól összeállított amalgamációja azoknak az elemeknek, amelyek korábban is jellemezték Juddot és zenekaráét, de vannak különbségek. A Blight Privilege zeneileg egységesebb képet mutat, mint a Nachtmystium utóbbi lemezeinek többsége; nincsenek kirívó „elhajlások”, szándékosan progresszívnak mutatkozó részek, nagy kísérletek. Adott egy elég zajos, tüskés hangzáskép, s ez mint egy szorosra húzott szögesdrót-köteg, az egész albumot összerántja.
Adottak Judd olyan tételei, mint a Survivor’s Remorse, vagy a Conquistador, amelyek mintha a Darkthrone (a régi, természetesen) Judd-féle verziói lennének: gyors, intenzív, zajos black metal. Hallhatunk aztán darkos hatású tételeket is, mely világot szintén kedveli e sokszor kiátkozott figura, de a gitárok éles, metsző hangzása, a témák nyomott hangulata és Judd fájdalommal, ám érzéssel telt rikácsai ezeket sem teszik felhőtlenebb hallgatnivalókká. Volt mit kiírnia magából. Egy olyan tétel mély melankóliája, mint a Blind Spot, a kifejező gitárszólók, a kínt, gyötrő emlékeket sugárzó dallamok mintha Judd barázdált, sebekkel felszántott lelkivilágát illusztrálnák darkos, blackes, depresszív tónusaikkal.
A dobtémákat az olasz Francesco Miatto játszotta fel. Szerepel a lemezen a régi zenésztárs, Ken Sorceron, egy másik régi ismerős, Andrew Markuszewski a dalszövegek egy részét írta, Matt Thomas pedig gitáron járult hozzá a lemez anyagához. A Blight Privilege összegzése a Nachtmystium pályafutásának, még akkor is, ha Blake Judd ennek nincs tudatában. Egy nehezen megközelíthető, befelé forduló anyag, ugyanakkor dühvel, lendülettel teli, energikus album. Judd biztos nagy tehertől szabadult meg, miután megírta, felvette és kiadta. A Nachtmystium visszatért.
