Legutóbb az anyanyelvén, azaz portugálul énekelte meg az 1755-ös nagy lisszaboni földrengést a Moonspell, a közel három évtizede aktív csapat új albuma azonban egész más jellegű lett. A Hermitage (Remetelak) címet viselő friss lemez nem konceptalbum, és noha a magány, a kivonulás a nagyvárosból központi téma a visszafogottabb hangulatú lemezen, Fernando Ribeiro énekes szövegeit nem avilágjárvány, vagy annak következményei inspirálták.

Részlet az áprilisi HammerWorld magazinban megjelent interjúból.

www.facebook.com/moonspellband

Alemezborítón látható alak, egy remete, éppen maga mögött hagyja a várost. Te már megtetted ezt?

„Abszolút. Éveken át Lisszabon központjában éltem, de aztán az egész környék elviselhetetlenné vált a rengeteg turista miatt. Egy hatezer fős kisvárosba költöztem, de ha volna elég pénzem, ha megtehetném, akkor falura költöznék. Ricardo is vidéken él, Hugo egy kisvárosban, már csak Pedro él nagyvárosban, de ő sem a központban. Szerintem minden épeszű embernek el kellene hagynia a városo­kat, vagy legalább meg kéne próbálnunk ezeket élhetővé tenni. Az összes nagyváros, az összes világváros élhetetlenné vált. Lisszabon, Barcelona, Párizs, London, New York… az összes. Robotoknak és turistáknak való helyek ezek, nem emberi lényeknek. De sokan nem is látják a valóságot. Már lángol az épület, de aki odabent van, ezt nem is észleli még, csak az, aki távolról nézi a dolgot. Van ára ennek az életmódnak, és a járvány ezt most nyilvánvalóvá tette. Apandémia is a legnépesebb területeket sújtotta a legjobban.”

„Aremetékkel kapcsolatban sok a tévhit, különösen ami a korai keresztény remetéket illeti. Asivatagi remetékre gondolok itt, például Remete Szent Antalra. A legtöbben azt tartják, hogy a remeték elvonultak a sivatagba, ahol aztán meghaltak, a valóságban azonban sokan visszatértek közülük, hogy segítsenek a közösségen, hogy a tudásukkal gyógyítsák a társadalmat. Ahhoz, hogy tisztán lássanak, el kellett vonulniuk, messze a városoktól. Valahol mi is itt tartunk most. Kapjuk folyamatosan a propagandát, az álhíreket, jön szembe a sok vélemény, barátoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől, ahogy éppen adagolja nekünk a Facebook algoritmusa. Mi meg fulladozunk, nem kapunk levegőt, nem látunk és nem hallunk tisztán. Ugyanakkor még sosem éltünk ilyen magányosan, a társadalmunk még sosem volt ilyen megosztott és fragmentált.

Vannak modernkori remeték is, Japánban a hikikomorik, akik hónapokon, vagy akár éveken át alig mozdulnak ki a lakásukból. Tinédzserek is, akik csak videójátékoznak, lógnak a TikTokon, pizzát rendelnek… Képtelenek arra, hogy szembenézzenek a társadalmi nyomással, amely szerint dolgozniuk kell a halálukig. Ez pedig az ő válaszuk erre. És ez valami nagyon komoly problémát mutat, függetlenül a Covidtól. De nem kell Japánig menni… Agyermekem napi nyolc órát tölt a suliban, jóval többet, mint annak idején én magam, és semmivel sem voltunk képzetlenebbek. Aszülők is ki vannak zsigerelve, az iskola meg afféle megőrzőként szolgál. Élünk, de miért is? Biztos, hogy az életnek ez lenne az értelme? Dolgozzunk vakulásig, de miért is? Acél az lenne, hogy megvehessünk olyan tárgyakat, amelyekre amúgy nincs is szükségünk? Valami itt alapvetően nem stimmel.”


Aborítón látható remete, miközben elhagyja a várost, a vízen jár. Ezzel mire utaltok?

„Ahitetlenség felfüggesztésére. 46 évesen már nem úgy gondolkodom, mint 20-30 éve, már nincs bennem agresszió. Ez nem azt jelenti, hogy nem haragszom a világra, de próbálom megérteni, és ennek köszönhetőek az utalások a kereszténységre, a katolicizmusra. De nem vagyok megtért keresztény, vagy ilyesmi. Ha szentekről beszélünk, az nem azért van, mert imádjuk őket, és ugyanez áll a Sátánra is. De az üzenetünk átadásához nagyon hasznosak ezek a képek, ideák, gondolatok. Afelvilágosodás korában a kereszténység nagy csapást kapott, a mai nyugati világban már nincs is akkora szerepe. Most a tőkében, a pénzben, a technológiában kell hinnünk, ez az elfogadott, ezt kényszerítik ránk.

Bennünket, a Moonspell tagjait, katolikusként neveltek, és engem mindig lenyűgözött a vallás történelme, még akkor is, ha kérdéseket tettem fel, ha kritikát fogalmaztam meg. Kezdetben persze jó adagnyi lázadás is volt ebben, de aztán egyetemre mentem, filozófiát kezdtem tanulni, és a keresztényellenes él el is tűnt a szövegeimből. Így lett a Morbid Godból 1992-ben Moonspell. Ma már kimondottan gyerekesnek tartom, ha valaki sátánistának mondja magát. Az esetek 99 százalékában ez csak játék, hogy az illető menőbbnek, ’gonoszabbnak’ látszódjon. Adogmákat persze ma is rühellem, de a puszta keresztényellenesség csak tagadás. Azok kiköpött üres szavak, nulla kreatív energiát képviselnek. Akereszténységnek vannak olyan értékei, amelyek hasznosak lehetnének egy mai világban. Ott volt például Nietzsche, talán az egyik leghíresebb filozófus Feuerbach mellett, aki jeleskedett a keresztény dogmák lebontásában. Azt jósolta a késői műveiben, hogy a világunk egyfajta zsidó-keresztény világ lesz, amelyben a fő érték a hibáztatás és a bűntudat lesz, de amelyben a megbocsátás keresztény értéke nem létezik majd. Nézetem szerint ezzel le is írta a mai világunkat. Tökéletesen.”


A teljes interjút megtalálod az áprilisi HammerWorld magazinban. Keresd az újságosoknál!

MOONSPELL – The Hermit Saints (a 2021-es Hermitage albumhoz)

MOONSPELL – Hermitage (a 2021-es album)