Egy televíziós szereplést és néhány, a rádióban elhangzott felvételt talán nem könyvelhet el komoly sikerként egy 1981 óta létező zenekar. Azonban a helyzet máris nem ilyen borús, ha kiderül, hogy az adott csapat tagjainak átlagéletkora csupán 22 év. Valójában az utóbbi két esztendő hozta meg a soproni Moby Dick számára a hírnevet, s ez optimizmusra jogosítja fel a srácokat. Göbl Gábor basszusgitáros, szervező és „Slash ikertestvér” válaszolt kérdéseinkre anélkül – micsoda meglepetés! -, hogy panaszkodott volna a vidéki zenekarok különlegesen nehéz helyzetére.

A Moby Dick név már a nyolcvanas évek elején ismerősen csengett a nyugati országrész rockereinek fülében, azonban a honvédség alaposan megtizedelte soraikat. 1986-ra alakult csak ki egy állandónak tűnő felállás.

„Schmiedl Tamás és Mentes Norbert gitárosok, mint alapító tagok a banda motorjának számítanak. Ha ők nem lennének pozitív értelemben vett megszállottak, talán sehol sem lennénk. Rozsonits Tamás a dobosunk – 1982-ben érkezett, s őket Giczy Kurt basszusgitáros egészítette ki. Én, szervezőként segítettem nekik, és mellette basszusoztam. Kézenfekvőnek tűnt, hogy Kurti helyére kerüljek, mert ő nem volt egy kimondott rocker, de még csak lelkes sem. Tavaly tavasz óta vagyok teljes értékű tag. Az első időkben rhythm ‘n’ blues stílusban játszottak Tamásék, ekkor a Rolling volt az ász, no meg persze a Hobo. Aztán az első modern metal bandák – Priest, Maiden – megjelenésével a Moby Dick hangzása is megkeményedett.”

Azért elég hosszú út vezet a Jumpin’ Jack Flash-től a Seek And Destroy-ig…

„No igen, nem is tagadjuk, hogy stílusunk sokat változott az évek során, de mindannyian úgy érezzük, hogy mára megszilárdult a Moby Dick hangzása. Kedvenceink sora is hosszú és változatos: Priest, Metallica, Anthrax, Vendetta, Agent Steel, Helloween, SDI és így tovább…”

Talán a jó öreg Zep kimaradt, hiszen még kevésbé kipróbált rockereknek is a Led Zep jut eszébe a Moby Dick név hallatán. 

„Pedig névválasztásunk nem áll kapcsolatban a Led Zeppelinnel. 1981-ben vetítették az osztrák tv-ben azt a fehér bálnáról szóló filmet, amit nem is olyan régen a magyar televízió is leadott. Tamásék ennek hatására adták a nevet a csapatnak. Az csupán véletlen, hogy a Zep-nek van egy ilyen című száma.”

Tavasszal egy országos turnén vett volna részt a zenekar a holland Attila társaságában. A turnét megtartották, de a Moby Dick nélkül. Miért alakult ez a tervezettől eltérően?

„Egy kicsit kínos, de azért elmondom. Koncertenként 18 ezer forintot kellett volna fizetnünk az Attilának, és a bulikat a mi anyagi kockázatunkra kellett volna lekötnünk. Ezt túl soknak találtuk, főleg ahhoz viszonyítva, hogy mennyire keveset nyerhettünk volna a koncertekkel. Az Attila 3-400 nézőt vonz városonként és ha mi önálló bulit tartunk, akkor is eljön 300 ember, így nem érte volna meg ennyi pénzt kiadni. Ha ismertebb zenekarról lett volna szó, nem haboztunk volna, mint ahogy nem is fogunk a jövőben, ha adódik lehetőségünk. Igazi saját turnéra addig azonban nem is gondolhatunk, amíg lemezünk nem lesz.”

Hohó, a lemezkiadás kérdése máris felütötte fejét. Tán csak nem újabb kiadó szállt szorítóba Sopron környékén? Vagy netán az MHV bevehetetlen erődrendszerén támadt rés? Mitől ez a rendíthetetlen optimizmus?

„Tárgyaltunk egy-két kiadóval, több-kevesebb sikerrel. A Ringéket meghívtuk az őszi Petőfi-csarnokbeli koncertre, amit többedmagunkkal adtunk a nyugat-német Stormwitch előtt. Az előzenekarok közül mi voltunk a legsikeresebbek, mi is meglepődtünk, hogy mennyien éneklik a szövegeket velünk. Aztán hiába vártuk a kiadó embereit az öltözőben. Másnap az irodában rá kellett jönnünk, hogy a Ringék nem törik kezüket-lábukat, hogy megjelentethessék a Moby Dick nagylemezt. Persze, ebben az is közrejátszik, hogy tavaly több veszteséges vállalkozásuk volt, és idén csak olyan kockázatmentes korongokat szeretnének megjelentetni, mint a Beatrice lemez volt. Az MHV-val pedig nem jutottunk annál tovább, hogy az ebben az évben megjelenő metalválogatáson mi is szerepelünk majd.”

Arról remélhetőleg mindenki értesült, hogy február 11-én rendezett az MHV egy fesztivált, melynek hanganyagát rögzítette egy későbbi megjelentetés céljából. De, hogy az album mikor jelenik meg, kik és milyen felvételekkel szerepelnek majd rajta, senki sem tudja. Gábor sem tűnik különösen jól értesültnek ebben a témában.

„Azt tudjuk – de persze ezt előre is tudni lehetett – , hogy a felvételek katasztrofálisak lettek, sőt kijavíthatatlanok. Nem tudom, hogy mi lesz a végső megoldás, mi mindenesetre azt szorgalmazzuk, hogy az ausztriai Sica Sound stúdióban rögzített két dalunk (Indulj, keresztes vitéz/Prometheusz) kerüljön az albumra, akár közönségzaj alákeverésével. A többi zenekar felől nem tudok semmit.”

Azonban legalább azt öröm hallani, hogy ilyen jóban van a csapat a szombathelyi Lord zenekarral, hiszen ők is a Sica Sound stúdióban vették fel nagylemezüket. Bizonyára sokat segítenek, de ez természetes is, hiszen szegről-végről földikről van szó.

„Nehogy azt hidd, hogy bármiben is segítenek nekünk. De sejtjük, hogy miért nem. A stúdiót magánúton nyomoztam ki, csak azt sajnáljuk, hogy a borsos ár miatt csupán két nótát sikerült rögzítenünk. Annak ellenére, hogy ilyen közel lakunk egymáshoz a Lordékkal, még sosem engedték, hogy fellépjünk velük.”

Hagyjuk akkor ezt a témát, és halljuk inkább, hogy ki írja a dalokat és ki hozza a szövegeket!

„A zenét és a szövegeket közösen írjuk. Az utóbbi hónapokban készült szövegek többsége a hatalom önkénye, a parancsuralmi rendszer ellen szólal fel, több helyen is utalva mindennapi életünkre. Sajnos, a régi szövegek nem eléggé egyértelműek, direktek. Amit a Beatrice évekkel ezelőtt kimondott már, azt mi csak ma merjük. Legjobban a Káosz és Zűrzavar tetszik nekem, pont azért, mert olyan félreérthetetlen.” 

A legtöbb kritika az éneket éri a Moby Dickkel kapcsolatban. Itt is, ott is (persze a MH irodában is) azt hallani, hogy a Dickék zenei megoldásait meglehetősen köti Tamás énekhangja.

„Ha tudnád, hogy ő mennyire szeretne megszabadulni ettől a ráhárult feladattól! Sokkal inkább koncentrálhatna a gitárjátékra és a színpadi mozgásra, mint így. Folyamatosan keresünk énekest, most is van pár jelöltünk. Sajnos az az eddigi tapasztalat, hogy ha valakinek jó fazonja van, akkor nincs hangja, ezzel szemben a profi énekeseknek pedig siralmas a megjelenésük. Ezúton is hirdetjük, hogy jelentkezzen címünkön minden énekes tehetség, aki szívesen játszana velünk. Számunkra Rob Halford az isten, de nem mondom, hogy Belladonnát nem vennénk be a Moby Dickbe! (nevet) Komolyra fordítva a szót, nagyon is szeretnénk egy jó énekest találni! Annál is inkább, mert újabb feldolgozást is tervezünk!”

Ritka dolog hazai csapattól, hogy feldolgozást játszik. Vajon a Moby Dick miért épp a Seek And Destroy-t választotta?

„Olyat kerestünk, ami nem haladja meg tudásunkat és amit megközelítőleg el tudunk játszani, azt hiszem, ez sikerült is. Nem tartom ezt cikinek, sőt emeli egy-egy koncert színvonalát. Amellett mi is rettentően élvezzük. Nyárra az Anthrax Indiansét szeretnénk eljátszani, persze ott az énektémák komoly feladatot jelentenek. Addig is, koncertezünk ahol csak tudunk és ahol kíváncsiak ránk, s emellett persze tovább kutatjuk a lemezkiadás lehetőségeit. Nem adjuk fel egykönnyen!”

Lapzárta után érkezett a hír: Molics Zsolt (ex-SÁMÁN) lett a Moby Dick énekese. 

— Lénárd László

Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hunga­rica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Terveink szerint ezek a régi lapszámok havi rendszerességgel kerülnek fel a digitális terjesztésbe. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 2 (1989/2) – TARTALOM
HAVI METAL – Szerkesztői gondolatok
BLUE MURDER – Sykes, a Kék Gyilkos
METAL CHURCH – A tagcserék háttere
ROXX GANG – Floridai gengszterek
FORRÓ DRÓT – Kishírek a nagyvilágból
ÉLŐ FÉM – Buli buli hátán
HOLY MOSES – Lichensteini koncepció
DIO – Törppapa (gitározni tudó) Törppicurt keres
SODOM/RISK – Lengyelski koncertski
MOBY DICK – Lemezt, de azonnal
GUNS N’ ROSES – Nincsen puska tövis nélkül
ONSLAUGHT – Friss thrash
FIX – A frontvonalban
HANGPRÓBA – Könyörtelen pontszámok
SOKKOLÓ KORONGOK – Ízlésficamító
DEMONSTRÁCIÓ – Új zenék, új arcok
GITÁRMÁNIA – Mitől szól jól a gitár?
KÖZÖNSÉGSZAVAZÁS ’88 – Na, ki a kedvenc?
MICHAEL SCHENKER – Ő is volt kezdő valamikor
KERRY KING – Brutális gitáriskola
WHITE LION – Ugrásra készen

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw002/