Május elején jelent meg a chicagói thrash metalos Misfire második albuma, pár nappal előtte pedig egy szélesebb körű amerikai körútra indultak a műfaj egyik nagyágyújával, az Exodusszal. Néhány esztendeje ez a csapat fiatal, első lemezes bandaként úgy csinált végig egy intenzív, háromhetes nyugati parti turnét a Warbringer és a Heathen társaságában, hogy a felállásuk kulcspozíciókban változott, közvetlenül a start előtt – ennyit az elkötelezettségről. Egyebek mellett az Exodus-turnéval és az új lemezzel kapcsolatosan beszélgettünk Jim Nicademus dobos/bandafőnökkel.
Szöveg: Kánya Ferenc · Fotó: Alex Zarek
–
Hülye kérdés, de várjátok már az Exodusszal közös turnét? Milyen érzés, hogy egy ilyen legendás zenekarral turnézhattok?
„Tényleg hülye kérdés! (nevet) Az Exodus az egyik zenekar, akik miatt én magam is megszerettem ezt a zenét, szóval ez a túra egy igazi valóra vált álom.”
Hogyan kerültetek a képbe egyáltalán? Az új lemezetek egy nótájában énekel Rob Dukes, akivel az új gitárosotok, Kosta ápol barátságot. Ez volt a kapcsolódási pont vagy van még?
„Van. Ugyanaz a menedzsment, az FM Music igazgatja a dolgainkat, mint az Exodusét, szóval alapvetően ezért voltunk kézenfekvő választás. De persze a haverság és a jó időzítés is sokat nyomott a latban. Robot valóban Kosta hívta, hogy vendégeskedjen az egyik új számunkban, ő pedig azonnal igent mondott. Óriási megtiszteltetés, hogy közreműködik a nótában. Dukes a kedvenc Exodus-énekesem. Mondjuk amikor felvettük a We Went Through Hellt, még nem volt az Exodus tagja.”
.
A túra sajnos egyáltalán nem érinti a ti államotokat, Illinois-t, pedig biztosan jó érzés lett volna „hazai“ színpadon is megmutatni magatokat az Exodussal. Mik azok a helyszínek, amiket nagyon vártok?
„Azt hiszem az első buli az, amit a legjobban várunk, Arizonában. Ha azt letoltuk, mindannyian sokkal nyugodtabbak leszünk, azután egyre jobban összecsiszolódunk. Fort Wayne-t is várom, ott nem jártunk még, de biztosan minden helyszín izgalmas lesz.”
Tudsz valami közelebbit arról, hogy milyen „konfliktusok“ miatt lépett vissza a turnétól a Deicide?
„Nem kötötték az orrunkra, az ő dolguk.”
Azután szóba került a Possessed, de Jeff egészségi problémáira hivatkozva ők is lemondták a turnét, így…
„Így jött a Havok, ami azért fantasztikus, mert nagyon jó haverok, meg egyébként is úgy gondolom, hogy tökéletesen passzolnak ehhez a turnéhoz!”
Júniusban nálunk, Magyarországon is játszik az Exodus. Tudom, ezúttal nem vagytok része a tervnek, de személy szerint örülnék, ha jönnétek. Ti jönnétek?
„Köszi! Minden további nélkül! Reményeim szerint jövőre valóban eljutunk Európába, talán akkor..”
Ismersz, vagy hallottál már magyar bandákat egyébként?
„Aaaaaammmm… Nem fogok kamuzni… (nevet) De nem.”
Az új felállásotok Tim Jensen frontemberrel és Konstadin Kostadinov gitárossal a Warbringer-Heathen turnén mutatkozott be 2022 őszén. Visszatekintve, hogy sikerült a menet a két új sráccal? Úgy túnt, megerősödve jöttetek ki belőle.
„Na, az volt a legkeményebb turné, amit valaha csináltam. Pont nem volt buszunk, és két furgont kellett bérelni, hogy mindent és mindenkit eljuttassunk oda, ahová kell. Aztán átváltottunk furgon-személyautó kombóra. Rengeteg cuccot hátrahagytunk Oklahomában egy havernál és kölcsönkértük a Warbringer felszerelését. A turné hátralévő részét pedig egy kisbuszban tettük meg. A végét mi inkább úgy éltük meg, hogy mindannyian átkozottul le voltunk harcolva. De megcsináltuk.”
Beszéljünk az új lemezről! Ezt egy merőben más felállás jegyzi, mint a Sympathy for the Ignorant albumot. Én úgy gondolom, hogy változott a zenétek, nyersebb, de okosabb is lett. Te hogy érzed?
„Igen, ezzel teljesen egyetértek. Egyszerűen jobb banda lettünk és jobbak az ötletek. Ezeket a dalokat valamivel az első albumunk felvétele után írtam, tehát megvoltak egy ideje, de úgy voltam vele akkor, hogy adok nekik időt, hogy érjenek, fejlődjenek. Amit meg is tettek. Az ütős dolgokat ütősebbé tettük, a kemény dolgokat keményebbé, a progresszív dolgokat pedig még progresszívebbé.”
Az új nótákban azt hallom, hogy egyértelműen thrash metal, de a dalok nem kizárólag ezen a múfajon szocializálódtak. Van olyan zenekar vagy előadó, aki különösen inspirált a dalszerzés idején?
„Hát… a teljesség igénye nélkül: Nine Inch Nails, Metallica, The Cult, Prong, Pantera, Van Halen, AC/DC, Opeth, Steven Wilson, Exodus, Death… Nem csak metalt hallgatok. Akkor hallgatok metalt, amikor dalokon agyalok, az ötleteimet rendezem. Ez a folyamat hullámokban zajlik. Néha szükségem van egy zenehallgatási szakaszra, és csak utána folytatom az írást. Olykor akár hónapokig nem játszom gitáron. Amikor egy riff kikívánkozik belőlem, az egy új perspektíva, ami valahol a kedvenc zenék hallgatásából jött létre. Ilyenkor általában egy-egy jó riffből a teljes dal megszületik.”
Stúdiómunka tekintetében is erősnek érzem az új dalokat. Fizikailag leutaztatok Atlantába, vagy home office-ban dolgoztatok? Miért pont ezt a helyet választottátok?
„Kösz! Azért választottuk a Second Sightot és Johnt (John Douglass, az album producere), mert a korábbi munkái alapján tudtuk, hogy zseni. Egy hihetetlen szakember, és mi a legjobbat akartuk. Tíz napra Atlantába költöztünk, ennyi időnk volt, minden nap a stúdióban dolgoztunk. Kemény volt, de fantasztikus élmény, és a lemez csodálatos lett.”
Számodra melyik dal a legkülönlegesebb az újak közül?
„A kislemezes, a We Went Through Hell. Ez az első dal, amit írtam, miután az előző énekesünk, Jay (Jay Johnsson gitáros/énekes) kiszállt. A helyzetről írtam. A korábbi zenekaromat is vele kezdtem a középiskolában. Abból a zenekarból kirúgták. Szar érzés volt. Rettenetesen dühös voltam, mert ott voltunk a Warbringer turné előtt és benne volt a pakliban, hogy elcsesződik ez a lehetőség, de úgy döntöttem, nem hagyom, hogy az ő távozása határozza meg a sorsomat. Erről írtam. Úgy gondolom, ez a dal a legerősebb, amit valaha csináltunk. Nekem segített átvészelni a nehéz időket, és adott valamit, amiben magam is hihetek.”
Mit üzen az album címe, Product of the Environment? Hogy látjátok ezt a kifordult világot?
„A valóságunk rabjai vagyunk mindannyian. A valóságunkat meg az határozza meg, hogy hogyan látjuk a dolgokat. A környezetünk mindenre hatással van. Az vagy, aki vagy, a hely és a tapasztalataid tesznek azzá. Te, én, ő, mindannyian a környezetünk termékei vagyunk. Ez a világ eléggé eltorzult, de minden nap, amikor felébredek, egy jó nap. Hálás vagyok minden pillanatért.”
Jim, azt mondtad, hogy nem csak a metalt szereted, nyitott gondolkodású ember vagy és akár elektronikus hatásokat is el tudsz képzelni a zenétekben. Milyen méretekben gondolkodsz?
„Nem elekronikus zenére gondoltam! Úgy értettem, hogy ilyen-olyan trükkökkel ki lehetne színezni a hangszerelést, vastagabbá lehet tenni a hangzást. Ez talán csak több gitárszólamot jelentene, vagy azt, hogy a basszus nem szigorúan a gitárt követi. Ha mindig ugyanazt játszanánk, az egy idő után unalmas lenne, nem? Lehet, hogy torzított bőgőt, több gitársávot, effektezett éneket iktatunk be. Nemrég szórakozásból csináltam egy progreszív metalos feldolgozást a Nine Inch Nails Copy of A nótájából, akkor kezdtem ilyenen agyalni. (nevet) Az új lemez címadójában egyébként használtunk is Johnnal egy ebow nevű gitáros kütyüt, amit például prog rockban, amibient zenében alkalmaznak. Ilyesmire gondoltam.”
Ez megnyugtató! Végezetül, hogyan látod a Misfire helyét a mai thrash metal szcénában és mi a hosszú távú célotok?
„Hosszú távon azt akarom, hogy ez a dolog legyen az, amit egész életemben csinálhatok. Olyan szinten akarom űzni ezt a ’sportot’, mint a bálványaim. Az a tény, hogy együtt építjük ezt a közös álmot, már önmagában egy teljesítmény. A mi helyünk, jobban mondva a mi dolgunk jelen pillanatban az, hogy odab…unk, és adjunk az embereknek nótákat, amit énekelhetnek, amikor az élet nem éppen úgy alakul, ahogy szerették volna. Úgy gondolom, hiányzott egy nagy hang a modern thrash metalból. De itt vagyunk!”
–
Az interjú eredetileg a 2025. májusi digitális különszámunkban jelent meg.
Tartalom: Eleine – Élő Fém – Godsmack / Sully Erna – Hangpróba – Ignitor – Jade – Katatonia – Klasszikus! (Iron Maiden: Live After Death) – Koncertmenü – Médiaradar – Michael Schenker – Misfire – Nightbreed Fesztivál (Árnyak Show, Dying Wish, Land Of Charon, Pornography) – Sokkoló Korongok / Extra – Wall Of Sleep – Will Hunt / Evanescence
