A Metallica dobosa, Lars Ulrich a Collidernek adott interjút, a beszélgetés közben pedig felmerült, hogy ha készülne egy életrajzi film a bandáról, akkor Lars szerint kinek kéne őt alakítania.

„Nos, ahhoz kellene egy 170 centis, kicsi, kopaszodó… Ezzel amúgy folyton poénkodunk mi is. Van is erre egy bevett válaszunk, mert úgy háromhavonta előkerül ez a kérdés az interjúkban. James Spader játszana engem, Hetfieldet a Gyáva Oroszlán az Ozból, és az is a vicc része, hogy Carlos Santana lehetne Kirk. Szóval, nevetgélni jó ez, de a kérdés mégiscsak az lenne, hogy melyik periódusról is volna szó? A fiatalkori Metallica, vagy a mostani? Megannyi hihetetlenül tehetséges színész van, és elképesztő, hogy milyen átalakuláson tudnak átmenni. Szerintem ahogy például Taron Egerton alakította Elton Johnt, az valami hihetetlen volt. Hihetetlen jól kiválasztották a szerepre, az nagyon passzolt…

De ami az életrajzi filmeket illeti, azok szerintem inkább tanulságos mesék, nagyjából hasonlóan az önéletrajzokhoz. Ilyesmire nem vagyok vevő. Szerintem kihívás megírni egy önéletrajzot, mert akkor teljesen valósághűnek kell lenned, 100 százalékosan, és nehéz úgy elmesélni a sztorikat, hogy azokba ne vonj be másokat, akkor viszont könnyen megeshet, hogy a sztori főhőse nem akarja, hogy a történet nyilvánosságot kapjon. Ez tehát egyfajta dilemma számomra. Ha már elmondasz egy sztorit, akkor annak valósnak, igaznak kell lennie, ugyanakkor sosem veheted biztosra, hogy aki szerepel a történetben, ezt ki akarja tenni a nyilvánosság elé.

Ez egy kicsit olyan, mintha készítenénk egy közös fotót, aztán a megkérdezésed nélkül kitenném a közösségi oldalakra. Szóval, van itt ez a bökkenő, amit még nem igazán fejtettem meg, de amúgy, kreatív tevékenységként, nagyon is benne lennék, hogy kiderüljön, hogyan festene a Metallica a film világában. Ez volt az egyik fő oka annak is, hogy 6-7 éve megcsináltuk a Through The Never filmet. De egy önéletrajzi filmnél sokkal nagyobb a kihívás, hiszen rengeteg olyan film született már, ahol csak döbbenten forgatod a szemed, miközben nézed. Én meg olyasfajta ember vagyok, aki valamiért ragaszkodik az igazsághoz, azaz ha nem az igazat mondod, akkor inkább ne is mondj semmit. Itt válik számomra az egész kissé komplikálttá számomra, de azért várjuk ki a végét.”