Carlos Ibarra egyszemélyes experimentális drone/doom projektje, a Maulén egy új dallal jelentkezett, amelyben Behzad Barazandeh is közreműködik. A Johan Lundstennek köszönhetően videóval is ellátott szerzemény az előadóművész EP-sorozatának második részéről, az El miedo de amar pero igual lo hagóról származik.

„A klip témája az életem egy olyan fejezete során alakult ki, amikor egy hatalmas rákos félelemben volt részem – kezd bele a videó megszületésének történetébe Carlos Ibarra. – Egy hatalmas csomót találtam a gyomromban, ami öt héten át tartó vizsgálatokhoz és kórházi látogatásokhoz vezetett. Édesanyámat 2016-ban vesztettem el rákban, és emlékszem, hogy azt mondta nekem, a betegség legnehezebb része a bizonytalanság: várni a következő rakás teszteredményre, a következő prognózisra, a következő százalékos esélyre a gyógyulás vagy a daganat növekedése tekintetében. A választ, függetlenül attól, hogy mi is az, sokszor könnyebb volt feldolgozni, mint a várakozást és a bizonytalanságot. Folyton elképzeltem a pillanatot, amikor megtudom az eredményt, és azt, hogy az milyen pályára állít engem. Nem volt mód arra, hogy leküzdjem a halál gondolatait, ezért úgy döntöttem, hogy elfogadom azokat. Elhatároztam, hogy gyakorolni fogom a halált. Hogy elfogadom azt, hogy már csak néhány hónapom van hátra, annak ellenére, hogy nem tudtam, hogy ez valóban így van-e. A tisztánlátás és a minden egyes körülöttem lévő apró dolog irányába érzett hála megdöbbentő volt. Közelebb éreztem magam az édesanyámmal kapcsolatos emlékeimhez, mint valaha. Ugyanakkor teljes mértékben borzalmas és magányos lét volt, hiszen senkinek sem szóltam a környezetemben, hogy ne aggódjanak, mielőtt biztosan tudtam volna, hogy tényleg beteg vagyok. Mindez akkor fontosnak tűnt, de nem vagyok biztos benne, hogy újra megtenném. Öt hét várakozást követően kiderült, hogy egy izom rendkívüli módon begyulladt a hasamban. Semmiféle rákos megbetegedés. Maradt egy második esélyem az életre, de mielőtt tovább lépnék, ki kellett manifesztálnom ezeket a sötét félelmeket az elmémből a művészeten keresztül. Amikor meghallottam a Rostrót, azonnal tudtam, hogy ez a legmegfelelőbb eszköz. A videó egy szavak nélküli utazás az elmén keresztül, meditáció a halál teljességéről, a vissza nem térés ábrázolása. Egy pillanatkép arról a lázálomról, amit abban az öt hétben át kellett élnem. Ez olyan módon változtatott meg, amit még nem teljesen értek, ezért remélem, hogy a videón keresztük kapcsolatot tudok teremteni az emberekkel. Rövid ideig vagyunk itt, de nem vagyunk egyedül.”