A Megadethben tíz évet töltött el Marty Friedman gitáros és klasszikus lemezek születtek akkor, de már korábban, a Cacophony zenekar révén is az egyik leginnovatívabb gitárosként tartották őt számon. 2000-ben aztán kiszállt Dave Mustaine csapatából, 2003 óta pedig Japánban él és alkot. Atavasszal kiadott harmadik Tokyo Jukebox lemeze kapcsán beszélgettünk Marty Friedmannel.

www.facebook.com/martyfriedman.official
Részlet a júniusi HammerWorld magazinban megjelent interjúból.

Úgy tartjuk, mármint mi, nyugatiak, hogy a japán társadalom rendkívül fegyelmezett. Ez tényleg így van?

„Az biztos, hogy a japán munkamorálnak nincsen párja a világon. De én magam is munkamániás vagyok, így ezzel nekem semmi gondom. Hatalmas energiákat fektetnek az itteni emberek a munkájukba, és ez már a suliban is így van. De ahhoz, hogy valami különlegeset alkoss, szükség is van a befektetett munkára, energiára és persze a fegyelmezettségre is. Ajapán emberek nagyon kötelességtudóak.”



Szerinted a japán zenével kapcsolatban mi a legnagyobb tévhit? Mármint szerte a világban.

„Hirtelen egy olyan dolog jutott eszembe, amin magam is meglepődtem annak idején. Sokan nem tudják, de a japánok leginkább a saját zenéjüket hallgatják, mármint a japán előadók zenéit. Az itt eladott zenék 80 százaléka helyi, ráadásul a nagy többségük olyan előadók zenéje, akiket Japánon kívül alig, vagy egyáltalán nem ismernek. Amaradék 20 százalék persze a mainstream nyugati pop. Amíg el nem jutottam Japánba, én is azt hittem, hogy itt mindenki nyugati zenéket hallgat, amerikai meg európai előadókat, hiszen mindig azt hallottuk, hogy ez a banda is nagyon megy Japánban, meg az is. Nyilván vannak fanatikusai a külföldi zenéknek és bandáknak, de a nagy többség csakis japán előadókat hallgat. Nem meglepő, ha egy japán átlagember sem a Metallicát, sem a U2-t nem ismeri, de még Lady Gagát sem. Találkoztam olyan japán emberrel is, aki rengeteg helyi metal bandát hallgatott, de a Megadethet, a Metallicát nem is ismerte. Őrület, nem igaz? Én sem hittem a fülemnek! Lehet, hogy nem ez a legnagyobb tévhit, mindenesetre nagyon meglepő lehet szerintem.”

Tavaly elveszítettük Eddie Van Halent, aki a te játékodra is nagy hatást gyakorolt annak idején. Mit gondolsz, a gitár, mint hangszer, már többé-kevésbé elérte a fejlődési csúcsot? Úgy értem, lehet még új megközelítéssel játszani a gitáron?

„Szerintem nem is létezik ilyen csúcs. Agitárosok, vagy akik gitárzenéket hallgatnak, hajlamosak így gondolkodni, de valójában a gitár is csak egy hangszer. Mint a hegedű, a cselló vagy akár a dob. Nem több, mint egy eszköz az alkotáshoz. És ha így nézed a dolgot, máris értelmetlenné válik ilyesmin agyalni. Szerinted bárkiben is felmerül, hogy a hegedű már kiment a divatból, már mindent eljátszottak rajta? Én magam is csak egy olyan eszközként tekintek a gitárra, amellyel képes vagyok kifejezni magam. Sőt, ezzel tudom a legjobban. Sokkal jobban, mint mondjuk szavakkal. Ezért is kezdtem el gitározni annak idején. És amikor gitárt veszek a kezembe, amikor nekilátok dalt írni, nem az a célom, hogy megújítsam a gitározást, hanem hogy írjak valami olyat, amitől mások libabőrösek lesznek. Az is klassz, amikor magamnak zenélek, azt is nagyon élvezem, de sokkal jobb ennél, ha másoknak át tudok adni valamit, ha hatással van rájuk a zeném. Mellesleg sosem tudtam úgy gitározni, mint Eddie Van Halen, sosem voltam képes lemásolni a játékát, pedig igyekeztem! (nevet) Viszont sok mindent átvettem, eltanultam tőle, például azt az agresszív stílusát. Szinte letámadta a hangszert! Fantasztikusan szólt a kezében a gitár. Soha korábban nem hallottam még olyat.”
Amai Megadeth-ben Kiko Loureiro a szólógitáros, akinek a legutóbbi szólólemezén vendégként szerepeltél. Sokan mondják, hogy Kiko egészen hasonló stílusban gitározik, mint te annak idején. Erről mit gondolsz?

„Azt nem igazán tudom, hogy Kiko mit tett hozzá a Megadeth-hez, mert csak pár részletet hallottam a legutóbbi albumból. Csak egy Megadeth lemez készült vele, igaz?”



Igen, a Dystopia. Most dolgoznak a második albumon.

„Akkor jól tudtam. Szóval nem ismerem a Dystopia lemezt, csak itt-ott hallottam belőle pár részt. Azt viszont elmondhatom, hogy barátok vagyunk Kikóval, és egy nagyszerű gitárosnak, zenésznek tartom. Biztosan zeneileg is sokat hozzátett a Megadethhez, de az is biztos, hogy a nyugodt, higgadt személyiségét is belevitte a bandába. És erre a Megadethnek szüksége is volt. Ami a temperamentumunkat illeti, mármint az enyémet és Kikoét, az nagyon is hasonló. Szerintem a Megadethből ez is hiányzott, mielőtt csatlakoztam a zenekarhoz. És abban, hogy a Megadeth ma újra annyira sikeres, bizonyosan van köze Kiko higgadt személyiségének, de a zeneiségének is. AMegadeth sikeréhez ez szükséges. Kell a bandába egy biztos pont, aki egyedi zenei nézőponttal is rendelkezik. Én a keleties témáim miatt voltam egyedi, Kiko meg a latin zenei hatásait vitte magával.”



Aveled készült utolsó Megadeth album a Risk volt, ami 1999-ben jelent meg. Mai fejjel mit gondolsz arról a lemezről?

„Ó, a Risk lemezt vagy 20 éve nem is hallottam! (nevet) Szerintem akkoriban mindannyian a legjobbra törekedtünk, a legtöbbet akartuk kihozni magunkból. Nagyon büszkék is voltunk a Riskre. Az a lemez pontosan tükrözi, hogy akkor hol tartottunk, mit képviseltünk, hogyan közelítettünk a zenéhez. Ami utána történt, annak semmi köze a zenei minőséghez. Minden zenekarnál vannak bizonyos korszakok, és a Megadeth azóta is egy nagyon népszerű csapat. Nekem csakis jó emlékeim vannak a közösen készített lemezekről, az összesről. Arra már nem emlékszem, hogy pontosan milyen dalok voltak a Risk lemezen, néhány másik album sokkal inkább megmaradt a memóriámban, de a Risk idején is a lehető legjobbat akartuk kihozni magunkból.”


A teljes interjút megtalálod a júniusi HammerWorld magazinban. Keresd az újságosoknál!

Az első oldalpár a lapban




MARTY FRIEDMAN – Tokyo Jukebox 3 (a 2021-es album)

Érdekesség, hogy a The Perfect World dalnak egy másik verziója már 2018-ban kiadásra került Japánban, akkor Marty Friedman a Man With A Mission nevű japán rockbanda frontemberével, Jean-Ken Johnnyval, és a szintén japán Rize basszusgitárosával, KenKennel dolgozott együtt. A 2018-as The Perfect World egy Netflix anime-sorozat, a B: The Beginning főcímzenéje volt. Azt a verziót is meghallgathatod.

MARTY FRIEDMAN feat. Alfakyun – The Perfect World (2020)