Kiadó: CYCLIC LAW / Írta: MILÁN PÉTER / 9
Leila Abdul-Rauf neve nem ismeretlen az undergroundban otthonosan mozgók előtt, hiszen főszereplőnőnk sok zenekarban volt aktív és fejt ki kiterjedt tevékenységet most is. Elég a Vastum, Cardynal Wyrm, Hammers Of Misfortune, Saros neveket említeni. Van rálátása a death metalra és más súlyos irányzatokra, de régóta tudjuk, hogy az extrém gitárzenéken kívüli területekre is kiterjed a figyelme. Leila Abdul-Rauf rendszeresen ad ki szólólemezeket, melyek közül a vadonatúj Calls From A Seething Edge az ötödik a sorban.
Mindegyik albumát kedvelem, de a 2018-as Diminution különösen közel áll hozzám. Nagyon sokat hallgattam a nagyon hangulatos anyagot, amelyhez képest némi eltávolodást jelzett a folytatás, a 2021-es Phantasiai, de úgy tűnik, hogy a Calls From A Seething Edge valamelyest feleleveníti a 2018-as mű világát. Ez a felelevenítés nem felmelegítés, legfeljebb hasonló tónusok előadásáról van szó, ami a felhasznált hangparkot tekintve nyilvánvaló. Az új album Leila eddigi leggazdagabban hangszerelt műve: minden hang, minden zeneszerszám sokkal hangsúlyosabban van jelen, mint bármikor korábban. A Diminution anyaga számomra teljes egészében éjszakai hangvételű mű, ahol a finom hangok, a távolból ideszűrődő fúvósok az anyagot finom fátyollal vonták be bensőséges intimitást kölcsönözve a sokszor szinte illékonynak tűnő zenének. Ehhez képest az ötödik albumon markánsabbak lettek az élek, konkrétabbak a körvonalak, határozottabbak a határok, és ugyan most is hallhatjuk a Leilára jellemző, elmosódó hatást keltő fúvósokat, ezek inkább kísértetiesek, szürreálisak, mintsem olyan képet hozzanak létre a hallgatóban, mintha egy gyéren megvilágított városrészben sétálna az éjszaka közepén. Az album egyes pontjainak most is van ilyen érzete, de a felerősödött hangok sokszor fel-felszakítják az éj fekete leplét.
Leila ezúttal az énekhangjára is nagyobb hangsúlyt helyezett, s a tovaúszó-messziről bekúszó-lebegő ambient zenével szerves egységben meg van effektelve, s mintha a zenei az énekkel együtt úszna egyetlen áradó-áramló folyamot alkotva. Vagyis a sokat emlegetett Diminution szinte légnemű anyagához képest itt már valóságos kiterjedést látszanak felvenni Leila témái, ambient-szekciói. Olyannyira, hogy a Crimes Of The Soul már-már drone-alapokkal rendelkezik, s a gépies ritmusokra, monoton zajokra érkezik a delejező ének, ami az effektelt trombitával folytat párbeszédet. Ha fülelünk, halljuk, hogy keleties hangszíneket is errefelé áramoltat a szél, s mindez roppantul magával ragadó egységet alkot a művésznő kezei alatt.
A hangszerek zömét Abdul-Rauf játszotta fel, de több vendég is közreműködött extra hangszerekkel. Megemlítem Derrick Vella (Tomb Mold, Dream Unending) nevét, aki akusztikus gitárral járult hozzá a lemez végső formájához. Mind zenében, mind a zene által keltett víziók terén komoly munka a Calls From A Seething Edge – valódi művészi alkotás, ami benső forrásokból fakadt fel.
