Kiadó: Tee Pee Records / Írta: Schmidt Péter / 10
A Trouble egykori – és egyben sajnos néhai – frontembere, Eric Wagner a doom alapcsapatból történő kiválása után két formációt is futtatott párhuzamosan, ezek voltak a Blackfinger és a The Skull. Utóbbi alakulattal két albumot rögzített, és már egy harmadikhoz is készültek dalvázlatok illetve íródtak szövegek, amikor szegény Eric tök értelmetlen halála bekövetkezett. Volt Trouble- és The Skull-beli kollégái, illetve további doomster zenészbarátok vállalkozása a Legions Of Doom, mellyel Eric emlékének adózva fejezték be és vették fel a tervezett harmadik The Skull-lemez félbemaradt dalait – a cím ugye önmagáért beszél.
Zenei irányvonalát tekintve nyílegyenes folytatása ez a 42 és fél perc két elődjének, ami viszont a dolog igazi sava-borsát adja, az nem más, mint az imígyen kerekre formált nótákat feléneklő két kultikus arc, Karl Agell (ex-Corrosion Of Conformity, Leadfoot, King Hitter) és Scott Reagers (Saint Vitus) személye. Puszta hírértékén túl érdekes ez a konstelláció azért is, mert a két énekes orgánuma és stílusa egyrészt Wagnerhez, másrészt pedig egymáshoz képest is erősen más karaktert képvisel, így színesítve ezt a doom mércével mérve alapból is viszonylag változatos anyagot. Egyébiránt négy nótát hoz Agell, hármat Reagers, a csúcs-csemege pedig az utosó előtti Heaven, amihez a még Eric által felénekelt eredeti éneksávok lettek felhasználva. Igazi pszichedelikus-elszállós dal ez, nagyon jó, hogy – vélhetően utoljára – itt még hallhatjuk Wagner eltéveszthetetlen orgánumát.
Amúgy pedig könnyebben fogható, direktebb, zakatolósabb tételek (Insecticide, All Good Things), vérbeli doomster belassulás (Hallow By All Means) és bluesosabb, classic rock húrokat is megpendítő pillanatok (Between Darkness And Dawn) egyaránt helyet kaptak a lemezen, ami bár a Trouble klasszikusaival nem ér fel, de tárgyszerűen nézve-hallgatva azért mindenképpen egy becsületes és hangulatos doom rock/metal anyagnak bizonyul.
Objektíven értékelve egy izmos nyolcast mindenképpen megérdemel a lemez, azzal a megjegyzéssel, hogy a háttértények ismeretében az egésznek van egy numerikus módon meg nem határozható, ám vitán felül álló plusz atmoszférája, spirituális tartalma is. Eric emléke, zenei öröksége és ezek a dalok pedig – túl ezen az album elkészítésén és kiadásán – egy alapos koncertturnét is megérdemelnének, így téve teljessé és igazán méltóvá a búcsúzást.
