Talán sokan csodálkoztok, mit keres ez a sok sötét napszemüveges, hosszú hajú fickó – akiket egyébként Kreator néven ismer a thrash társadalom – egy görög zászló alatt. Nos, a nyugatnémet kvartett nem is választhatott volna szokatlanabb helyet új videóklipjük (a Betrayer) felvételeihez, mint az athéni Akropoliszt. Szegény turisták bizonyára kiejtették kezükből a fényképezőgépet, amikor az ókori romok között egyszer csak négy thrasherbe botlottak.

Sajnos nekem a napfényes Görögország helyett csupán az esős Bécs jutott, itt ülhettem le egy kis beszélgetésre Mille Petrozzával, a zenekar főnökével pár perccel legelső ausztriai koncertjük előtt. Természetesen nemcsak Athén, hanem a Kreator legfrissebb albuma, az Extreme Aggression is szóba került, többek között.

Aki első alkalommal találkozik Millével személyesen, bizonyára azon lepődik meg, hogy mennyire különbözik attól az őrülttől, akit a színpadról ismerhet az ember. A mikrofonnál, nyakában gitárjával maga a megtestesült gyűlölet és düh, ezzel szemben, ahogyan halkszavúan válaszolgat egy osztrák magazin munkatársának kérdéseire, kimondottan szerény ‘nyuszinak’ látszik. Csupán akkor emeli fel hangját kissé, amikor a Bravo magazint szidja. Az ok a következő: a fent említett tinilap a Kreator növekvő népszerűsége miatt kénytelen volt interjút készíteni velük és a nagyokos riporternek sem zenéjükről, sem magáról a műfajról nem voltak még csak ködös sejtelmei sem. Csupán Mille kedvenc ételei, színei érdekelték, no meg az, hogy a szőke vagy a fekete lányokat kedveli inkább. Tanulság: ha van valami, ami Millét kihozhatja sodrából, akkor az a neki célzott ostoba kérdés.

Ezért aztán én is próbáltam óvatosan megközelíteni a kényesebb témákat, mikor a ‘sógorok’ után végre sorra kerültem. Legelőször annak a pletykának igazságtartalmát szerettem volna megtudni, miszerint az új lemez amerikai producere elsőre visszaküldte gyakorolni a zenekart, mivel az album felvételeire még nem tartotta a dalokat elég érettnek, kiforrottnak. Ha ez az intimkedés nem okoz dühkitörést az énekes/gitárosnál, akkor utána már bármire rákérdezhetek.

„Nos, Randy Burns producer – aki előzőleg a Megadethtel, a Dark Angellel és a Deathtel is dolgozott már – a berlini stúdióban nem elégedett meg a dob hangjával, és Ventor, a dobosunk újra feljátszotta az egészet. Randynek még ekkor sem tetszett, így mindannyian összepakoltunk és végül a Los Angeles-i Music Grinder stúdióban hoztuk össze a dobfelvételeket úgy, hogy mi is és Randy is elégedettek lettünk vele. Randyvel összehasonlíthatatlanul olajozottabban tudtunk együtt dolgozni, mint mondjuk előző producerünkkel, Roy Rowlanddal. Royt nem akarom leszólni, mert nagyon érti a dolgát, de Randy lelkiismeretesebb. Ahol Roy mindenre azt mondta, tökéletes, jobb nem is lehetne, ott Randy ránk ripakodott, ezt a részt vegyétek fel újra! Pont az effajta irányítás kellett nekünk. Végül a teljes nagylemezt LA-ben rögzítettük, ami tetemes összegeket emésztett fel, de a megszólalás alapján ki merem jelenteni, hogy megérte. Első alkalommal tetszik a pergő hangja a csapat tagjainak! Szóval a válaszom: igaz is, meg nem is.”

Kétségtelen tény, hogy a Kreator mérföldes léptekkel halad a még fényesebb sikerek felé. Az Extreme Aggression hangzása ahogy az előző számban található kritikában is rámutattam sokkal tisztább, mint az azt megelőző korongé. Azonban mintha a témák egyszerűbbek lennének, a komplex tempóváltások eltűntek volna…

„Így van. Mindenki azt várta tőlünk, hogy most valami eszelősen bonyolulttal rukkolunk ki, még technikásabbak leszünk. Erről azonban szó sem lehet. Semmi bajom a progresszív techno-thrasht játszó zenészekkel, személy szerint is rengeteget ismerek, de például nem élvezem a Mekong Deltát. Elismerem a tudásukat, de teljesen öncélúnak tartom, amit csinálnak. A Terrible Certaintyn rengeteg összetett dologgal kísérleteztünk, ezzel szakítva most szimplán, szinte lineárisan játszunk, de senki nem mondhatja azt, hogy visszafejlődtünk. Célunk, egy effekt nélküli hangzás létrehozása volt. Ha meghallgatsz egy régi Sabbath-, Zeppelin- vagy akár egy Priest-albumot, még véletlenül sem találsz rajta effekteket, visszhangot és más ‘csodát’ mégis jól szól. Azt akartuk elérni, hogy akár 10 év múlva is hallgatható legyen az album, ne alkalmazzunk semmit, ami esetleg később elavulttá teheti a hangzást. Korábban volt egy olyan tendencia, hogy minden thrash zenész bizonyítani akarta technikai szintjét és az átlagos hallgató számára élvezhetetlen, ám nagyon komplex dalokat készítettek. Ezek az idők elmúltak, ma már a hallgató megnyerése a cél.”

Akkor talán ennek a célkitűzésnek köszönhető az eredeti lemezborító megváltoztatása is, nem?

„Nem egészen. Itt megint csak arról van szó, hogy nem akartunk semmiképp előre megjósolhatóak, kiszámíthatóak lenni. Eddig minden borítónk véres és kegyetlen volt. Az új lemezre is eredetileg egy ilyen stílusút terveztünk, egy tükör előtt agonizáló fejjel, amelyikből épp ‘kiszakad’ a már jól ismert figuránk. Természetesen a vérszomjas pofa csak a tükörben látszik. Aztán gondoltunk egyet, és valami igazán eredetivel hozakodtunk elő. A végső változat olyan, mintha egy hetvenes évekbeli lemezborító lenne. Az eredeti rajz egyébként az új pólóinkon látható. Szeretném itt kihangsúlyozni, hogy a változás a mi ötletünk volt és nem a lemeztársaságé!”

Ha az ember összehasonlítja a német thrash bandák nagy számát azokéval, akik ezek közül Németországon kívül, másutt is ismertek, az eredmény elég gyászos…

„Ez csupán menedzselés kérdése. A többiek úgy látszik, nem ilyen aktívak. Ha számunkra akármilyen kis lehetőség is adódik turnézni, megyünk. A német thrash csapatok közül így elsőként jutottunk el Görögországba, Jugoszláviába, Lengyelországba és hozzátok is. Nem félünk addig feltérképezetlen területekre tévedni, büszkék vagyunk, ha valahol mi vagyunk az elsők. Néha pocsék helyeken játszunk emiatt, de nem érdekes. A többi csapat másképp gondolkodik; a Destructionék például velünk együtt kaptak meghívást egy USA-turnéra és mégsem jöttek el. Bár, most épp egy 35 állomásos körúton vannak odaát a Cro-Magsszel. Számunkra ez a mai bécsi koncert sem kifizetődő, hiszen kevesen jöttek el és a turné útvonalán is kívül esik Bécs, de azért itt vagyunk.”

Említetted Görögországot… Honnan jött az ötlet, hogy új klipeteket ott filmezzétek?

„Az első tervek szerint az NDK-ban vettük volna fel, de végül erre nem kaptunk engedélyt. Aztán kaptunk egy koncertmeghívást Athénba, és bekattant, hogy mi lenne, ha az Akropoliszban filmeznénk. Sajnos, restaurálás miatt a görög rendőrség nem adott mindenre engedélyt, így kénytelen-kelletlen egy csomó dolgot engedély nélkül, tiltott helyen vettünk fel. Szerencsére nem buktunk le. Az NDK-s terveket persze nem felejtettük el, csak félreraktuk az ottani peresztrojka bevezetéséig.”

Igen furcsa dolog számomra, hogy a Raven zenekar – aki jóval előttetek kezdte a szakmát – mint előzenekar szerepel nálatok. Bár, ha jól belegondolok az amerikai Motörhead/Slayer-turnén is ugyanez történt…

Igen, minden a lemezeladási eredményeken múlik. Amikor 14-15 éves voltam az első underground (‘nem széles körben ismert’, ‘kis kiadónál szerződésben álló’ – a szerk.) metalbanda, akiért rajongtam, pont a Raven volt. Az akkori hangzásuk iszonyatosan kemény volt! Emlékszem, kezdetben Mark Gallagher játékstílusát kopíroztam. Nem véletlenül tettük fel a maxinkra a Lambs To The Slaughter feldolgozását, tényleg az egyik kedvencem volt. Aztán elkövettek egy-két súlyos hibát, kiadtak egy kommersz lemezt a befutás érdekében, de nem jött be. Így most itt tartanak. Az új lemezük (Nothing Exceeds Like Excess – a szerk.) nagyon tetszik, és úgy gondoltuk, megérdemlik, hogy ismét közönség előtt játszanak.”

A magyar Kreator-rajongókat leginkább az érdekli, hogy viszontláthatnak-e titeket Magyarországon…

„Amikor ezt a mostani körutat összeállítottuk, telexeket küldtünk szét minden ország szervezőinek. Magyarországról nem érkezett válasz, így egyelőre biztosan nem játszunk nálatok. Csupán Lengyelország mutatott érdeklődést, ennek alapján nem lehetetlen, hogy ősszel újra ott játszunk.”

– Lénárd László

-x-

Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hunga­rica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 3 (1989/3) – TARTALOM
HAVI METAL – Újságtéboly
METALLICA – Kar és láb nélkül
MÖTLEY CRÜE – Fő az egészség
RUNNING WILD – Rejtvény – Csak szakértőknek!
HÍREK – Forró Drót
HANGPRÓBA – Győztesek és vesztesek
SOKKOLÓ KORONGOK – Black Sabbath, Accept, Lord és még több
LEATHERWOLF – Kaliforniai farkasok
HELLOWEEN ÉS KAI HANSEN – Felek válás után
NICKO McBRAIN – Mr. Lapos Orr, a dobosok legdobosabbika
POKOLGÉP – A titkosítás ideje lejárt
METAL HAMMER FESZTIVÁL – Szerény szülinapi szórakozás
BLACK SABBATH – A legenda folytatódik
ÉLŐ FÉM – Manowar, Zed Yago és mások
SEPULTURA – Brazil srácok
WHIPLASH – Új lemez új címmel, új énekessel
DEMONSTRÁCIÓ – Szalaghegyek
GITÁRMÁNIA – Szekeres-tanfolyam
TELEGRAM – Rossz hírek és jó hírek a „táviratban”
KREATOR – A gyűlölet zászlaja az Akropoliszon
KREATOR – Amit Mille gondol a friss lemezről

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw003/