Az elmúlt napokban (is…) rengeteg videóklip látott napvilágot. Így mi mással is ünnepelhetnénk magazinunk fennállásának 39. évfordulóját, mint zenével – azaz egy csokornyi friss videóklippel.
Az Aerosmith és Yungblud közös EP-je, a One More Time november 21-én látott napvilágot. A hanghordozón a Wild Woman című dal két változatban is szerepel. A Lainey Wilsonnal közösen előadott verzióhoz most videóklip is készült.
„Rendkívül izgatott vagyok amiatt, hogy Lainey Wilson is velünk együtt szerepel ezen a hanghordozón – mondta Yungblud. – Már régóta a rajongója vagyok. Az életútja igazán inspiráló. Ehhez a kiadványhoz nagy szükségünk volt egy olyan énekesnőre, aki annyira hitelesen tudja előadni a dalt, mint Lainey. Szükségünk volt egy vad nőre, és egyértelműen meg is találtuk!”
Az Avenged Sevenfold Magic dala is helyet kapott a Call Of Duty történelmének legnagyobb szezonális tartalomcsomagjában, a Black Ops 7 Season 1-ban. A szerzeményhez egy VR 360°-os videó is készült, az Unreal Engine felhasználása segítségével.
„A legjobb élmény elérése érdekében használjátok a hivatalos YouTube VR alkalmazást és egy 8K-s fejhallgatót – adtak jótanácsot az Avenged Sevenfold tagjai. – A teljes jelenetet interaktív módon is felfedezhetitek a telefonotok vagy az asztali számítógépetek segítségével, ha az ujjatokat vagy az egereteket húzva néztek körül.”
A finn thrash metal zenekar, a Bloodride július végén adta ki Deafening című albumát. Az olasz Wormholedeath Records gondozásában megjelent hanghordozó a formáció ötödik nagylemeze. Az album King of Pain, Erase and Replace és Come in Peace dalaihoz korábban már bemutatásra kerültek videóklipek, míg most a Kill Without Hate című szerzeménnyel történt meg ugyanez.
A svéd melodikus metalos szupergroup, a Cyhra egy új kislemezt adott ki Box With Spirits címmel, amelyhez Patric Ullaeus rendezésében videóklip is készült.
„A Box With Spirits az elbújás architektúráját vizsgálja – mondta Jake E, a banda frontembere. – A maszkokat, amelyeket viselünk, az igazságokat, amelyeket elrejtünk, és azokat a kis, tudatos döntéseket, amelyek megakadályozzák, hogy lássanak minket. A cím gondosan megfogalmazva kettős jelentéssel bír: a szellemek egyszerre jelentik a kísérteteket és a desztillált vigaszt. Nem csak azért nyúlunk az italos szekrényhez, hogy igyunk, hanem azért is, hogy elhalasszuk a számvetést, hogy enyhítsük azokat a kérdéseket, amelyekre még nem vagyunk készek válaszolni. A palackok társai lesznek azoknak a dolgoknak, amelyek kísértenek minket. És miért tesszük a szívünket is ugyanabba a dobozba? Mert az elrejtést védelemnek érezhetjük. Ez egy módja annak, hogy megőrizzük, ami törékeny, hogy megóvjuk a szerelmet a további károktól, hogy a fájdalmat kezelhetőbbé tegyük, vagy akár befagyasszuk azt a verziót magunkról, amelyet nem akarunk elveszíteni. Abban a dobozban a sebezhetőség egyszerre van elzárva és megőrizve: menedék és börtön is egyben. A dal azt a bizonytalan kalkulációt és kis bátorságot vizsgálja, amely ahhoz kell, hogy kinyissuk a fedelet, és hagyjuk, hogy megtalálják, ami benne van.”
A Danny Case (ének), Matt Brandyberry (ének), Lance Dowdle (gitár), Maty Madiro (dob), Jimmy Bennett (gitár) felállású From Ashes To New az érzelmekkel teli Drag Me dallal zárja a 2025-ös esztendőt.
„Szerettünk volna egy dalt írni arról az érzésről, amikor az ember csapdába esik az önmagával vívott háborúban, amikor a belső démonai erősebben húznak, mint amennyire a jó szándékai tolnak – fűzte hozzá a klippel kísért szerzeményhez Matt Brandyberry. – Minden jó gondolat a rossz alá temetődik, és az ember rájön, hogy az igazi harc nem a világgal, hanem a saját tükörképével szemben folyik. A Drag Me ebből a helyzetből született… abból az érzésből, hogy az embernek soha nem sikerül elmenekülnie önmaga elől, így egyenesen a pokolba sodródik.”
Újabb klip érkezett a Kreator január 16-án megjelenő Krushers of the World albumához. Amíg az előző, Tränenpalast című dalhoz készült videóval Dario Argento kultikus horror klasszikusa, a Sóhajok (Suspiria) előtt tisztelegtek Mille Petrozzáék, addig most, a Satanic Anarchy klipjével Clive Barker 1987-es Hellraiser filmjével teszik ugyanezt.
„Hordák! Remélem, tetszeni fog az új albumunk, a Krushers Of The World dalához, a Satanic Anarchyhoz készült vadonatúj videónk! – fűzte hozzá a kliphez a frontember Mille Petrozza. – A dal szövege az elme isteni lázadásáról szól: az engedelmesség varázslatának megtöréséről, a zsarnokság elleni összefogásról és a változás elindításáról ott, ahol egykor a félelem uralkodott. A videó narratív része visszavisz minket a nagy Clive Barker filmművészeti remekművéhez, a Hellraiserhez. Ez nem remake vagy folytatás – ez egy visszhang. Tisztelgés a ’80-as évek horrorjának nyers fantáziája előtt, ahol az öröm, a fájdalom és a káosz ugyanazon kulcson osztozott. Jó szórakozást!”
Az Ill Niño korábbi tagjaiból, Cristian Machado énekesből, Ahrue „Luster” Ilustre és Diego Verduzco gitárosokból, valamint Josh Cuadra dobosból álló Lions At The Gate egy új kislemezt adott ki Burn The Candle címmel, amely az első kiadványa az új kiadójánál, a Reigning Phoenix Musicnál.
„A Burn The Candle egy dal a társadalmakban kialakuló megosztottságról – fűzte hozzá Cristian Machado. – A gyűlölet a szemünk előtt kezd normalizálódni. Senki sem immunis rá. Folyamatosan arra buzdítanak minket, hogy erődítményeket építsünk a szívünk köré, mert odakint háború dúl, és így vezessük az egónkat a csatába. Ez a dal azt üvölti az embereknek, hogy megosztva olyanok vagyunk, mint a vágóhídra vezetett bárányok. Büszkén lengetjük a háromélű kardot, amelyet az emberiség oldalába döftek: a kapzsiság, a büszkeség és a bujaság kardját. Tudom, hogy végül kinyitjuk a szemünket, de még meddig fogjuk mindkét végén égetni a gyertyát?”
A Neal Morse Band (vagy ahogy manapság ismerik, az NMB) 2026. február 27-én adja ki L.I.F.T. című albumát.
„Röviden összefoglalva, a L.I.F.T. egy progresszív konceptalbum, amely egy olyan ember útját követi nyomon, aki szeretne valami magánál nagyobb dologhoz tartozni – mondta Neal Morse. – Az album azzal kezdődik, hogy az ember kapcsolatot érez a világgal és az élettel, majd ez a kötődés megszakad, amit zavarodottság és kétségbeesett kiáltás követ, így végül visszatér ahhoz a helyhez, ahol újra érzi a mélyreható kapcsolatot.”
„Úgy gondoltuk, hogy többféle jelentéssel is bírhat – tette hozzá a lemezcímmel kapcsolatban a basszusgitáros Randy George. – A hallgató döntheti el, számára mit jelent.”
Az összesen tizenhárom dalt felvonultató korongról máris bemutatták a Fully Alive című kompozíciót.
Egy új EP kiadására készül a helsinki Numento, amelynek Wrath című dala egy igencsak agresszív hozzáállásról tanúskodik.
„A dal azzal a szándékkal készült, hogy a Numento eddigi legkeményebb száma legyen, a death metalos hatásokat bemutatva – mondta Aleksi Vehmassalo, a zenekar gitárosa. – A dal végül valóban ilyen lett, de kiegészült néhány tiszta énekkel is, habár ezeket hörgések kísérik. A disztópikus szerzemény az emberek és a mesterséges intelligencia által vezérelt chatbotok közötti ’kapcsolatok’ kialakulásának jelenségét veszi górcső alá, és azt, hogy egyes felhasználók erőszakosan és megalázóan kezdenek viselkedni ezekkel a digitális ’partnerekkel’ szemben. A dalszöveg egy power user szemszögéből íródott, aki azon töpreng, miért irányítják egyesek haragjukat olyan mesterséges lények felé, akik nem éreznek és nem szenvednek – és mit árul el mindez az emberi természetről.”
A San Diego-i hard rock/nu metal veterán P.O.D. szeptember végén feldolgozta a The Beatles klasszikus Don’t Let Me Down dalát, és ehhez most egy hivatalos videóklipet is párosított.
„Bár klisésen hangozhat, mi mindig is csodáltuk a Beatles együttest, már a dalszerzői pályafutásunk kezdetétől fogva – mondta Marcos Curiel, a banda gitárosa. – Melódiáik, refrénjeik és félelem nélküli kísérletező kedvük inspirált minket arra, hogy a legnagyobb tisztelettel elkészítsük saját verziónkat a klasszikus Don’t Let Me Down című dalból. Köszönettel tartozunk nekik, hogy segítettetek megalapozni azt, amit ma rock ’n roll, pop és metal néven ismerünk.”
A Sabaton szép sorban szállítja le az október 17-én megjelent Legends albumához a klipeket. Ezúttal a Crossing the Rubicon dalhoz készült friss videó.
„Ez volt az egyik legélvezetesebb videóklip, amit valaha készítettünk – mondta Pär Sundström, a Sabaton basszusgitárosa. – Minden zökkenőmentesen zajlott, köszönhetően a színészek elképesztő energiájának és a helyszín egyedülálló varázsának. Két napot töltöttünk az olaszországi Sabbioneta városában, a Teatro all’Antica színházban, amely Európa egyik legrégebbi fennmaradt fedett színháza. Lenyűgöző helyszín volt, tele jellegzetességgel és történelemmel. Mivel a színház napközben múzeumként működik, csak este forgathattunk, ami további kihívást jelentett a produkció számára.”
A finn Stam1na február 20-án adja ki tizenegyedik albumát Apnea címmel.
„Az Apnea album a lélegzetről és a hirtelen veszteségről szól. Emellett az emberi élet álomszerű természetéről és az üres szavakról is mesél” – mondta Antti Hyyrynen, a banda énekes-gitárosa.
A nagylemezhez kijött az első ízelítő, a szöveges videóval kísért Golem.
„A Golem a tehetetlenség nyomasztó érzéséről szól – folytatta Antti. – De ha valamire képes is volt a zenekarunk, akkor egy ilyen dal megalkotására mindenképp. Csak hallgatni és elfordítani a tekintetet önmagában is szörnyűség.”
„A Golem az első dal, amit az X album után írtam, és szerintem ez volt az Apnea album első demója – tette hozzá a gitáros Pekka Olkkonen. – A demót egy elhunyt barátom után Siriusnak neveztem el. Hiszem, hogy mindenki találhat valamit ebben a dalban, valami ismerőset és valami újat.”
Paul Stanley és Gene Simmons fiainak, Evan Stanleynek és Nick Simmonsnak a Stanley Simmons nevezetű projektje Body Down címmel adta ki debütáló kislemezét – egy szöveges videó kíséretében.
„Gyerekkorunkban nagyon szerettük a gyökerekhez visszanyúló zenét, az amerikai folkot, ezért ezek hatása is erősen érezhető a dalainkban – nyilatkozott a formáció irányvonalával kapcsolatban Evan Stanley. – Ennek tényleg semmi köze sincs ahhoz, amit az apáink csinálnak. Véleményem szerint az érdekes az, hogy valójában sok közös hatással rendelkezünk.”
„Izgatottak voltunk – tette hozzá Nick Simmons. – Sosem jutottam még el odáig, hogy egyszerű, gyökerekhez visszanyúló, Americana zenét csináljak. Szóval úgy döntöttünk: ’Csináljuk! Mert jó mókának ígérkezik.’ Az emberek pedig azt mondták: ’Nem, nektek ezt kell csinálnotok’.”
