Kiadó: Metal Blade / Írta: Kiss Gábor / Értékelés: 9
A Kings Of Mercia tulajdonképpen egy stúdióprojekt, amit a Fates Warning gitárosa, Jim Matheos és az FM nevű AOR csapat énekese Steve Overland hozott össze. Zenéjében pedig még úgy is inkább Overland főzenekarához áll közelebb, hogy a basszusgitár a Fatesben szintén érdekelt Joey Vera kezében szólal meg, dobosként pedig a progos, jazzes dolgok világában legendás fenomén, Simon Phillips van jelen. Ő és Joey azonban itt tényleg csak sessionisták, a zenét teljes egészében Matheos, az énekdallamokat meg Overland írja. 2022-ben már volt egy közös nekifutásuk, a szimplán csak Kings Of Merciaként aposztrofált debütlemez, bő két év elteltével pedig már itt is van a folytatás.
Persze megértem, ha sokan csak legyintenek egy sokadik szupergrupp kapcsán, de a Kings Of Mercia messze több, mint a futószalagon szállított, Frontiers-kiadós formációk. Már az első anyagot is kifejezetten szerettem a csapattól, de úgy tűnik, nem csupán üres szónoklat volt Matheostól, mikor a lemez kapcsán akként nyilatkozott, hogy szerinte, mostanra értek össze igazán. A magam részéről ezzel maximálisan egyet is értek, a Battle Scars ugyanis tényleg kifejezetten egységes, azaz egységesen magas színvonalat mutat. És bármennyire is távol áll zeneileg a Fates Warning világától, ha beleástad magad a prog metal alapcsapat lemezeibe, itt is meg fogod találni a jellegzetes Matheos-momentumokat. Persze az összkép teljesen más, de Jimnek van egy igen markáns hangzása, ami a Battle Scars egyes dalaiban is visszaköszön. Jó példa erre a Legend, ami számomra a kései FW hangulatát hordozza, persze dallamos, AOR-köntösben vagy az Aftermath aminek gitártémái a Disconnected-időszakot hozzák vissza, akárcsak a dal visszafogottan építkezős szerkezete.
Van itt aztán még szomorkás, hatalmas kórusokkal operáló, arénákba való ballada (címadó) meg egy csomó fogós, húzós, ragadós hard rock téma, mint például a Don’t Ask, a wingeres Hell ’n’ Back vagy a nyitó Guns And Ammunition.
Egyértelműen örömzene jellege van a Kings Of Merciának, azaz minden pillanatán érződik, hogy rutinos, öreg rókák nyomják szerelemből, különösebb elvárások nélkül. A banda nem akarja megfejteni a világot, egyszerűen csak tolják a kedvenc muzsikájukat. Ettől még a Battle Scars igen erős dalcsokor, ami kifejezetten hallgattatja magát, így ha az első albumot szeretted, ebben sem fogsz csalódni.
–
Hallgasd meg és pontozd az Olvasói Hangpróbán.
