Kiadó: Listenable Records / Írta: Schmidt Péter / 8
Tíz éve létező, harmadik nagylemezénél tartó zenekar a skót King Witch (két EP-jük van még az albumokon kívül), akik sabbathos alapokon nyugvó, némi zsíros-stoneres hatásokat is felmutató hard rock muzsikát játszanak. Ilyesmiben meglehetősen sok formáció utazik mostanában, náluk azonban színesíti a képet a tény, hogy Laura Donnelly személyében egy markáns-karcos, rockos hangú énekesnővel dolgoznak. Zenei szempontból a világuk nem áll messze az utóbbi pár Spiritual Beggars anyagtól, netán a Krux kicsit lazább dolgaitól – Laura jelenléte azonban egyértelműen ad egy speciális karaktert a mutatványnak. Tényleg tök jó hangja van, amit nem csak kiereszteni tud tiszta erőből, de jó ízléssel árnyalni, valóban kontrasztosan elővezetni is képes a vokális témákat.
Önmagában az ő ügyködése persze még kevés lenne a dicsőséghez, szerencsére azonban társaival együtt jó dalokat is sikerült írniuk. A nyitó Suffer In Life rögtön nyakon ragad és húz magával (ez az egyik legfogósabb tétel a lemezen), aztán a tempósabb oldalt erősíti a hármas Swarming Flies is, míg a Sea Of Lies egy ízig-vérig sabbathista doom darab – ebben Laura különösen nagyokat énekel. És így tovább. Nagy átlagban olyan 6-8 perc körüli szerzemények adják az anyag gerincét, a záró Last Great Wilderness a leghosszabb szám a maga kerek 8 percével. Ez a dal, vagy középtájon a Behind The Veil pedig jó példák arra, hogy a lebegősebb-pszichedelikusabb megmozdulásokhoz is jó érzéke van a csapatnak. Laura érdemeinek méltatása mellett meg kell még említenem Jamie Gilchrist ízes, hangulatos gitárjátékát, ő is sokat tesz hozzá a megnyerő összképhez.
A magam részéről kicsit még több riffelős lendületet is elviselnék, úgy a nyitó Suffer In Life vagy a hatos Diggin’ In The Dirt módjára – de a minőség így is, úgy is elvitathatatlan. Jó látni-hallani, hogy az Avatarium mellett mozgolódnak még jóféle énekesnős bandák ezen az obskúrusabb vonalon – a King Witch épp ilyen, mindenképpen érdemesek a figyelemre. (A végső verzión bónuszként egy Soundgarden feldolgozás – Jesus Christ Pose – is helyet kap majd, azonban a promóciós előzetes ezt nem tartalmazza, ezért nyilatkozni erről nem tudok. A dalválasztás mindazonáltal izgalmasnak tűnik.)
—
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júliusi digitális különszámban jelent meg.)
„Na, ez az én zeném! Bírom, ahogyan a skótok a doom és a klasszikus rock alapokat kicsit feljavítják a kilencvenes hőseinek (Soundgarden, Alice in Chains) pszichedelikus hatásaival – a Swarming Files egyes részei különösen erősek Cornellékben! Laura Donnelly tiszta hangja pedig jól illik a koncepcióhoz. Alig várom, hogy meghallgassam a CD bónuszdalát, a Jesus Christ Pose feldolgozást is!”
– Pintér Miklós / 10
„Na!!! Ilyen lemezekről álmodom! Kemény, mint a vídia, feelinges, karcos, elképesztő hangulattal! Ezek a skótok tudnak valamit! Laura Donnelly hangja meg elképesztő!”
– Szénégető Richárd / 10
„Minden adott ezen az albumon, amit a hasonló elképzelések mentén zenélő Messa amatőr bájjal átültetett, néhol kínosan gyermekded szintű dalaiból hiányoltam. Hagyománytisztelet, átgondolt koncepció, kidolgozott, magával ragadó témák, elbűvölő énekhang. S persze profizmus.”
– Gyuricza Ferenc / 9
„Egészen kiváló zene, női énekkel, mondjuk a Tony Martin-féle Sabbath rajongóinak.”
– Kiss Gábor / 9
„Elsőre talán egyszerűnek tűnik a képlet, de a King Witch egy meglehetősen impozáns referenciával bíró csapat: Sabbath, Candlemass, Cirith Ungol, modern korszakos Dio, és megannyi más kiválóság hatásaiból merítenek. Húzós és kellemes anyag!”
– Gáti Viktor / 8
„Ha már Joe Bonamassa kapcsán az öregedést említettem… Talán az sem lehet véletlen, hogy manapság már sokkal inkább hallgatok olyan frontcsajos zenekarokat, mint a King Witch, ahelyett, hogy mondjuk egy Leaves’ Eyes-szerű együttesre esne a választásom… Lehet, hogy kellően megértem a doom metalra? Haha!”
– Zubor Olly / 8
„Elvileg ennek a zenének nagyon is hozzám kellene szólnia, valahogy mégis elment mellettem az album az egyetlen hallgatás alatt, amennyire időm volt. Nem kaptam fel semmire a fejem, miközben nagyon szeretem ezt a fajta muzsikát. Lehet, később megbánom, hogy csak ennyit adok rá, de elsőre így.”
– Uzseka Norbert / 7
„Leginkább doomos hard rock/metal sok retró érzéssel. Az elején nagyon ki akartam venni, de aztán végül bent maradt. Sajnos az énekdallamok nem emlékezetesek. Pedig a női hang rendben van. Sajnos tudom, hogy ezt soha az életben nem fogom már meghallgatni ismét. ”
– Cselőtei László / 6
