Skip to content

Készül Kerry King második albuma, a Helloween lemondta az évvégi ázsiai koncertjeit

Mark Osegueda elárulta, már készülőben van Kerry King szólóprojektjének a második albuma:
„Igen, remekül mennek a dolgok. Körülbelül három hete tértünk vissza Japánból, ahol az első koncertjeinket adtuk. Egyszerűen fantasztikusak voltak. És igen, mindenhol turnéztunk. És úgy vélem, bizonyos értelemben az album turnéja befejeződött. Néhányszor turnéztunk Észak-Amerikában, néhányszor Európában, Dél-Amerikában, Japánban és Ausztráliában. Szóval elég jól megdolgoztuk az albumot. Most pedig a második album anyagának megírásával vagyunk elfoglalva. És ez egyre jobban halad. Valószínűleg a második nagylemezt valamikor a következő év első negyedévében fogjuk felvenni. Hogy mikor jelenik meg, azt még nem tudom pontosan. De jelenleg azon vagyunk, hogy a dalokat összerakjuk hozzá.”
És hogy milyen volt Kerry Kinggel, Paul Bostaph-pal és Phil Demmellel albumot készíteni, majd turnézni, arról Mark így beszélt:
„Jó srácok. Imádom őket. Ez egy nagyszerű zenekar, örülök, hogy a részese lehetek. Csodálatos velük turnézni. Mindannyian megbízható srácok, akiket évek, évtizedek óta ismerek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy részese lehetek mindennek, és már nagyon várom a folytatást.”

***

Az énekes Michael Kiske betegsége miatt a Helloween kénytelen volt lemondani korábban bejelentett ázsiai koncertjeit. A zenekar december elején Indonéziában, Malajziában és Tajvanon lépett volna fel a 40 Years Anniversary Tour keretei között.
„Kedves tökfejek, sajnálattal kell bejelentenünk, hogy kénytelenek vagyunk lemondani a (Dél-)Kelet-Ázsiában tervezett Helloween-koncerteket – olvasható a formáció közleményében. – A nemrég befejeződött európai turné során Michael Kiske akut torokgyulladásban és asztmás légszomjban szenvedett, hörghurutot kapott, és orvosa azonnali ágynyugalmat írt elő számára. Nagyon sajnáljuk indonéziai, malajziai és tajvani rajongóinkat, de Michael egészsége számunkra a legfontosabb, és hogy elkerüljük a hangjának hosszú távú károsodását, ez a lépés sajnos elkerülhetetlen. Gyors felépülést kívánunk Michaelnek, és reméljük, hogy 2026-ban bemutathatjuk (dél-)kelet-ázsiai rajongóinknak a hatalmas 40 éves jubileumi show-nkat!”

A Mötley Crüe gitárosa, Nikki Sixx elárulta, rendkívül nagyra tartja Vince Neilt, hogy a nyár folyamán visszatért a színpadra. A zenekar rezidens koncertjeire eredetileg tavasszal került volna sor, de át kellett ütemezni azokat, miután az énekes elárulta, hogy tavaly karácsonykor stroke-ot kapott.
„Büszke vagyok rá, hogy volt bátorsága felállni a színpadra. Amikor az egész dolog bekövetkezett, és stroke-ot kapott, és le kellett mondanunk az első rezidens koncertsorozatot, minden bizonytalannak tűnt. Nem tudtuk, hogy fel fog-e épülni ebből. Tudom, hogy félt. De ha időt szánunk rá, sok mindent meg lehet tenni. Az egészség a legfontosabb! Nem számít, milyen nagy a zenekarod. Nem számít, milyen nagy sztár vagy. Nem számít, milyen gazdagnak vallod magad az emberek előtt. Ha nincs egészséged, akkor tényleg nincs semmid. 40 éven át dolgoztunk együtt, bejártuk a világot, és most emiatt a dolog miatt szó szerint soha többé nem léphetett volna színpadra. Szóval az a tény, hogy mégis színpadra lépett… És hálás vagyok neki, hogy ezt az egészet nyilvánosságra hozta, mert rengetegen vannak, akiknek az életében valami rosszul sül el – és én csak magamról beszélhetek, a függőségemről –, és az emberek vagy leírják őket, vagy képtelenek túlélni. Nem képesek túlélni! Mi ott voltunk, végig ott voltunk, beszélgettünk vele, ő pedig az orvosokra, az egészségére és ilyen dolgokra koncentrált. Sok időt töltöttünk próbákkal, hogy megadjuk neki a lehetőséget, hogy igazán formába hozza azt a bizonyos izmot, a hangszálait. Annyira boldog voltam. Annyira jól szólt. És mindez nagyon jó érzés volt.”

***

Marty Friedman, a Megadeth egykori gitárosa megerősítette azon korábbi állítását, miszerint a problémát az jelenti, hogy az adósságunkat sosem tudjuk leróni, még akkor sem, ha elértük végső céljainkat.
„Minden egyes nap így érzem. És ezt csupa nagybetűvel is írhatnánk. Mindez soha, de soha nem ér véget. Nem panaszkodom emiatt, de érdekesnek találom, hogy ez felvetődik, hiszen ez egy fontos dolog, mert én magam is úgy voltam vele, és a legtöbb tizenéves is így gondolja, hogy ha egyszer sikerrel jársz és lemezt készítesz, akkor végeztél, és egy olyan pályára állsz, amelyen végig csak dübörögsz. De ahhoz, hogy fenntartsd a dolgokat, és továbbra is új dolgokat csinálj, és továbbra is új, izgalmas, meghatározó dolgokat alkoss, folyamatosan, állandóan meg kell fizetned az árát, és fel kell adnod olyan dolgokat, amelyek talán szórakoztatóbbak lennének. Ez állandó. Szóval, így van, ez soha, soha nem ér véget. Mindig fizetek, mindig csalódok… Csalódok, de nem mindig mindenben, de minden alkalommal, amikor valami nagyszerű történik, az csak azért történik, mert előtte csalódtam. Érthető, mire gondolok? Ha mindig csak jó dolgok történnének, akkor nem lenne mivel összehasonlítani őket. Szóval rengeteg nehézség jár minden jó dologgal, ami az utunkba kerül, és mindig megéri, de azon nem kell meglepődni, hogy nem minden egyes utunkba kerülő dolog jó. Mintha a rossz dolgok egyengetnék az utat a jó dolgok előtt, és igazán férfias dolog, ha képesek vagyunk ezeket a dolgokat leküzdeni. Én ebben nagyon szerencsés voltam, hiszen nem volt túl sok pechszériám vagy ilyesmi, de semmi sem jött könnyen.”