Kerry Kinget a Metallicáról kérdezte a brit Metal Hammer egy friss interjúban.

Mikor találkoztál először a Metallicával?

„Először a Woodstockban (The Woodstock Concert Theatre, a kaliforniai Anaheimben) láttam őket, még azelőtt, hogy felköltöztek volna a Bay Areába. Még Dave Mustaine gitározott velük, ez ennyire régen volt. De hogy személyesen mikor találkoztam velük először? Azt nem tudom már. De egyszer vagy kétszer játszottunk is velük, mielőtt felcuccoltak a Bay Areába.”

Mi volt az első benyomásod róluk?

„Tetszett a banda. Szeretem a speed vagy thrash metalt, aminek akkoriban persze még neve sem volt, és nekem ilyesmi bandának tűntek. Akkor már rá voltam állva a Venomra, és bejött, amit a Metallica kihozott ebből az egészből. Mindig is nagy Venom rajongó voltam. Szerintem a Slayer úgy is lett a Slayer, hogy keveredett nálunk a Venom, a Judas Priest és a Metallica.”

Szerinted leginkább minek köszönhető a Metallica sikere?

„Talán ők használták legjobban a dallamokat, legyen az énekdallam vagy gitártéma. Nyilván nálunk is voltak gitárharmóniák, de azok inkább sötét karakterrel bírtak, míg a Metallicánál ezek inkább, és ezt most nem lekicsinylően mondom, a hétköznapi emberekhez szóltak. Ahogy mondtam is, ezzel nem leszólni akarom őket, de könnyebb volt kapaszkodókat találni a Metallica zenéjében, mint a Slayer sötétebb hangulataiban és sötétebb szövegvilágában. A Metallica olyan dalokat írt, amiket bárki be tudott fogadni anélkül, hogy megkérdezte volna magától: ‘Ez most miért tetszik nekem?’ vagy azt, hogy ‘Rendben van, hogy ez bejön nekem?’ A mi esetünkben évtizedeken át kérdezgették maguktól az emberek… ‘Az rendben van, hogy nekem bejön a Slayer?'” (nevet)

A Black Albumukra hogyan reagáltál annak idején?

„Talán nem voltam annyira oda érte, de sosem utáltam úgy, ahogy sokan mások. A mai napig nagyon bírom azt a lemezt. Szerintem az Metallica, de nem a thrash Metallica. Hallani, hogy honnan jöttek azok a hatások, az összes régebbi cuccukból, csak mindent nagyon lelassítottak és nagyon súlyosra alakítottak. Meg nagyon fogósra is. Abból a lemezből minden bizonnyal több fogyott, mint az összes Slayer albumból együttvéve! (nevet) És ez jó nagy szívfájdalmat okozott, amikor kijött. És hogy őszinte legyek, nekem igazából azzal vannak problémáim, amit jó sokáig a Black Album után csináltak. De a Black Albummal? Az még mindig súlyos volt. És van rajta néhány gyors téma is.”