A Dream Theater gitármestere a Metal Edge magazinnak beszélt a 80-as évek nagy gitárosairól, hatot pedig meg is nevezett a legnagyobb kedvencei közül.
„1985-ben érettségiztem, így valószínűleg elfogult vagyok a korom miatt, de milyen nagyszerű időszak volt az a zenei életben. A Scorpions nagyot ütött. Aztán a Maiden. A Metallica… Csak sorolom a dolgokat. Az volt a hard rock és a metal gitárzenekarok legsűrűbb korszaka. Elképesztő volt.„
JOE SATRIANI & STEVE VAI
„Elsőként Joe Satriani az, aki eszembe jut. Hogy is lehetne nem megemlíteni, igaz? Joe és Steve Vai, mindketten hihetetlen zenét csináltak a 80-as években is, és óriási hatással voltak rám. Az első lemez, amit Joe-tól hallottam, a Surfing with the Alien volt, ez biztos. Steve-et pedig valószínűleg akkor hallottam először, amikor David Lee Roth-tal elkészítette az Eat ‘Em and Smile albumot. Pont akkortájt, 1986-ban, ’87-ben… a valaha felvett legjobb gitárzenékről beszélünk. Aztán pár évtizeddel később a G3-turnén együtt zenéltem velük. Szóval hihetetlen élmény volt, hiszen rojtosra hallgattam a zenéjüket, megtanultam a szólóikat hangról hangra, majd egy színpadon játszottam velük. Annak idején még elő is fizettem Steve Vai leckéire, amiket postán küldött. Szimplán papírra voltak nyomtatva. Őrület…”
YNGWIE MALMSTEEN
„Yngwie említése nélkül nem is lehetséges beszélni erről a korszakról. Amikor először meghallotta az ember, egyből azt mondtad: ‘Mi a franc?!’ (nevet) Mindaz amit csinált, egyszerűen lenyűgöző volt. Azt hiszem, hogy először az Alcatrazz egyik számában hallottam játszani. Nagyon korán volt, még az 1984-es első szólóalbuma előtt. Nem tudtam, hogy néz ki, ahogy azt sem, hogy egy fiatal srác Svédországból. Egy Al Di Meola-féle fickót képzeltem el a gitárjátéka alapján… (nevet) Ezt a fajta technikát és így előadva még sosem hallottam korábban. ‘Mi a fene folyik itt?’ – ez volt az első reakciója mindenkinek.”
RANDY RHOADS
„Aztán persze ott van Randy. Úgy értem, hogy amikor kijött Ozzy első szólólemeze, a Blizzard of Ozz, az úttörő és észbontó volt. Aztán közvetlenül utána jött a Diary of a Madman… Akkor is az ment, hogy ott ültem és megtanultam minden egyes Randy szólót és dalt, hangról hangra, majd játszottam is ezeket az akkori zenekaraimban. Az Over the Mountainnak rohadt dögös szólója volt, és ha a suliban valaki el tudta ezt játszani, akkor azonnal ő lett a király. Akárcsak a Mr. Crowley szólóját, tudod, van ott az a hosszú outro…”
CHRIS DEGARMO
„A Queensryche-nak hatalmas rajongója voltam. A Rage for Order egy különösen óriási album volt, mindannyian odáig voltunk érte, mármint én és az eredeti Dream Theater srácok – John Myung, Kevin Moore és Mike Portnoy. Eszméletlen nagy Queensryche rajongók voltunk. Aztán a Rage után kijött az Operation: Mindcrime, ami akkoriban a legelképesztőbb album volt. Emlékszem, elmentem egy lemezboltos dedikálásra, találkoztam velük, és oda is adtam nekik a demókazettánkat. Ez akkor volt, amikor a Dream Theatert még Majestynek hívták. Aztán évekkel később turnéztunk velük, ami nagyon király volt.”
ALEX LIFESON
„Nem biztos, hogy Alex Lifesont egy 80-as évekbeli gitárosnak lehet mondani, de a 70-es évek végétől a 80-as évek elejéig tartó időszakban jelentek meg a kedvenc Rush-albumaim. A Rush az örökös kedvenc zenekarom, Alex pedig minden idők egyik legkedvencebb gitárosa nálam. Nagy hatással volt rám, nemcsak mint gitárosra, hanem a hangzásomra és a dalszerzői stílusomra is. Amikor a Dream Theaterrel először felbukkantunk, sokan mondták, hogy olyan a hangzásunk, mint a Rushé. Nem tudom, hogy ez kritikának vagy bóknak szánták-e, de én természetesen bóknak vettem!”
