Kiadó: I Hate Records / Schmidt Péter / 9
Kicsit fura az időbeli közelség a Candlemass jelenlegi (és egyben egész korai) énekese, Johan Langquist szólólemezének megjelenése, illetve a svéd doom alapcsapat szeptemberi athéni Rock Hard fesztiválos különleges koncertje tekintetében. Utóbbi ugye a banda legendás egykori frontembere, Messiah Marcolin részvételével zajlik majd, Johan viszont ezen a rendezvényen nem lesz ott. A Candlemass tábor ugyan váltig állítja, hogy egyszeri és exkluzív esemény lesz a kultkedvenc Messiah közös fellépése régi kollégáival, de bennem azért azóta motoszkál a kisördög, hogy nem egy visszarendeződés előszele-e mégis ez az egész. Ezzel kapcsolatban pár hónap múlva már nyilván okosabbak leszünk – addig viszont lássuk, mivel állt elő Johan az első szólóanyagán!
Az előzetes nyilatkozatok szerint emberünk a ’70-es és ’80-as évekbeli hard rockos és heavy metalos hatásainak szellemiségét megidézve alkotta meg zenésztársaival ezt a hét dalt – a lemezt meghallgatva ezzel nem is nagyon tudnék vitatkozni. A tavalyi év során az interneten ezeket egyenként már közkinccsé tette, most pedig az I Hate Records jóvoltából a nóták összegereblyézve, fizikai formátumban is napvilágot láttak. Egészét tekintve a Candlemass ólmos súlyosságát ugyan nem éri el az itteni muzsika, kicsit szellősebb, levegősebb annál, de a Dio/Martin-vonalas sabbathista beszűrődések itt is érezhetőek, együtt a korai Rainbow és kortársai karcosabbik énjének hatásaival. Talán a – szintén Candlemass-oldalhajtás – Krux és a We Sell The Dead tekinthetők valamiféle összehasonlítási alapnak az újabb mezőnyből, ebből talán sejthető már, hogy mi várható ettől a 42 percnyi muzsikától.
Ha Johan orgánumával és énekstílusával tisztában vagy, akkor nagy meglepetésre tőle ne számíts – amit viszont tud, és amiben jó, azt kiválóan hozza itt is a maga karcos-öblös, őserejű módján. A dalok közül némileg kilóg, ámde kimondottan érdekes az ötödikként hallható Revolution, ami amolyan dark rockos sötét lüktetéssel indít, illetve a záró Bird Of Sadness, ami egy melankolikusabb, befelé fordulósabb darab. A többi öt tételre nagyjából állnak a fentiek, az eddig leírottakat azzal a megjegyzéssel kiegészítve, hogy érzés és hangulat tekintetében bizony kifejezetten magával ragadó a lemez szűk háromnegyed órája. Ugyan nyolc pontról indult nálam a mutatvány, de ahogy egyre jobban elkapott a feeling, úgy lendült át a mutató kilencesbe. Elvileg lesznek koncertek is, meg majd második album – kíváncsian várom a fejleményeket.
—
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júliusi digitális különszámban jelent meg.)
„Johan a Candlemassbe való visszatérése kétségkívül nagyon jól sült el, és felvillanyozó látni-hallani, hogy annyi kihagyás után mekkora alkotói lendületet vett az énekes, és már szólóban is utazik. S micsoda anyagot hozott össze most!”
– Gáti Viktor / 9
„Nagyon kellemes meglepetés ez a cucc. Olyan, mint egy rockopera, csak épp mindent Johan énekel. A Where Are The Heroes meg az első két Kamelot-album hangulatát hozza vissza. Imádom!”
– Kiss Gábor / 9
„Mindig félek, ha ilyeneket olvasok: »az album a hírek szerint a múlt évtizedek hard rockját és doomos heavy metalját fogja idézni, olyan zenekarok stílusában, mint a Dio- és Martin-korabeli Black Sabbath, a korai Rainbow, és természetesen a Candlemass.« De most valahol tényleg igaz mindez. Na, nincs az albumon Stargazer vagy Headless Cross, de kellemes hallgatnivaló ebben a stílusban. ”
– Cselőtei László / 8
„Jó ideje kevés olyan dolog történik a zenei életben, ami komolyabb meglepetést okoz, az, hogy a Candlemass-énekes Johan Längqvist szólóalbummal jelentkezik, képes volt erre. Meg arra is, hogy ez a doommal enyhén fűszerezett heavy metal beszippantson, magával ragadjon, hangulatba hozzon. ”
– Gyuricza Ferenc / 8
„A Candlemass éléről ismerős úriember itt is nagyon korrekt muzsikát csinál, de sajnos ahogy egy ideje az anyabandában sem, úgy itt sem érzem a mágiát. Nem rossz anyag ez, egyáltalán, csak az a bizonyos paraszthajszálnyi plusz hiányzik nekem.”
– Szénégető Richárd / 8
„Kissé kopottas, kissé öreges, mégsem érzem fölöslegesnek. Van benne elég ötlet és feeling, elég változatos anyag, és meg sem próbál új Epicus Doomicus Metallicusnak látszani. Respekt.”
– Uzseka Norbert / 8
„Ez a hanghordozó az ékes bizonyítéka annak, hogy a doom metal nem feltétlenül az ultrasúlyos megszólalástól lesz hatásos. Hanem a jó riffektől, a szépen felépített daloktól, és persze a kiemelkedő vokáltémáktól. Nem véletlen, hogy itt mindössze hét szerzemény is olyan változatosnak tud hatni, mint más albumon tizenhárom-tizenöt kompozíció.”
– Zubor Olly / 8
„Johan Längqvist legenda, de valamiért nem ilyennek képzeltem volna az első szólóalbumát, bár azt nem lehet elvenni tőle, hogy ez a zene sokoldalúbb, mint a Candlemassé. ”
– Pintér Miklós / 7
