Wallflowers címmel augusztus 27-én, pénteken jelenik meg az új Jinjer album, amelynek harmadik előzetes dala a Wallflower. Délután majd a hivatalos klipje is megérkezik, de a dallal addig is lehet barátkozni.

A modern fémzenét progos, technikás ízekkel kísérő, és Tatiana személyében egy igazi amazonnal rendelkező ukrajnai brigád legutóbbi sorlemeze a 2019-es Macro volt.

„Az évek múlásával gyakran rájövünk arra, hogy körülöttünk a világ messze nem olyan, mint amilyennek vártuk. Gyerekszemmel minden sokkal színesebbnek, jobbnak és optimistábbnak tűnt, nem igaz? Mikor fordult minden rosszra? Mikor vált minden ilyen szürkévé? Ez tényleg a világ hibája? Vagy csak arról van szó, hogy rossz célokat kergetünk… rossz karriereket, ambíciókat és eredményeket, ahelyett, hogy egy fontos igazságot fogadnánk el…

John Lennont átfogalmazva: ha valaki mást hajszol, mint a boldogságot, akkor egyáltalán nem értette meg az életet…„.

www.facebook.com/JinjerOfficial

„…Az a nap, amikor a Jinjer felhagy a törekvéssel az új zenei horizontok felé, az lesz az utolsó napunk zenekarként. Kipréselhettük volna magunkból, amit a kortársaink elvárnak tőlünk, avagy vég nélkül gyárthatnánk a Pisces dalunk klónjait, de mi ilyet sosem tettünk, és nem is fogunk.

Ehelyett most egy olyan albumot írtunk meg, amely érzelmi szintjét tekintve a valaha volt legvadabb agressziónktól a legbonyolultabb dallamokig és a legmélabúsabb vibrálásig terjed. Úgy döntöttünk, hogy minden lehetséges stílusbeli határt szétszakítunk, tekintet nélkül az anyagi sikerre vagy a korábbi albumainkkal való versengésre.

A Wallflowers zeneileg és vizuálisan is egy másfajta album. A Wallflowers az identitásunkról szól, zenekarként és egyénenként, valamint egy egyértelmű állásfoglalás arról, hogy különbözünk a legtöbb művésztől… és hogy rendben van, ha a saját utadat járod.„

JINJER – Wallflower (a 2021-es Wallflowers album előzeteseként)

Részlet a februári HammerWorld magazinban megjelent Tati-interjúból-


Azt olvastam egy Eugene-nel készült interjúban, hogy már dolgoztok az új albumon. Hogy álltok az új dalokkal?

„Erről én is csak pont ennyit tudok! (nevet) Mármint annyit, hogy készülnek az új dalok. Ez egyelőre annyit tesz, hogy Eugene írja az új témákat, de ott azért még nem tartunk, hogy demókat kaptam volna. Tehát nincsenek még dallamok, sem szövegek, bár néhány elképzelés már van a fejemben. Előbb azonban a zenét kell hallanom. Mivel a következő hónapokban sem fogunk tudni koncertezni, nyilván az új anyagra fogunk koncentrálni, és ha minden jól megy, 2021 végén ki is adjuk majd. De ez most tényleg nem az az időszak, amikor érdemes terveket szövögetni.”

A legutóbbi Macro lemezzel elégedett vagy?

„Egyfelől nagyon is. Kétségtelen, hogy az eddigi legjobb Jinjer lemez lett, de azt is tudom, hogy ennél többre is képesek vagyunk. Egy kicsit stresszes volt az a munka, talán túl is vállaltuk magunkat. Én annak örülnék, ha most egy kicsit több időt tudnánk rászánni a lemezre, ha nem kéne kapkodnunk, nem kéne a stúdióban befejeznem a dalokat, a szövegeket. Most erre meg is van minden esély, míg a Macro lemezt a feszes turnézás közepette készítettük el.„
Neked nem is mondott semmit Eugene az új témáiról?

„Tudom, hogy csaknem teljesen kész dalai is vannak már, de csak annyit mondott, hogy sötétebb, komorabb hangulatú a zene, mint a Macro anyaga, és hogy még progosabb lesz. Nyilván fogunk kísérletezni, nyilván fogunk különféle stílusokat keverni, ez is adja a Jinjer karakterét. Nem ragaszkodunk egyetlen stílushoz sem, nem félünk kilépni a skatulyákból. Szerintem a következő album egy újabb lépés lesz előre.„
Ha volna lehetőséget bárkivel duettezni a következő Jinjer albumon, kire esne a választásod?

„Nem nagyon szeretem az ilyesmit, mert legtöbbször nincs igazán kitalálva az együttműködés. Csak átküldenek egy dalt, hogy ide és ide kéne énekelnem ezt a szöveget. Egy közös munkának szerintem akkor van értelme, ha az organikusan alakul ki, ha mindenki képes beletenni magát az adott dalba, ha tényleg közös a cél, ha tényleg mindenki a legtöbbet hozza ki magából. Ott van például a Passenger a Deftonestól, amiben Chino együtt énekel Maynard Jamesszel a Toolból. Az egy tökéletes nóta, egy tökéletes duett. Velük egyébként szívesen dolgoznék együtt, vagy Randy Blythe-tal a Lamb Of Godból, de mondhatnám Joe Duplantiert is a Gojirából. Vagy Mikaelt az Opeth-ből. De ha még élne, akkor legszívesebben Amy Winehouse-zal énekelnék egyet közösen. Ő az egyik legfontosabb hatásom. Amásik nagy hősöm pedig Bob Marley, de ő már lassan 40 éve halott…„



Szeptemberben is adtatok pár koncertet, de azok elég különlegesek lehettek a korlátozások miatt.

„Hát, tényleg nem a szokásos bulik voltak. Ez tulajdonképpen egy miniturné volt Svájcban és Németországban, de az emberek az asztaloknál üldögélve néztek minket, még felállni sem lehetett. Asemminél több volt persze, és élveztük, hogy újra zenélhetünk, színpadon lehetünk, de azért elég fura volt minden. Persze még ez is jobb volt, mint egy live stream, ahol egyáltalán nincs közönség. Ez azért jobban hasonlított az igazi koncertekhez, még a távolságtartással együtt is. Egyelőre senki sem tudja, mit hoz majd 2021, de az is lehet, hogy ilyen koncertekkel kell beérnünk még egy ideig. Azt mondják, hogy ez szinte teljesen biztonságos, egy-egy ilyen koncerten nagyon alacsony a fertőzés kockázata. Mindenesetre fura volt. Münchenben például a Backstage nevű helyen játszottunk, ahová legutóbb 1500-an jöttek el megnézni minket, tele is volt a ház. Most viszont csak 300-an vehettek jegyet. Pár évvel ezelőtt egy ilyen nézőszámnak is nagyon tudtunk örülni, szóval ez azért nem a világvége. Az persze fura volt, hogy mindenki ülve nézett minket.

De egyszer vége lesz ennek a rémálomnak, ebben biztos vagyok. Addig pedig kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a lehetőségekhez, ahogy mások is teszik. A friss koncertlemezünk egyfajta emlékeztető arra, hogy milyen volt egy metal buli, egy Jinjer buli a pandémia előtt. Amikor még az emberek egymás hegyén hátán ugrálva élvezték a koncerteket. Melbourne-ben is telt ház volt, nagyjából ezer embernek játszottunk, és mindenki hangosan énekelte a szövegeket. Azért is szeretek angol nyelvterületen koncertezni, mert ott mindenki velem együtt énekel, és az valami hatalmas érzés. Pláne a világ másik felén… Ez az Alive In Melbourne lemez reményt is kell adjon mindenkinek, hogy valamikor majd újra ilyenek lesznek a koncertek. Én ebből a szempontból optimista vagyok. Ha még egy ideig nyugton tudunk maradni, akkor visszatér majd a világ a normális kerékvágásba. Avakcina is sokat fog segíteni ebben.„



Szerinted ősszel már rendes koncertek és turnék lesznek?

„Bárcsak tudnám! (nevet) Egy mém jut most eszembe, amit az Instán vagy a Facebookon láttam: »Megkérdeztem a dokimtól, hogy mikor lesz vége ennek a járványnak, mire ő azt felelte, honnan tudhatnám, én csak egy orvos vagyok, nem politikus…« (nevet) Szóval, a franc se tudja a választ. A2020-as év világosan megmutatta, hogy semmit sem szabad biztosra venni, még a legjobban felépített tervek is mennek a klotyóba. Ajövővel kapcsolatban minden bizonytalan. Csak az biztos, ami már megtörtént. AMacro lemezt nem tudtuk rendesen megturnéztatni, de azért klipeket tudunk még készíteni, a következő albummal pedig remélhetőleg már rendes turnékat tudunk majd csinálni. Remélhetőleg ez az egész iparág talpra tud majd állni, ha véget ér ez az őrület. Ebben bízom, ebben reménykedem.”