Kiadó: Napalm Records / Írta: Gáti Viktor / 8
Az ukrán Jinjer egy kiemelkedően keményen dolgozó zenekar, akik mára amellett, hogy a legnépszerűbbnek számítanak a térségben, globális szinten egyre rangosabb pozíciót töltenek be a modern metal képviselői között. A befektetett munka meghozta gyümölcsét az utóbbi hat-hét évben: a négytagú formáció headlinerként turnézott az USA-ban, mind többször kapnak kiemelt helyet a fesztiválokon, valamint dalaik többmilliós-tízmilliós hallgatottságnak és nézettségnek örvendhetnek a különböző platformokon. A borzasztó jellegtelen borítóba csomagolt Duél a hatodik nagylemez, s szokatlanul hosszú szünetet követően, három és fél évvel követi az előd Wallflowerst.
A 2021-es korong komoly kihívások elé nézett a szememben, mivel az eggyel korábbi Macro 2019-ben az év lemeze lett nálam (igaz, ma már legfeljebb dobogós lenne). A Wallflowers egy egységesen magas technikai színvonalú anyag volt, ám közel sem bírt olyan erős karakterrel valamint annyi és olyan mértékű kiemelkedő momentummal, mint a Macro; mi több, helyenként eléggé érződött rajta a stagnálás. Ezt Tatiana Shmaylukék hasonlóan érezhették, és talán épp ez volt az oka, hogy ezúttal hosszabb ideig dolgoztak az új dalcsokron. Tati kivételes frontember, ahogy Eugene Abdukhanov is mestere a basszusgitárnak – továbbá a másik két tag a maga hangszerének -, ám azon nyilatkozata, miszerint a Duél úgy a zenekar életében, mint a metal történetében egy kirívóan jelentős album, finoman szólva túlzás; utóbbi legalábbis biztosan.
A Duél, összevetve az előző két lemezzel, nem hoz különösebb pluszt, a jól bevált recept hallható rajta a sajátos, de már megszokott modern progresszív metal/metalcore összetevőkkel, irgalmatlanul vaskos sounddal. Tipikus turnézós lemez, amely képes új fanokat berántani. Nincs is ezzel baj, de magamból kiindulva, a régebbi rajongók lehetséges, hogy másra/többre vágytak ennyi idő után. Mindemellett nehéz olyan igazán emlékezetes, fajsúlyos tételt megnevezni, mint az Outlander, az I Speak Astronomy vagy a Teacher, Teacher. A változatosabb Tumbleweed, a klipes Green Serpent vagy a pusztító A Tongue So Sly valamelyest közelít ehhez.
Úgy tűnik, a Jinjer – egyelőre – letett a frissítésről, megújulásról. Bízom benne, hogy legközelebb erre is gondot fordítanak, de rövid távon a Duéllel sem lesz probléma.
–
(A lemezismertető eredetileg a februári digitális különszámunkban jelent meg.)
![](https://hammerworld.hu/wp-content/uploads/2025/02/2502_Cimlap_Avantasia-web.jpg)
–
„Ezzel a Jinjerrel mindig úgy voltam, hogy elismerem, műszaki átvétel okés, de nemigen volt olyan albumuk, amit egynél többször rágtam végig magam.”
– Kánya Ferenc 9
„Az elején voltak kétségeim, hogy egyáltalán jó lemezt indítottam-e el, az a pusztító kezdés a Tantrum című számban nagyon is kedvemre való volt. Persze, gyorsan hozzátenném, hogy a lemez többi részével sincs bajom. Így kell manapság egyszerre durvának és fogósnak lenni, ahogyan Tatiék teszik.”
– Zubor Olly 8
„Nekem a Jinjer mindig egy – jó vastag – hajszálnyival durvább volt, mint amit szeretek. Pont kellemetlenül keverik a thrasht, az extrém metalt, a metalcore-t és a prog témákat. A dallamos énekes részek rendben vannak és sok az erős pillanat, de összességében elég fárasztó hallgatni.”
– Cselőtei László 7
„Zenezsonglőrök egyéni stílussal egy egyedi hangzásvilággal, de az első találkozás(ok) újdonságának varázsa alaposan megkopott. Kiszámíthatóvá, kiismerhetővé vált a Jinjer, ami ebben a stílusban talán a legnagyobb veszélyforrás.”
– Gyuricza Ferenc 7
„Élőben sosem fogott meg a Jinjer, így a lemezeikkel nem is próbálkoztam. Nem állítom, hogy a Duél kapcsán már átlátom a káoszt, de legalább kezdem látni benne a rációt.”
– Kiss Gábor 7
„Egyre inkább veszít el ez az amúgy rendkívül szimpatikus brigád. Túl sok, túl sűrű, egy idő után összefolyik.”
– Szénégető Richárd 7
„A dallamos részek jobban tetszenek, mint a metalcore, de továbbra is érthető, hogy olyan sokak kedvence.”
– Uzseka Norbert 7
„A zenekar kitartását és mindennemű erőfeszítéseit megsüvegelem, de az üvegplafont nem tudták nálam áttörni, sajnos ezúttal sem. Élőben és lemezen is többszörösen találkoztunk már, és érteni vélem, hogy sokaknál miért működik a történet – nálam azonban ez most sem következett be.”
– Schmidt Péter 6