Hollywood Undead november 24-én minden tekintetben elhozta a bulihangulatot Budapestre, amikor utolsó pillanatban átvették a főzenekar helyét a Barba Negra színpadán, miután a Falling in Reverse lemondta itteni fellépését. Hűen hírnevükhöz, Johnny 3 Tears és Charlie Scene a koncert előtti interjú során bebizonyították, hogy a színpadon kívül is ugyanolyan szórakoztatóak, mint a zenéjükben. Nemcsak végig viccelődtek, de meséltek a rajongóik iránti szeretetükről, Budapesthez való kötődésükről és arról, mire számíthatunk tőlük a jövőben.

(Szöveg: Kiss Daniella · Fotó: Travis Shinn)

–

Az évek során – az első albumotok, a Swan Songs óta – jelentős változáson mentetek keresztül. Hogyan hatott mindez a zenekar hangzására és üzenetére?

Johnny: „Az életünk sokat változott és a dalaink is ezzel együtt fejlődtek, de nem gondolom, hogy az üzenetünk igazán változott volna. Még mindig az életről írunk és ahogy az életünk alakul, a tartalom is természetesen vele módosul. De a nap végén ugyanaz a célunk: jó zenét készíteni, bármi is történjen.”

A szövegeitek sok mindent érintenek a bulizástól kezdve a személyes küzdelmekig. Hogyan sikerül ezeket az ellentétes témákat egyensúlyban tartani a dalszerzés során?

Johnny: „Charlie több bulis dalt akar, én meg inkább szomorúakat, úgyhogy próbálunk közös nevezőre jutni. Különösen az élő fellépéseken igyekszünk egyensúlyt teremteni, mert azt szeretnénk, ha az emberek jól éreznék magukat. Tudod, még mindig imádunk bulizni, de komoly depresszióval is megküzdöttünk, szóval mindkettőre szükség van.”

Charlie: „A depressziós dalok a kedvenceim, de azok élőben nem működnek annyira jól. A bulis dalokat viszont rohadt jó felvenni és előadni.”

Johnny: „Pontosan. Senki sem akar sírni egy koncerten – na jó, talán néhányan igen, de nem a miénken.” (nevet)

A Hollywood Undead számos előadóval dolgozott együtt az utóbbi években. Melyik kollaboráció volt számotokra a legemlékezetesebb és miért?

Johnny: „Jelly Roll. Vele rengeteg jó élményünk volt.”

Charlie: „Igen, két számot is csináltunk együtt; az egyik már megjelent, a másik pedig hamarosan érkezik. Őszintén szólva, az új dalt még jobban szeretjük. Tényleg nagyszerű lesz, jobb, mint az első.”

Johnny: „Rengeteg fantasztikus előadóval dolgoztunk már, mint például Be Real, Tech N9ne és Zero, de Jelly Roll kiemelkedik, mert ingyen kokaint adott nekünk. Jaj, bocsánat, úgy értem, ingyen Red Bullt.” (nevet)

.
A legutóbb megjelent, Hollywood Forever számotokat a rajongók tiszteletére írtátok. Mi inspirált benneteket arra, hogy valami ennyire jelentőségteljeset készítsetek nekik?

Charlie: „Egy stúdióbeszélgetésből indult az egész. Új producerekkel dolgoztunk és a karrierünkről beszélgettünk – honnan indultunk és hol tartunk most –, az egyikük pedig azt javasolta, hogy írjunk egy dalt az utunkról. Aztán ebből egy köszönetnyilvánítás lett a rajongóknak. A dal remek módja annak, hogy elmeséljük a Hollywood Undead történetét, miközben megadjuk nekik az elismerést, amit megérdemelnek. Nem tudunk olyan zenekarról, amely valaha is csinált volna ilyesmit. Ez tökéletesnek tűnt számunkra, mert a rajongóink annyira elkötelezettek és gondoltuk, hogy ez sokat jelentene nekik.”

Johnny: „A rajongóink mindig elmondják, hogy mennyit jelent nekik a zenénk, ami elképesztő érzés, de nem hiszem, hogy tudják, hogy ők mennyit tettek értünk. Nélkülük nem tudom, hol lennénk – valószínűleg nem jó helyen. Vagy talán jobban, a fenébe velük! (nevet) Nem, csak viccelek. Komolyan, szerintem mindannyian sokkal rosszabb helyzetben lennénk az életünkben, ha nem lenne ez a kapcsolat a rajongóinkkal, szóval itt volt az ideje, hogy köszönetet mondjunk nekik. Ez a zene nem létezne nélkülük.”

Az új maszkok, amelyeket a Hollywood Foreverhöz terveztek, fantasztikusan néznek ki. Hogyan született meg az új design és szerintetek hogyan járulnak hozzá a művészi identitásotokhoz?

Johnny: „Egy Jerry Constantine nevű emberrel dolgozunk; az összes szörnyet ő készíti a horrorfilmekben, még Oscar-díjat is nyert. Mi dobáljuk neki az ötleteket, ő pedig életre kelti őket, szóval ő az igazi zseni a maszkok tervezésében. Szerintem a vizualitás hatalmas része a zenének. Egy olyan zenekart látni élőben, mint a Slipknot, sosem unalmas, mert a vizuális hatásuk annyira erőteljes. Láttam őket vagy húszszor és még mindig lenyűgöznek. Szóval ez a művészet nagy része. A maszkokat már több ezer éve használják előadásokban, a görög színháztól a japán kultúráig, sőt még a háborúban is, hogy megfélemlítsék az ellenfelet. Egész egyszerűen jól néznek ki és hozzájárulnak az előadáshoz. Ráadásul, ha nem viselnénk őket, a lányok túlságosan megőrülnének—és a srácok is.” (nevet)

Charlie: „Igen, mert öt Brad Pitt van a színpadon.” (nevet)

Johnny: „Pontosan. A közönség megvadulna! (nevet) De komolyan, a maszkokat a vizuális hatás miatt hordjuk. Ezek művészi eszközök, amelyek illenek a zenénkhez. Plusz, egyszerűen rohadt jól néznek ki. A nap végén tényleg csak ez számít.”

A banda stílusa gyakran elég provokatív. Hogyan döntitek el, hogy hol húzzátok meg a határt, vagy a Hollywood Undead számára nincsenek is határok?

Johnny: „Nincsenek határok. (nevet) Egy ideig próbálták ránk kényszeríteni bizonyos határokat, például ezzel a ’woke’ dologgal, de mi ezt nem szeretjük. Nem mondanék semmi undorítót egy dalban, de csak azért, mert beszélgetés közben sem mondanék ilyesmit. Úgy érzem, ha valamit kimondhatsz egy beszélgetésben, akkor egy dalban is elmondhatod. Eminem vagy más rapperek sokkal durvább dolgokat mondtak nálunk, szóval szerintem nem is vagyunk olyan rosszak.

Úgy gondolom, hogy a művészetnek az a lényege, hogy kifejezze a tudatalattit, ezért nem szabad korlátozni azzal, hogy mi elfogadható, vagy azzal, hogy mit gondolsz, minek kellene lennie. A művészet mindaz, ami rendkívüli, amit nem tudunk teljesen szavakkal kifejezni. A zene pedig pont ezért fontos, mert túlmutat a hétköznapi életen. Még ma is hallgatunk olyan dalokat, amelyek hetven éve jelentek meg, mert akkora hatást gyakoroltak az emberekre és mi is erre törekszünk. Lehet, hogy nem fog megtörténni, de imádok eljátszani azzal a gondolattal, hogy ötven év múlva, amikor már nem élünk, egy gyereknek esetleg tetszik majd a zenénk. Az nagyon menő lenne.”

Ha visszamehetnél a Hollywood Undead kezdetéhez, milyen tanácsot adnál a fiatalabb önmagadnak?

Johnny: „Ne szórd a pénzt. Ne drogozz annyit – talán csak hétvégén. (nevet) Ja, és fektess be kriptóba. Őszintén szólva, valószínűleg nem változtatnék sokat, mert hibázni kell ahhoz, hogy megtanuld, mi az igazán fontos. Ha bármit mondhatnék a fiatalabb önmagamnak, akkor azt tanácsolnám, hogy kevésbé bízzak meg az emberekben. A zeneipar tele van rohadt alakokkal, akikben megbíztunk, pedig nem kellett volna. Ezek az emberek eljönnek a szülinapodra, találkoznak a gyerekeiddel, aztán hátba szúrnak. Sok hibát követtünk el, de mindegyikből tanultunk valamit, szóval nem bánom őket.”

_________
„Elképesztő érzés azt hallani a rajongóktól, hogy megmentettük az életüket. Az, hogy a zenénk ennyire segít másokon, a legnagyobb elismerés.”

A rajongók gyakran mondják, hogy a Holly­wood Undead zenéje átsegítette őket a nehéz időszakokon. Milyen érzés ilyen hatással lenni másokra?

Johnny: „Ez a legjobb része a zenélésnek.”

Charlie: „Igen, elképesztő érzés azt hallani a rajongóktól, hogy megmentettük az életüket. Az, hogy a zenénk ennyire segít másokon, a legnagyobb elismerés. A legtöbbször magunknak írunk – a saját életünkről vagy tapasztalatainkról – és az a tény, hogy ez másokra is ilyen mélyen hat, hihetetlen bónusz.”

Johnny: „Fiatalabb koromban a zene rengeteget segített nekem a nehéz időkben. Most, hogy mi jelenthetjük ezt valaki másnak, az a legnagyobb jutalom. Bármikor inkább ezt választanám, mint egy listavezető dalt. Nincs is jobb annál, mint ilyen hatással lenni az emberekre.”

Megváltozott a dalszerzési folyamat, most hogy tudjátok, milyen nagy hatással van a zenétek az emberekre?

Johnny: „Nem, a dalszerzés nem változott. A zene legfontosabb tulajdonsága az őszinteség, és ha elkezded bizonyos célokra készíteni, akkor szerintem elveszti a varázsát.”

Charlie: „A zeneírás ilyen szempontból önző dolog. Magadnak írsz egy dalt, de az emberek hasonló küzdelmekkel néznek szembe, legyen szó szerelemről, veszteségről vagy egy hozzájuk közel álló személy haláláról.”

Johnny: „Az emberek problémái általában nagyon hasonlóak. Szóval, ha írsz egy dalt például egy szeretett személy elvesztéséről, milliók vannak, akik ugyanazon mennek keresztül. Így tulajdonképpen akartlanul is segítesz nekik. Nem vagyunk pszichiáterek – mi sem tudjuk, mit csinálunk –, de valahogy a problémáink segítenek másoknak a sajátjaikban. Ez különleges és klassz a zenében, mert szándékosan nem tudnánk segíteni valakinek, szóval elég elképesztő, hogy a dalainkon keresztül mégis tudunk.”

Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Várható egy teljes album a kislemez után?

Johnny: „Új zenékkel jelentkezünk. Újabb kislemezek érkeznek hamarosan, pontosan nem tudjuk, mikor, de valószínűleg jövő év elején, aztán egy új album is. Tavasszal turnéra indulunk az Egyesült Államokban Tech N9ne-nal, de más terveink is vannak. Folytatjuk a munkát. Mi mást csinálhatnánk? (nevet)”

Charlie: „Az új zene azért izgalmas, mert más, mint eddig. Szerintem ez lesz eddig a legkülönlegesebb albumunk. Érettebb lesz – vagy talán nem is érettebb, de mindenesetre jobban megírt és profibb. Húsz év után végre jók lettünk a zeneszerzésben.” (nevet)

Johnny: „Igen, mint mindenben, amit sokat csinálsz, idővel egyre jobb leszel, aztán meg rosszabb, szóval van egy görbe. Előbb-utóbb elérjük azt a pontot, amikor szarok leszünk és akkor tudni fogjuk, hogy ideje abbahagyni és golfozni vagy valami mást csinálni. De egyelőre még felfelé ívelünk. Szerintünk a dalaink jobbak, mint valaha, szóval most vagyunk a csúcson.”

Korábban már játszottatok Magyarországon. Van valamilyen emlékezetes élményetek innen? Volt időtök felfedezni Budapestet?

Charlie: „Épp most jöttünk vissza a Budai Vár labirintusából; már harmadszor jártam ott. Budapest a kedvenc városunk, ahol lehet sétálgatni és mindig új helyeket találni. Ez a város tényleg le­nyűgöző.”

Johnny: „Egy kicsit idegesítő, hogy most már zsúfoltabb, mint régen, mióta mindenki felfedezte. De még így is, Budapest és Prága szerintem Európa két legszebb városa és őszintén szólva, Budapest viszi a pálmát. Mindig felmegyünk a Várhoz, ott lógunk és élvezzük a vámpíros dolgokat, szóval imádunk itt lenni. A koncertek is fantasztikusak. Szerintem ötször-hatszor játszottunk már itt.”

Charlie: „Egyszer három szabadnapunk volt itt, szóval tényleg volt időnk felfedezni a várost és turistáskodni, ami szuper volt.”

Johnny: „Az emberek itt ráadásul nagyon barátságosak. Európa sok helyén utálják a turistákat, és nem olyan kedvesek, de itt teljes mértékben azok. Valószínűleg itt jobb az életminőség, mert mindenki boldogabbnak és udvariasabbnak tűnik és mindig nagyszerű a hangulat.” 

–

(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)