Hobo, azaz Földes László a Facebook oldalán emlékezett meg egykori zenésztársáról, a pár nappal ezelőtt, 68 éves korában elhunyt Póka Egonról, aki 1978 és 1993 között 12 Hobo Blues Band lemezen játszott, köztük a legsikeresebben, az 1984-ben kiadott dupla Vadászat albumon, amelynek zenéjét Tátrai Tiborral közösen szerezték. 2009–2011 között – a zenekar utolsó időszakában – Egon ismét játszott a Hobo Blues Bandben, de az ezt megelőző években is több alkalommal lépett fel Hobóval.
„Póka Egon alkotó- és zenésztársam hosszú szenvedés után elhunyt.
A hír nem ért váratlanul, hiszen vejétől, Szakadáti Mátyástól három hónapon keresztül, másnaponta kaptam híreket róla, így folyamatosan tisztában voltam egyre romló állapotával. Kórházba kerülése előtt pár nappal meglátogattam és jót beszélgettünk. Már akkor sem tudott kikísérni a kapuhoz, de eszembe sem jutott, hogy utoljára találkoztunk.
Bár a különböző műtétekről és azok következményeiről informált, ám fájdalmait, vagy kétségeit sem a telefonban, sem ott, akkor nem hozta szóba. Inkább a terveit vitatta meg velem, amelyekben a Kőbányai Rockiskola jövőjéről ábrándozott, előkészítésének fázisait ismertette, így fogalmam sem volt, mekkora a baj.
Ahogy idén tavasszal megszületett a ‘Vadászat’ album újabb színpadi változatának lehetősége, őt javasoltam a zenei vezető posztjára, amit Vidnyánszky Attila nagy örömmel fogadott. Emellett még egy filmterv is felmerült, melynek zeneszerzője is ő lett volna. Akkoriban már kevesebbet dolgozott és úgy gondoltam, a dalok újrahangszerelése lefoglalja majd, segít a felépülésben. De a Sors másképp akarta.
Tulajdonképpen pályám az ő támogatásával teljesedett ki, mert a Hobo Blues Band megalakulásának idején eszembe sem jutott, hogy hivatásos zenész legyek, csupán szerelemből játszottam. Mellém állt, amikor még ‘senki’ voltam és 1978 végén csatlakozott hozzám és átszervezte a zenekart, melynek adminisztratív vezetője is ő volt, így megkímélt engem a hivatalokkal való összecsapások egy részétől.
Ő húzta be a Cream és Jimi Hendrix zenéjét a műsorainkba és ő kezdtett el dalokat írni a szövegeimhez. Sőt, még Deák Bill Gyulát is ő hozta közénk. Rengeteg remek számot és néhány sikeres konceptalbumot is írt. Nem tett szemrehányásokat, mikor egy-egy dalt, vagy egy egész albumot betiltottak a szövegeim miatt. Olyan zenei alapot hozott létre a zenekarban, hogy az élő előadások sokszorosan felülmúlták a lemezek sikereit, pedig azokra sem lehetett panasz.
Vad párost alkottunk ketten és akkoriban a vadság számomra egyenlő volt a szabadsággal. Hihetetlen zeneszerzői képességgel bírt. Be tudta fogni a dögös bluest, a vad rock and rollt.
A ‘Másik Magyarország’, vagy a lírai ‘A bolond levele a kisfiúnak’, a pofátlan ‘Bevonuló baka blues’, vagy az arcpirítóan pimasz ‘Mata Hari’ könnyedén kiszaladt neki. Az 1979-es tatai koncert után Benkő Lacival megpróbált kiszabadítani az engem ütő-verő rendőrök karmaiból és mindig egyetértettünk, ha a rendőrség agresszivitása miatt levonultunk a színpadról jó pár koncerten.
A zene volt az életünk, volt, hogy 11 megyéből voltunk kitiltva és mindannyian családos emberek voltunk. Néhány dala átment minden határon és például a Középeurópai hobo bluest mindenhol éneklik, ahol magyarok élnek. Mikor 2011-ben elbúcsúztattuk a HBB-t, az írtam: A banda elmegy, de a zene marad. Most ő ment el, de a zenéje marad.
Nyugodjon békében.”
www.facebook.com/hobo.official
