A belga Hemelbestormer a 21. századi metalt olyan formában adja elő, hogy arra nehéz lenne egyetlen skatulyát ráhúzni. A 2012 óta aktív zenekar úgy használ fel különféle underground-metal áramlatokat, irányzatokat, hogy közben nem ragaszkodik rigorózusan azok eredeti szabályaihoz, még ha ezek a „szabályok” soha nem is lettek kőbe vésve. Ez a hozzáállás, megtűzdelve metalon kívüli hatásokkal, terjedelmes, de nem terjengős, sokszor eposzi szerzeményeket eredményez, s a zenekar már a negyedik albumon mutatja meg, hogy komoly érzéke van az ilyen zenei felfogáshoz. A The Radiant Veil apropóján Fredrik Cosemans dobos válaszolt a kérdéseinkre.
Szöveg: Milán Péter · Fotó: kiadói archívum
–
Kérlek, először a zenekar kezdeteiről beszélj: az első lépések, a névválasztás, bármi, ami fontos lehet…
„A Hemelbestormer első megtestesülése 2012-ben történt, amikor Jo, a gitárosunk olyan zenészeket keresett egy zenekarhoz, akikkel a Cult Of Luna és a Ghost Brigade vonalán lehetne elindulni. Kevinre, az előző basszusgitárosunkra (Koen, a jelenlegi basszusgitárosunk már öt éve velünk van) és rám, Fredrikre, dobosra az interneten talált rá. Néhányszor jammeltünk, írtunk érdekes dolgokat, de pár hónap elteltével világossá vált, hogy valami hiányzik. Felhívtam egy Filip nevű barátomat, aki épp akkor hagyott fel Gorath nevű zenekarával, hogy nincs-e kedve csatlakozni hozzánk. Jópofa dolog, hogy épp akkoriban gondolkozott el azon, hogy ilyen zenét akar játszani, és már írt is pár számot.
Tehát úgy nézett ki a helyzet, hogy kétszer kettőt összeadtunk. Filip és eleinte az egyik barátja (Joris, elektronika) csatlakozott hozzánk, és már mint öttagú zenekar írtuk meg a Portal To The Universe-t, egy számot, amit a mai napig játszunk. Nem sokkal a felvétel után Joris távozott, mert a munkája miatt Angliába kellett költöznie, így ismét négyen lettünk. Onnantól kezdve viszont alaposan belelendültünk. Nem voltak konkrétan megfogható céljaink, de mivel akkor már harmincon túl voltunk, számos zenekarban játszottunk, megfogadtuk, hogy ezt a zenekart a saját szabályaink szerint, integritással, szenvedéllyel fogjuk működtetni. Mindennek jónak kell lennie: a zenének, a borítóknak a vizualitásnak, a pólóknak… Kezdettől fogva komolyan vettük, a minőségre utaztunk, de arra is ügyeltünk, hogy az egész ’élvezet’ is legyen. Mondhatjuk, hogy ez a hozzáállás igen jól működik.
Ami a Hemelbestormer nevet illeti, ez egy holland szó, amit úgy lehetne lefordítani, hogy ’az ég megrohamozója’ vagy ’a mennyek támadója’. Olyan idealistákra vonatkozik a kifejezés, akik kívülállóként gondolkoznak. Filip ötlete volt a név, az új projektjéhez akarta felhasználni, de mindnyájunknak tetszett a hangzása és a jelentése, így eldöntöttük, hogy megtartjuk. A tény, hogy a szó passzol a koncepciónkhoz, és mindenki számára sajátosan cseng, aki nem beszél hollandul, nagy pluszt jelent.”
Érdekes, sőt, szokatlan lépés, hogy a Hemelbestormer elsőként egy splittel, majd egy gyűjteményes anyaggal jelentkezett…
„Valójában a ’split’ és a ’gyűjteményes’ kifejezések kissé félrevezetők. Az első kiadványunk inkább egy kollaboráció volt egy Vanessa Van Basten nevű olasz zenekarral. Mindkét csapat írt saját számokat, bár a mi esetünkben inkább egyetlen terjedelmes tételről volt szó (Portal To The Universe), és bizonyos értelemben összeolvasztottuk őket, így egyetlen nagyszabású szerzeménnyé alakultak. Az albumon már külön-külön ’részekre’ vágtuk szét, néha mindkét zenekart hallhatod egyszerre, azt az illúziót keltve, hogy együtt játszottunk. Valójában azonban soha nem találkoztunk. A dolog az ügyes keverésről szólt. Az úgynevezett ’kompiláció’ lényegében egyetlen dal, a Portal To The Universe, csak éppen a Vanessa Van Basten részei nélkül, és amit kiegészítettünk egy Portal III című számmal. Ebben a formában az emberek úgy élvezhetik a dalt, ahogyan az eredetileg született.”
A Hemelbestormer zenéje majdnem teljesen instrumentális. Miért döntöttetek úgy, hogy nem alkalmaztok énekest? Ez a módszer több lehetőséget, nagyobb szabadságot biztosít az alkotáshoz, zeneíráshoz?
„Először, amikor öttagú zenekarként kezdtünk zenét írni, csak erre koncentráltunk: zeneírásra. Áthidalnánk az ének kérdését, amennyiben eljönne az ideje. Már az elején éreztük, hogy a zene elég határozott és erőteljes, megáll a maga lábán, így soha nem törődtünk azzal, hogy énekesünk legyen. Alapvetően erről van szó: instrumentális zenekarként indultunk, mert nem volt énekesünk, és instrumentális zenekar maradtunk, mert nem is volt rá szükségünk. (mosolyog)
Ami a dalszerzést és az alkotást illeti, valószínűleg biztosít némi szabadságot, mivel nem kell, hogy énektémák legyenek a fejedben, ugyanakkor a kihívás is nagyobb, hogy a zene érdekes és megragadó legyen. Nincs énekhang, ami elmesélné a ’történetet’, amit ily módon más eszközökkel kell megvalósítani. Dallamok, riffelés, érdekes dobrészek, atmoszferikus samplerek, és Isten tudja, még mi más. Csak zene áll rendelkezésre, hogy vigye a dalt, ami soha nem játszhatja a másodhegedűs szerepét. A torkodnál és a golyóidnál kell megragadnia az első hangtól fogva, és csak akkor engedhet el, amikor az utolsó hang is elült.”
A The Radiant Veil a negyedik album a sorban. Hogy zajlott a dalszerzés? Miben látod a legfontosabb különbségeket az új lemez és a korábbiak között?
„Először is fontos kiemelni, hogy a zene túlnyomó részét Filip írja. Csak a Portal To The Universe íródott zenekari szinten a próbahelyen. Filip elképesztő dalszerző, aki a legjobban egyedül tud dolgozni. Megvan hozzá a tehetsége, hogy teljes zenedarabokat megírjon fejben, ahogyan a lehetősége is megvan rá, hogy mindezt felvegye a saját stúdiójában. Bármit is ír, megmutatja nekünk, mi pedig megosztjuk a gondolatainkat az írottakkal kapcsolatban. Amit produkál, az túlnyomórészt kiemelkedő minőségű, nagyon ritkán kell bizonyos részeken változtatni, módosítani. Filip tudja, mit akarunk zenekarként bemutatni, a gondolatainkat, hangulatainkat tökéletesen le tudja fordítani a zene nyelvére. Amikor kész van egy dal, meg kell tanulni, a magunk képére kell formálni. Hogy úgy mondjam, ráütjük a személyes pecsétünket. Ez hosszabb időt vesz igénybe, mint gondolnád, és e folyamat során nyeri el a dal a végső formáját.
A The Radiant Veil is e módszer szerint készült, de ezúttal kicsit tovább tartott, míg megtanultuk és véglegesítettük a számokat. Hozzáadtunk személyes ízeket, itt-ott kisebb változtatásokat eszközöltünk. Zeneileg a lemez száz százalékig Hemelbestormer, kontraszttal a zúzós, súlyos részek és az atmoszferikusabb, hipnotikus ízek között, de meglátásom szerint ez az album dinamikusabb és dallamosabb az előzőeknél, talán valamelyest érettebb is. Világos, hogy minden zenekar ezt mondja a legújabb lemezéről, de ez nem azt jelenti, hogy ne lenne igaz. Minden lemezzel, és ez legfőképpen Filipre, a fő dalszerzőre érvényes, egyre jobb és teljesebb rálátásra teszünk szert arra vonatkozóan, hogy milyennek is kell lennie a Hemelbestormer zenéjének és hangzásának. Minden alkalommal egy kicsit közelebb kerülünk a zenekar tökéletes megjelenítéséhez, jól tudván azt, hogy az abszolút tökéletességet soha nem lehet elérni. De úgy vélem, ez az, ami az egészet érdekessé teszi, igaz?”
Ha a Hemelbestormer hatásait vesszük szemügyre, mire lenne érdemes kitérni? Az évek és a lemezek során át történtek változások az inspiráció tekintetében?
„A hatásaink egészen eklektikusak, kezdve az old school death metaltól és a black metaltól a hardcore, a sludge, a posztpunk, a doom, ambient és a posztrock irányvonalakig. A Hemelbestormerben a felsoroltak közül valamennyinek helye van, de nincs olyan, amely főszerepet kapna. Ez mindannak a jól eltalált keveréke, amit szeretünk, a hangzásunk minden lemezen egyre kifinomultabb lesz, egyre szélesebb mezsgyét ölel fel. Az Aether című első albumunk szinte monolitikus hangzású, ha összehasonlítod a The Radiant Veil anyagával, ugyanakkor mindkettő rendelkezik a félreismerhetetlen Hemelbestormer-stílussal. A hatásaink nem változtak nagy mértékben, viszont egyértelműen kiszélesedtek. Például az elektronikus részek, amelyeket olyan dalokban hallhatsz, mint a Turms vagy a Satre, egészen újak, frissek, és ha rajtam múlik, a következő kiadványokon több is lesz belőlük. De még kiderül, hogy mit hoz a jövő.”
Hogyan születik meg a koncepció egy-egy új lemezhez? Hogy történt ez a The Radiant Veil esetében?
„A Hemelbestormer mindig ’kozmikus’, vagy ’túlvilági’ témák körül forgott és ez valószínűleg ezután is így lesz. Az Aether az úgynevezett ötödik elemről szól, a kvintesszenciáról, vagy a levegőről, amit az istenek lehelnek ki. A Ring Of Blue Light lemez Hoag gyűrűjéből, egy kék színű, gyűrű alakú galaxisból merített ihletet, ami a kígyó konstellációjában foglal helyet. A Collide & Merge pedig a fekete lyukakról szól, amelyek ’összeütköznek és eggyé olvadnak’. A The Radiant Veil albumon megmaradtunk az űr mérhetetlenségénél, és tettünk egy utazást a naprendszerünkben, ahogyan az etruszkok, az egyik legősibb európai civilizáció tagjai látták. A dalcímek valójában az akkoriban ismert bolygók nevei, ami a Nappal kezdődik (Usil), és a Szaturnusszal (Satre) végződik. Mivel (szinte) egyáltalán nincsenek szövegek, a koncepció idáig terjed. A tematikát mindig egyfajta keretnek szánjuk a zene számára, de történetvezetés vagy ehhez hasonló nálunk nincs. Ugyanakkor az album pecsétjének van egy szimbolikája (minden lemezé más), ami többnyire a sötétség és a fény örökké tartó harcáról/kontrasztjáról szól. Nos, amennyiben most azt kérdeznéd, hogy >miért az etruszkok?<, íme az ok: az etruszk nyelvről nagyon keveset tudunk, mivel már évszázadokkal ezelőtt elpusztult. Azt azonban lehet, tudni, hogy nem hasonlítható más nyelvekhez, és ez teszi igazán érdekessé. Úgy vélem, azzal, hogy a bolygóknak etruszk neveket adtunk a szokásos angol vagy latin helyett, az eredetiség és titokzatosság aurájával vontuk be a lemezt, ami inspirálólag hathat a hallgatóra.”
Annak ellenére, hogy a Hemelbestormer instrumentális zenekar, két új dalban is hallható ének. A Caspian soraiból Philip Jamieson hallható a Turms tételben, a Cel pedig némi durva énektémával lett megterhelve. Mi áll ezek hátterében?
„Nem ez az első alkalom, hogy ének hallható a dalainkban. A Collide & Merge címadó számában az Of Blood And Mercury és a Bathseba volt énekesnője, Michelle Nocon hallható. Annak idején a Serpentcult és a Death Penalty tagjaként együtt játszottam Michelle-lel, így természetes volt felkérni. Ugyanez vonatkozik Philip közreműködésére. Jo, a gitárosunk mindig nagy rajongója volt a Caspiannak, és az évek során barátok lettek Phillel. Amikor énekes után néztünk, hogy a Turms egy újabb réteggel gazdagodjon, Phil neve hamar felmerült. Fantasztikus hangja van és ugyan a vendégeskedése kis dolognak tűnik, hatásában óriási. A hangja magasabbra emeli a dalt, és egy nehezen leírható fényességet kölcsönöz neki. Remélem, egy nap vele is előadhatjuk élőben ezt a számot.
A Cel durva énektémája Filiptől érkezett, a stúdióban az utolsó pillanatban követte el. Amikor vettük fel a dalt, a hangmérnök úgy gondolta, hogy valamilyen sikoly, vagy hörgés jól illene oda. Elkezdtünk gondolkozni, hogy kit kérjünk meg arra, hogy megoldja a problémát. Mivel a legutolsó percben voltunk, akárkire gondoltunk, ilyen rövid időn belül elérhetetlen volt, ezért Filip úgy döntött, ő maga megcsinálja. A korábbi zenekaraiban mindig énekes volt (sok jelenlegi projektjében szintén), vagyis a dolog nem volt számára újdonság. Úgy gondolom, fantasztikus teljesítményt nyújtott, düh és mélység egyaránt benne van az énekében, ami pluszt jelent az amúgy is zúzós részhez.”
A Turms és Usil dalokhoz készült egy-egy látványban gazdag videó. Tetszik a Turms lovecrafti hangulata…
„Az Usil és a Turms videóihoz Drain Hope és Eyes Of Saros tehetségét vettük igénybe, két rendkívüli adottságokkal megáldott művészét, akik tökéletesen megértették a zenekar vízióit, elképzeléseit. Mindössze néhány alapvető kívánalmat fogalmaztunk meg velük kapcsolatban, valamint a lemez általános koncepcióját, a többihez teljesen szabad kezet kaptak. Ha engem kérdezel, tökéletesen ráéreztek. Sok szimbolika található a videókban. Például a Turms a Merkúr bolygó etruszk neve, amely a görög Hermész istenhez is kapcsolódik. A szarvakat viselő koponyák, a merkúrbot (caduceus) egy olyan szimbólum, ami higanyt, vagy merkúrt jelent, s ezek erre a kapcsolódásra mutatnak rá. Az ehhez hasonló témák képesek a figyelmet megragadó, érdekfeszítő instrumentális szerzemények alapjává válni. A lovecrafti hangulat, amire utaltál, nem volt szándékos, de jóféle pluszt jelent.” (mosolyog)
Mit tudnál elmondani a The Radiant Veil borítóját megalkotó művészről?
„A borító Wesley Dewanckel, Filip egy barátjának munkája, aká már egyéb projektjei számára is készített borítókat: például Lhaäd. Itt is ezt tudom elmondani, hogy a művész megkapta az alapokat, a többit pedig ő alkotta úgy, hogy passzoljon az elképzelésekhez. Mint a többi lemezborító, ezen is bolygók, kietlen tájak, hátborzongató hegyek láthatók, azonban a zöld és a narancsszín használata egészen túlvilági, sőt, már-már retró hangulatot ad a képnek. Ez egy olyan színkompozíció, amit még nem használtunk korábban, és amitől az egész friss lesz és eredeti. Újfent ismételnem kell magam: Wesley is ráérzett a feladatra. (mosolyog) Mindenki mindenre ráérzett ezen az albumon!”
Várhatók koncertek a Hemelbestormertől idén vagy jövőre?
„Ó, igen! Ősszel számos koncertünk lesz Belgiumban és Hollandiában, jövőre pedig Európa többi részére vonatkozóan is vannak tervek. Néhány kisebb turné áll szervezés alatt, valamint fesztiválfellépések. Egyelőre Magyarországon semmi nincs tervbe véve, de ha vannak szervezők, akiket érdekelne a dolog, legyenek szívesek, vegyék fel a kapcsolatot velünk. Örömünkre szolgálna, ha eljátszhatnánk nektek ezeket a számokat. Tartsátok rajta a szemeteket a közösségi oldalainkon, ahol megjelennek a megerősített események.”
–
TARTALOM
–
AMORPHIS 100
ARJEN ANTHONY LUCASSEN 90
BETWEEN THE BURIED AND ME 18
DARK ANGEL 78
DIRTY HONEY 72
HEAVEN SHALL BURN 88
HELLOWEEN 6
HEMELBESTORMER 20
NOTHING MORE 98
OSSIAN 94
PARADISE LOST 10
SWEEPING DEATH 84
THE WARNING 14
VAN 70
VINTERSORG 27
WYTCH HAZEL 66
YNGWIE J. MALMSTEEN 74
+
ÉLŐ FÉM 104
HANGPRÓBA 30
HAVI METAL 5
KONCERTMENÜ 112
SOKKOLÓ KORONGOK / EXTRA 31
ZENÉSZFÜLLEL 24
–
