A négy évvel ezelőtti Scythian Stamm albummal megleptek az ukránok. Ugyan nem mondhatjuk, hogy ez a zaporizsjai banda folyamatos megújulásban van, hiszen lassan másfél évtizede állandó a felállásuk és a produkciós munkák tekintetében sem váltogatják az embereket maguk körül, de mára felnőttből bölccsé váltak. A Hell:On eleinte afféle „ukrán Sepu“ volt, de a harmadik albumuk, a 2012-ben megjelent Age of Oblivion idejére megtalálták a saját útjukat, a saját hangjukat, ami annyit jelentett, hogy leginkább groove-os modern thrash muzsikájuk szövetébe az extrém metal szinte minden szálából beleszőttek valamit. A Scythian Stamm anyagában ez a szövet már letisztult, sima, hímelésének színei, mintái egyszerűek, de ragyogóak. Saját lélekkel, saját miliővel bírt ez a titokzatos, földöntúli alkotás.
Az ötös ezen a vonalon haladt tovább, és a Shaman nótái ennek az alkotásnak a tökéletesre formált megtestesülései. Egyértelműen death metal alapú muzsika, benne black metal elemek sokasága, folk sok egyszerű népi hangszerrel és prog érett megoldásokkal, némi elektro-szimfonika, valamint epika és hatalmas atmoszféra. A hangszeres részeken, szólókon nincs nagy hangsúly, ezek mind szerves részei a koncepciónak, tökéletesen illeszkednek a közép-ázsiai eredetű egyszerű, ősi hangsorokkal színezett muzsikához. A nyolc tétel mind muzikális, mind lírai értelemben szimbiózisban létezik egymással. Sötét zene, de egyáltalán nem gonosz. Idegen, ám nem barátságtalan. Durva és kimunkált.
A Hell:On szellemiségében jó ideje jelen van a szülőföld, a kultúra és a felmenőik iránt érzett tisztelet. Ez most is világosan megmutatkozik, ám mind időben, mind térben még távolabbra utaztatnak a dalok, jóval a keleti szlávok történelme előttre, valahová a Kárpátok és az Ural, vagy talán az Altaj közé, a természettel együtt élő pogány, nomád sztyeppei lovas népek világába, ahonnan mi is származunk. Koherens mű, gyakorlatilag egy partita extrém metalra és ősi hangszerekre. Nemigen tudnék tételt kiemelni, hiszen mind egyaránt része ennek a fantasztikus zenedarabnak, de ha mindenképp muszáj lenne, akkor a témákban, tempókban tulajdonképpen monoton, de a vokális részek okán nagyon izgalmas, sőt hátborzongató Preparation for the Ritual-t mondanám, szinte igazi transzállapot-elősegítő dal.
Május második felében valószínűleg megtalálod a neten, és ha bírod a különleges hangulatú black-death zenéket (most nem említek egyet sem), akkor hallgasd meg!
