A Hellish azon csapatok közé tartozik, amelyen hanghordozóról hanghordozóra észlelhető a fejlődés. Emlékszem, a chileiek 2016-os debütáló albumához (Grimoire) képest a két évvel később megjelent korongon (The Spectre of Lonely Souls) már mind a dobos, mind a vokális témák sokkal jobbak voltak. Nos, azóta sok víz lefolyt a Loán, többek között egy énekescserén is túl van a banda.
Így valószínűleg ez az EP főképp azért készült, hogy lehetőséget biztosítson a bőgőn is játszó Cristopher Aravenának a bemutatkozásra. A Necromantic Forcesben is zenélő srác magas hangon rikácsol, tökéletesen illeszkedve az egyszerű, blackes elemeket is tartalmazó thrash száguldásokhoz.
Két primitív saját dal, illetve egy Necronomicon-feldolgozás (Dark Land) szerepel itt, nem éppen a legjobb megszólalással. És sajnos, nem éppen a legjobb dobosteljesítménnyel. Cristian León nagyon alap, túlontúl egyforma kalapálásokat mutat be, így a témák alig válnak el egymástól. Bizony, még az átdolgozás is csak azért mutat némi különbséget, mert abban akad egy-két lelassulás.
Szóval, amolyan életjelnek, illetve az új tag élesben való bevetésének elmegy ez az EP, de a zenekar amúgy sokkal többre képes, amit meggyőződésem szerint a következő albumán újra bizonyítani fog majd.
