A norvég Helheim a ’90-es évek elején a nagy black metal-felfutással lépett színre, és azon kevés csapat közé tartozik, amelyek soha nem oszlottak fel, soha nem tartottak szünetet, s kisebb hullámvölgyeket is túlélve mindvégig aktívan alkottak, sőt, az utóbbi évtizedben látványosan emelték a zene színvonalát, nem feledve a csapat fontos célkitűzését, vagyis úgy ápolni az északi, atmoszferikus, epikus black metalt, hogy közben az új területek feltérképezése is napirenden van. A Helheim tizenkettedik albuma, a HrabnaR/Ad Vesa ebben a hónapban jelenik meg, s a nem mindennapi anyag kapcsán V’gandr zenekarvezető/énekes/basszusgitáros nyilatkozott.
Szöveg: Milán Péter · Fotó: Thor Brødreskift
–
A HrabnaR/Ad Vesa merőben szokatlan a koncepció, ugyanis a zenekar saját magával készített egy split lemezt. Egész pontosan két részből áll az album: az első oldalt V’gandr, a másikat H’grimnir írta. Hogy született az ötlet? Külön-külön írtátok a részeiteket?
„Igen, külön, de ebben önmagában nem lenne semmi különös, ugyanis pályánk során legtöbbször így tettünk. Abban, hogy az új anyagot split albumnak hívjuk, ennél több van. Először is a lemeznek két címe van, mivel az Ad Vesa egy koncepciót takar. Ez arról a négy részről szól, amit a kereszténység később léleknek kezdett nevezni. Ez az egyszerű szó nem létezett azokban az időkben, amikor ez a nevetséges vallás még nem érte el a partjainkat. Továbbá eljátszottunk a gondolattal, hogy az fog énekelni az adott dalban, aki megírta. Mindig többé-kevésbé fele-fele arányban énekeltünk egymás dalaiban, de most teljes mentességet akartunk az adott anyag kapcsán. E két aspektust tekintetbe véve úgy véltük, hogy ez többé-kevésbé egy split album lesz saját magunkkal. Így, amikor már mindenkinél tiszta volt az elképzelés, két frontborítót akartunk és így tovább.”
Mielőtt a konkrét dalszerzés kezdetét vette volna, átbeszéltétek a követendő irányt, és amíg nem készültetek el a saját dalaitokkal, a többiek nem is tudták, hogy milyen anyag fog születni?
„A megosztott album ötletét már fontolgattuk, tehát mire megfogant az ötlet, a számok döntő többségét már játszottuk a próbákon. Valójában már korábban stúdióztunk volna, de rajtunk kívül álló körülmények miatt halasztanunk kellett. Ez valódi áldásnak bizonyult, mert így folytatnunk kellett a próbákat. Ennek következtében mélyebbre hatolhattunk az anyagba és rábukkanhattunk olyan hibákra, amelyek a nagy lendületben nem voltak tiszták előttünk. Korábban még soha nem voltunk olyan felkészültek stúdiózás előtt, mint ez alkalommal.”
.
Milyen különbségek mutatkoztak a lemez két fele között a dalszerkezeteket illetően a stúdiózást megelőzően? Ezúttal Iver Sandøy producerrel dolgoztatok, aki egyébként az Enslaved dobosa. Iverrel miben volt más a munka, mit tudott hozzátenni az új lemezhez?
„Úgy vélem, óriási a különbség a két rész között, mivel a HrabnaR egyenesebb vonalú és gyors, az Ad Vesa viszont sok tekintetben bizarrabbnak tűnhet. Ami a stúdióváltást illeti, mindnyájan úgy gondoltuk, hogy ideje volt. Már több, mint húsz éve dolgoztunk Bjørnarral (B. Nielsen) és Herbranddal (H. Larsen), és bár kimondottan jó volt a közös munka, nézzünk szembe vele: húsz év több, mint elég. Változásokat akartunk, más munkamódszert, és Iver képes volt erre. Producerként kristálytiszta elképzelései voltak, nem csupán hangmérnökként. Teljesen megbíztunk benne, tudtuk, hogy jó munkát fog végezni, mivel a Hazzard című feldolgozásdalnak ő volt a producere a WoduridaR albumon. Nagy öröm volt együtt dolgozni egy olyan tehetséges emberrel, mint Iver, és egyértelműen mellette fogunk dönteni a jövőben is.”
A Hrabnar/Ad Vesa hallgatása közben felötlik, hogy a zenekar ügyesen balanszíroz a progresszív elemek, az atmoszferikus részek és a black metal-nyerseség között. Változatosabbnak is tűnik a lemez az utóbbi három-négy – egyébként szintúgy kiváló – albumhoz képest…
„Nagyon köszönjük! Úgy vélem, mindenben igazad van, amit elmondtál.”
Menjünk még vissza a stúdióba egy kérdés erejéig. Úgy gondolom, a zenei változatosság és az organikus hangzás kéz a kézben halad a lemezen. Jól visszaadja a norvég black metal súlyos és érces valóságát, miközben természetes és érett.
„Nagyon boldog vagyok a szavaid hallatán, mivel pontosan erre törekedtünk. Úgy értem, soha nem akartunk sem túlproducelt, sem alulproducelt hangzással előállni. Egyensúlyra törekszünk, a zenekar és a zene dinamikájára, és ez valóban jó összhangot képez. A Helheim soha nem akar stagnálni, mindig fejlődni akarunk, feltöretlen területekre eljutni. Az új lemez, és remélhetőleg a korábbiak is, ennek a bizonyítékai.”
Az új albumon hallhatunk néhány dallamosabb énektémát, de valamivel talán kevesebbet, mint az előző lemezeken. A dallamos ének inkább „fűszer” a zenében, afféle kísérleti terep számotokra?
„H’grimnir döntött úgy, hogy előad néhány dallamosabb énektémát a dalaiban, ezek nagyon jól átgondolt témák, kitűnően sikerültek. Én, a másik oldalról, úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok ezzel a témával. Az én számaimban a dobos, Hrymr hozta a tiszta éneket. Ő is remek énekes, és én személy szerint is azt akartam, hogy énekeljen a dalaimban. Őszintén szólva ez idő tájt már elegem volt a saját dallamos énekemmel.”
A lemez borítója sem hétköznapi. Mit érdemes tudni a hátteréről?
„H’grimnir iránti tiszteletből nem fogok túl sokat beszélni, mivel a zenekar minden vizualitással kapcsolatos ügye mögött ő az agytröszt. De annyit elmondhatok, hogy eredetileg teljesen mást terveztünk, mint ami végül a borítóra került. Amikor az eredeti ötlet nem működött, ki kellett találnunk valami mást, és H’grimnir fantasztikus munkát végzett. Micsoda fickó!”
Kezdettől fogva az északi hagyománnyal és mitológiával foglalkoztok elég mélyrehatóan, és feltételezem, hogy az új album sem kivétel ezen a téren.
„A HrabnaR négy különböző entitás, ami a szövegeket illeti. Főleg a sötétségről, a halálról és a mizantrópiáról szólnak norvég tálalásban. Az Ad Vesa már inkább koncepcionális jellegű, mint említettem. A cím azt jelenti: lenni. A négy cím képezi a négy fogalmat, ami megad egy embert. Túl sokat nem akarok felfedni, mivel akit érdekelnek a szövegek, megalkothatja a maga koncepcióját, de annyit elmondhatok, hogy a szövegeket személyes nézőpontból írtam.”
Ha visszatekintesz a Helheim hosszú pályafutására, mi a véleményed a korai időszakról, ezen belül is az első két albumról? Milyen érzés egy immáron 12 lemezzel rendelkező csapat élén állni? Melyek voltak a Helheim történetének legemlékezetesebb csúcs- és mélypontjai?
„Nagyon büszke vagyok az első két albumra. Megmutatják, hogy mekkora lelkesedés volt bennünk a tizenéves korunk végén és a húszas éveink elején. Nem tagadhatjuk, hogy valószínűleg ez a két album volt a legsikeresebb az összes lemez közül, amelyeket valaha alkottunk, legalábbis ha abból indulunk ki, amit az emeberektől hallunk. Ez sok éven keresztül bosszantott bennünket, mivel tudtuk, hogy sokkal jobb lemezeket készítettünk az első kettőnél. Azonban ahogyan öregszel, egyre inkább nyugvópontra jutsz mindennel, és a történelem olyan, amilyen. Hálásnak kell lennünk azért, amit alkottunk, ahelyett, hogy meg akarnánk mondani bárkinek, hogy mit gondoljon. Ami a csúcs- és mélypontokat illeti, azt kell mondanom, hogy a Blod & Ild és a Kaoskult között egy nehéz és furcsa korszakot éltünk meg. Ez nyolc évet és négy lemezt ölelt fel. Ma már mindenben találok valami jót, amit létrehoztunk, bár kétségtelen, hogy nem azok voltak a leginkább büszkeségre okot adó momentumaink. Ezt követően minden szép és örömteli.”
Egy régóta fennálló zenekar tagjaként hogyan élted meg a(z extrém) zenei világban végbement változásokat? A Helheim mindig a saját útját járta negligálva a trendeket, de miként vélekedsz a black metal jelenlegi áramlatairól, összehasonlítva a ’90-es évekkel, azzal az időszakkal, ahonnan a Helheim érkezik?
„A 2000-es években volt egy időszak, amikor nem fordítottam nagy figyelmet a black metalra, mivel fárasztónak tartottam. Mindenféle műfajokat fedeztem fel, és a mai napig sokféle zenét hallgatok. A mai black metal-színtér egyáltalán nem rossz, úgy vélem, hogy sok jó zenekar bukkan fel manapság, viszont az egész egy áthatolhatatlan útvesztő., lehetetlen mindennel lépést tartani Semmilyen közösségi médiában nem vagyok jelen, vagyis a jó öreg baráti kapcsolatokban bízok, vagy az internet böngészése útján fedezek fel dolgokat. Azt kell mondanom, hogy jelen korunkban én már annak is örülök, ha fiatalok hangszereket ragadnak, mivel a mai ifjúság túlnyomó része használhatatlan, ha zenéről van szó. Dugd be azt a gitárt és tekerd fel 11-re! Az agyadat is rázd fel, és ne nézz vissza! Nem fogom megítélni egyik zenekart sem, amely a sötét ösvényt választja.”
Mit gondolsz a mesterséges intelligencia problémájáról? Meglehetősen aggasztó jelenség, hogy az MI a zene területeire is behatolt; zenét „ír”, vagy „komponál”…
„Vicces, hogy erre a témára kérdezel rá, mivel a minap a zenekarban is épp erről beszéltünk. Én személy szerint még nem hallottam ilyen zenét, de némelyik zenésztársam már igen, és azt mondták, kísérteties volt, hogy milyen ’jól’ szólt. Ugyanakkor én nem aggódom, mert szilárdan hiszem, hogy a valódi metalosok nem akarnak MI-t hallgatni, ha pedig igen, akkor ők egyáltalán nem az igazi metal hívei, következésképpen nem akarjuk őket látni a színterünkön.”
Terveztek koncerteket az album megjelenéseéhez kapcsolódóan?
„Egyértelműen. De jelen pillanatban csak Bergenben, a szülővárosunkban vannak tervbe vett koncertek. Valószínűleg több koncertdátumra derül fény, amikor a lemez megjelenik, és azt hiszem, inkább 2026-ban lesznek fellépések. Többet nem fogunk turnézni, a fesztiválok érdekesebbek. Esetleg egy miniturnét lekötünk, ahol minden a mi ellenőrzésünk alatt lesz, de ki tudja.”
–
(Az interjú eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámunkban jelent meg.)
Tartalom: A-Z, Behölder, Death SS, Élő Fém (Iron Maiden, Marco Mendoza, Anneke van Giersbergen, Arena), Gruesome, Hangpróba, Helheim, Klasszikus! (Paradise Lost – Draconian Times), Koncertmenü, Messa, Pagan Altar, Running Wild, Sijjin, Sodom, Sokkoló Korongok / Extra, The Great Old Ones, The Haunted, Vicious Rumors.
