Ritkán tapasztalni olyan vidám csapatot metal-frontokon, mint a Howling Giant, ez az Államokból érkezett, 2014 óta működő alakulat. Kirobbanó lelkesedésük főleg az előző este Primordial/Paradise Lost-kombója után volt furcsa, de lehet, hogy én tartózkodok keveset örömteli zenék társaságában. A metalra azért ez eredendően nem jellemző, szögezzük le. Az üvöltő óriásoknak elvileg van billentyűsük is, akit valószínűleg nem hoztak magukkal, mindenesetre a Robot aprócska színpadát hárman foglalták el. Ismeretségem a csapattal nem nagy múltú, a nemrég megjelent kettes album, a Glass Future anyagát kaptam kézhez pár hónapja, és kedveltem meg a zenekart. Örvendetes, hogy a lemezes barátkozást nem sokkal később élő fellépés is követte, melyen kiderült, hogy a bizalom egyáltalán nem volt alaptalan.

A Glass Future-t sokan belehelyezték a „stoner” dobozba, ami már évtizedek óta egy olyan kalap, amibe minden olyan zenét beletuszkolnak, amit nehéz skatulyázni, és alapvetően lassú. A Howling Glass ezzel ellentétben kimondottan dinamikus, vérbő zenét játszik, s ezen a koncerten ez a vérbőség olyan mérvű volt, hogy szinte kicsapott a Robot szűk falai közül. A lemezen is rendkívül erőteljes, lendületes zenét a trió megpróbálta ennek megfelelően prezentálni, s amilyen elánnal játszottak, nem kérdés, hogy sikert arattak. Csak egy maroknyi ember volt jelen az estén, de egy zenekar, amely komolyan veszi a dolgát, ezzel együtt az örömzenélést, egy látogatónak ugyanúgy játszik, mint ezernek. Tom Polzine énekes/gitáros, és Sebastian Baltes bőgős (aki nem más, mint a legendás ex-Accept bőgős, Peter Baltes fia) végig széles mosollyal, sőt, vigyorral játszotta végig a koncertet, a hely kínálta szűkös lehetőségekhez képest mozgással, mimikákkal. Aki igazán sokat mozgott, az a dobos, Zach Wheeler volt, aki parádésan ütött. Feszesen dobolt, de benne volt a hangulat, a ritmus, és a kitöltések, a breakek is nagyszerűek voltak. Nem beszélve arról, hogy nagyon nagy erőt préselt bele minden egyes ütésbe, ezáltal minden egyes koncert felérhet egy kiadós testedzéssel.

Nem pótoltam be a Howling Giant korábbi lemezeit, azonban a program zömét ismertem, mivel természetesen a Glass Future-ról szerepelt a legtöbb dal. Ha Polzine nem is a legnagyobb énekes a világon, még tán e szűkebb zsánerben sem, rendelkezik azzal a dallamérzékkel, amivel nem mindegyik hasonszőrű zenekar, s épp emiatt, mármint hogy a számok a vaskos riffek, és a hangulatos gitárharmóniák, -díszítmények mellett fogós énekdallamokkal is felszerelkeztek, emelkedik legalább egy lépcsőfokkal a mezőny fölé ez a rokonszenves csapat. Kér lett volna kihagyni őket.

Úgy tűnik, a Howling Giantre voltak többen kíváncsiak, mert műsoruk végeztével a jelenlévő kis vendégsereg létszáma is megcsappant. Ha nem is áll fényévekre a Howling Gianttől a szintén amerikai Heavy Temple, mind a zene, mind a koncert más képet mutatott. Annak ellenére, hogy esetükben is trióról van szó. A nemek terén is mutatkozott eltérés, ugyanis művésznevén High Priestess Nighthawk személyében egy vagány kinézetű énekes/bőgőslány áll a zenekar élén. A Heavy Temple mögött bő tízéves múlt áll, s még csak egyetlen nagylemez, a 2021-ben megjelent Lupi Amoris. Van szerencsém a 2017-es Chassit EP-t birtokolni CD-n, ami egy korrekt anyag. Igazából magát a koncertet is így jellemezném a legtömörebben. A Howling Giant után statikusnak tűnt az előadás, az időt is többet húzták a kelleténél, de tény, hogy a zene is más. Lord Paisley gitáros kitett magáért, együtt élt a hangszerrel, és Nighthawk hangjával egyetemben, no meg a jammelős zenének köszönhetően „füstösebb”, „elszálltabb” volt a hangulat, mint az előző csapat esetében, ahol határozottabb volt a metal-jelleg.

A Heavy Temple nem a kirobbanó erőt részesítette előnyben, ennek megfelelően Will Mellor is visszafogottabban dobolt, ám megbízhatóan, jó alapot szolgáltatva a tételeknek, amelyekben a hagyományos dalszerűségnek nincs jelentős szerepe, inkább a hangulatok kiépítésének. Ilyenformán jó ötlet volt, hogy ez a két zenekar együtt kelt útra, ugyanis ha hasonló világot is képviselnek, külön utakon járnak.

M. P.