Kiadó: M-Theory Audio / Írta: Kánya Ferenc / 8
Idén egy tucat esztendeje, hogy megalakult ez a kanadai thrash banda. Az első felállásukban még külön énekes is volt, ma már nem létezik ez a poszt. Előfordul. Ritkán olyan is, hogy a dobos veszi át az énekesi feladatokat. A Hazzerd esetében így történt, ma is az alapító Dylan Westendorp dobos a banda torka a színpad hátterében, nem kerestek külön embert a frontra.
A csapat a harmadik albumát készítette el és adta ki idén januárban, erre utal az album címe is. Egy gondolat ide… A borítót alkotó Andrej Buzikov – aki egy kazal thrash csapatnak készített már grafikát, köztük a Municipal Waste, a Toxic Holocaust vagy a Violator – benézte kicsit ezt a harmadik dimenzió dolgot, az ugyanis az a három irányban kiterjedő tér, amelyet mi is érzékelünk: hosszúság, szélesség, magasság. Amit a művész megörökített, az az ötödik dimenzió lehet, ami az elméleti fizika szerint lehetővé teszi a különböző párhuzamos univerzumok közötti átjárást. Ez a nyitó tétel, az Interdimension. Csak úgy megjegyeztem.
Hosszú idővel, napra pontosan 5 évvel követi a harmadik lemez elődjét, ami Delirium címmel jelent meg. Ennyi idő alatt néhány személyi változás is történhet, történt is: 2025-ben Dylan mellett már csak a gitáros Toryin Schadlich alapító tag. A Hazzerd muzsikájában azonban nem sok dolog változott, továbbra is intenzív újhullámos thrash metalt játszanak rengeteg tempó- és riffváltással, technikával és első osztályú gitárszólókkal. Az már a második nótában lejön, hogy a Megadeth és az Anthrax nagy kedvenc, azután kicsit később egy szép Maiden-inspirált bevezető is megjelenik, de nincs itt semmi komolyabb oldszkúlkodás, ez az új iskola. A technikás megközelítés, a hangszerközpontúság és nem utolsósorban Dylan hangja okán leginkább a Havok jut majd azok eszébe, akik először hallják.
Engem olyan tételek vettek meg a lemezt hallva, mint az Interdimension, a Plagueis, a Parasitic vagy a Control. Ezek a straight fit, intenzív, agresszív és technikás nóták, a (hivatalosan nem létező, mert most találtam ki) neobayareista vonal. De hogy inkább objektív képet adjak, a Hazzerd ereje nem csak ezekben van, hanem olyan nótákban is, mint az Unto Ashes, a Scars vagy a Deathbringer, tehát a túlnyomóan thrash, ugyanakkor akrobatikus, villantós témákban.
Két instru nótát is hoztak ezen a lemezen, ezek közül a rövid, átvezető jellegű TTT ugyan nem túl izgalmas darab, de elmegy. Az A Fell Omen jóval hosszabb, 9 perc feletti, lassan felépülő shred témahalmozás. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy unalmas, de ezt már inkább öncélú flexelésnek érzem, mint szórakoztatónak. Ami az benne, azt a visszafogottabb tempójú középrészéből ki lehet nyerni. Azt is értem ugyanakkor, hogy a dalszerző részéről milyen igény szülte a nótát, de… lehet nem jött még el az ideje.
A The 3rd Dimension összességében egy átgondoltabb, összeszedettebb, letisztulóban levő Hazzerdet mutat az előd Deliriumhoz képest, ez a hangzásban is szépen megjelenik. Azt gondolom, mindenképp érdemes odafigyelni rájuk, bennük van a potenciál, hogy nagyobbra nőjenek. Hallgasd meg!
