Kiadó: Frontiers Music / Írta: Kiss Gábor / 9
Dallampárti körökben régóta kultikus kedvencnek számít a kanadai Harem Scarem. A banda még 1987-ben alakult, és második lemezük, az 1993-as Mood Swings egymaga elég lett volna ahhoz, hogy bekerüljenek a melodikus rockzenék nagykönyvébe. Szerencsére azonban a Harry Hess énekes és Pete Lesperance gitáros által karöltve vezetett alakulat azóta is aktív, a mai napig pedig már tizenhat nagylemez fűződik a nevükhöz. Volt azért pár vargabetű is a karrierjükben: hívták őket egy időben Rubbernek, meg fel is oszlottak néhány évre, de bő egy évtizede újra stabilan működik a gépezet. Viszont ez nem azt jelenti, hogy ontanák magunkból az új zenéket, hiszen a legutóbbi korong még 2020-ban jött ki, Change The World címmel. Szóval igencsak ideje volt már, hogy megérkezzen a Chasing Euphoria, és aki régóta kiéhezetten üldözte azt a bizonyos, Harem Scarem-féle eufóriát, bizony meg is fogja nyalni a hallatán mind a tíz ujját.
Kanada sok nagyszerű, saját hangzásvilággal rendelkező zenekarral örvendeztette már meg a nagyvilágot, és a Harem Scarem is egyértelműen ezek közé tartozik AOR-os hatásokkal vastagon nyakon öntött hard rock muzsikájával. Mind Hess ezer sávon megszólaló hangja illetve dallamvilága, mind Lesperance gitározása is tök egyedi, a Harem Scarem pedig az ezek által behatárolt kis univerzumában szállítja a minőségi dalokat évtizedek óta. Annak ellenére, hogy vannak néha náluk is apró finomítások, újítások, igazítások, azért a HS-sound meglehetősen állandó, főleg a reunion óta. A magam részéről viszont semmi kivetnivalót nem találok ebben, amíg olyan minőségi, azonnal a fülbe ragadó és hatalmas slágerpotenciállal bíró darabokat szállítanak le, mint a nyitó címadó, a Slow Burn, a Reliving History vagy a tempósabb A Falling Knife.
Hess búgó hangja így, 55 fölött már valamelyest karcosabb itt-ott, mint a hőskorban, de így is a színtér krémjéhez tartozik, dallamvilága pedig összekeverhetetlen, akárcsak Lesperance roppant ízléses és szép gitározása. És ahogy említettem, a dalszerzői vénával sincs gond ezúttal sem.
A banda mindig is erős volt balladákban, a World on Fire pedig illik a nagy elődök sorába, hiszen ha felcsendül, tuti, hogy még a nap is kisüt. És tulajdonképpen ilyen az egész lemez is: egy üresjáratoktól mentes, bő félórás, végtelenül pozitív, optimista hangvételű anyag, ami minden alkalommal feltölti hallgatóját. Egy igazságosabb világban milliószámra adnának el belőle.
–
(A lemezismertető eredetileg a 2025. áprilisi számunkban jelent meg.)
–
„Azt a zsenialitást, amit az első két albumon tudtak, már lehetetlen visszahozni, de egyáltalán nem felejtettek el zenélni! Ez egy erős anyag tele jó dalokkal, felsőfokú muzsikálással. Vokálozásban pedig verhetetlenek! ”
– Cselőtei László 9
„Szerettem volna max pontot adni, de végül egyel kevesebb mellett döntöttem. Harry Hess még mindig elképesztően énekel, meg az egész jól működik, valamiért mégsincsen hibátlan érzésem.”
– Szénégető Richárd 9
„A csúcskorszakukon régen túljutottak már, de méltóképpen öregednek, az a színvonal, amit ma képviselnek, továbbra is minőséget jelent. Laza biztonsági játék ez az album, tele szerethető dalokkal. ”
– Gyuricza Ferenc 8
„A Harem Scarem sem a meglepetések zenekara már jó ideje, és a zenitjükön is jócskán túl vannak (nálam a Voice Of Reason a csúcs – az sem ma volt éppenséggel…), de Harry Hess fojtott-karcos-érzelmes hangja és az ízléses-elegáns hangszeres játék még mindig szépen működnek. Rácsodálkoztam? Nem. Tetszik? Igen, meglehetősen.”
– Schmidt Péter 8
„Sokszor felmerül, hogy talán túlságosan is jószívűek vagyunk a HP-s pontozások alkalmával. És tényleg csak azokra a lemezekre kellene magasabb pontszámot adnunk, amit bármikor, bárhol újra és újra elővennénk. Nos, fura vagy sem, de én akár a Chasing Euphoriát is többször lepörgetném – mondjuk az autómban, hosszú-hosszú utazások alkalmával.”
– Zubor Olly 8
„Másodvonalas örömzene, példás műfaji rálátással, ugyanakkor komolyabb túljátszás vagy modorosság nélkül. Az ilyesmi könnyedebb zenében otthonosan mozgó hallgatónak nem lehet oka a panaszra.”
– Gáti Viktor 7
„Nem az én zeném ez a fajta dallamos hard rock, de van benne egy határozott AOR él, ami miatt rokonszenvesnek érzem. Jól játszott és jól hallgatható anyag. A produkciót, meg nyilván a banda múltját tekintve nyilvánvaló, hogy nem belépő szintű dologról van szó, ugyanakkor semmi letaglózóan különlegeset nem hallok benne.”
– Kánya Ferenc 7
„A Chasing Euphoria alapvetően egy szépen felépített, igényes, kellemes lemez. Az első meghallgatás után többet gondoltam róla még. A legnagyobb problémát az igazán nagy slágerek és az out of box gondolkodás teljes hiánya jelenti. Ez a fajta biztonsági játék nem alkalmas arra, hogy hosszú ideig fenntartsa a figyelmet.”
– Pintér Miklós 7
„Alapvetően nem rossz, de azért ez a csapat hard rock/AOR vonalon többször is mutatott olyat, ami kimagaslott az átlagból, míg ez az anyag nem.”
– Uzseka Norbert 6
