Szöveg: Nagy Daniella / Fotó: Csákvári Zsigmond / Kultúra.hu – 2025. július 30.
Ősszel újra megszervezi a HOTS (Hungarian Oncoming Tunes) a Heavy Genre Discovery nevű eseményt, mely a hard és heavy metal műfajban alkotó hazai zenekarok sikeres nemzetközi terjeszkedését segíti. A tavalyi esemény házigazdája Varga Balázs volt, a Tixa és a Fekete Zaj Fesztivál alapítója, valamint a jelentős nemzetközi sikereket elérő Thy Catafalque zenekar menedzsere. A Heavy Genre Discovery mellett a Fekete Zajról és a Thy Catafalque-ról beszélgettünk vele.
Kiknek szól a Heavy Genre Discovery?
„Ez egy egész napos, műfajfókuszú esemény, melynek célközönsége elsősorban a különböző hard és heavy műfajokban alkotó zenészek és az ő menedzsereik. Ezen belül pedig azokhoz szól igazán, akiknek van valamifajta exportstratégiája, tehát a céljaik közt szerepel a külföldön történő turnézás, a külföldi fesztiválokon való részvétel, a nemzetközi kiadóval vagy ügynökséggel való együttműködés.”
Kik az esemény előadói?
„Egy nemzetközi és minden lehetséges szakterületet képviselő szakembergárda. Ezen belül például nagy presztízsű nemzetközi fesztiválokat szervező és nemzetközi koncertügynökségeknél, menedzsmenteknél, kiadóknál, turnészervező és PR-cégeknél vagy épp szubkulturális értékeket képviselő koncerthelyszíneken dolgozó emberek. Erős csapat.”
Milyen programpontokból áll a nap?
„Van néhány panelbeszélgetés, amik adott témákat járnak körül és amiknek a végén lehet kérdezni is. Van egy listening session – ide a programon részt vevő zenészek tudnak előre beküldeni dalokat, amiket élőben meghallgatnak és véleményeznek a résztvevők. Emellett van egy speed meeting, ahol rövid, két-három perces váltásokban tudnak beszélgetni a jelen lévő szakemberekkel a zenészek és menedzsereik.
A külföldi fejlődés és terjeszkedés leghatékonyabb eszköze a jó kapcsolatrendszer. Ezen az eseményen releváns szakemberekkel kerülhet kapcsolatba az, aki komoly célokkal és elképzelésekkel érkezik, tőlük pedig nem csupán remek tanácsokat, de további kontaktokat is kaphat.
Egyedüli magyarként megnyerted az EMEE Mission nevű EU-s pályázatot az idén októberben hét-nyolc országot érintő latin-amerikai turnéra induló Thy Catafalque menedzsereként. Mesélj, milyen volt ez a misszió?
Tizenöt-tizenhat országból kiválasztottak egy-egy embert, majd idén februárban kivittek minket Mexikóvárosba. A nagymértékű tudásszerzés mellett jelentős networking ereje volt ennek a részvételnek, hiszen európai és latin-amerikai szakemberekkel egyaránt lehetőségem volt kapcsolódni. Mexikóban három napon át egész napos előadásokat tartottak, amiken megmutatták nekünk a dél-amerikai piac sajátosságait. Ezen belül rálátást adtak arra, hogy kik a főbb szereplői, melyek a fontos koncertszervező cégek, kiadók, digitális terjesztők, PR-ügynökségek.
Találkozást is biztosítottak velük, melynek során ezek az emberek elárulták nekünk, hogy milyen stratégiával lehet elindulni az ő piacukon, és elmondták, mit ne használjunk az Európában bevett módszerekből. Segítettek értelmezni a mexikói és latin-amerikai közönség érdeklődését, lelkét és az általuk használt platformokat. Megtudtuk tőlük, hogy mi alapján válogatnak a zenekarok közt a helyi fesztiválszervezők és milyen dimenziói vannak ennek a hatalmas rajongótáborokat magába foglaló térségnek. Nekem ez abszolút aktuális tudásszerzés volt, hiszen, valóban, nemsokára latin-amerikai turnéra megyünk, ahol épp egy mexikói fesztivállal kezdünk majd.”
.
Mesélj a Thy Catafalque nemzetközi sikereiről!
„A Thy Catafalque-ról azt kell tudni, hogy húsz éven át egy egyáltalán nem koncertező egy- és kétszemélyes stúdióprojekt volt. Négy évvel ezelőtt az egyik barátom, Adorján Balázs kitalálta, hogy valahogy vigyük színpadra a Thy Catafalque munkáját. Akkor még csak egyetlen alkalomban gondolkoztunk, amit a Fekete Zajon belül szerveztünk meg. Ez olyan jól sikerült, hogy a hatására – mértékkel, ugyan, de – kedvet kapott a koncertezéshez a zenekar vezetője, Kátai Tamás. Balázs barátom és én lettünk a zenekar menedzserei. Felosztjuk a feladatokat, én dolgozom a nemzetközi kapcsolatokkal, kommunikációval, gazdasági és produkciós kérdésekkel, Balázs pedig a produkció belső menedzsmentjével és a zenekari dinamika fejlesztésével. A Thy Catafalque lemezei elsőként egy cseh, majd egy francia kiadónál jelentek meg, így – valamint a koncertezés hiányából eredő misztikusság miatt is – kialakult a zenekar körül egy elég nagy követő- és rajongótábor, tehát egy már felépített projekt mellé álltunk be.
Nyolc olyan – jó és elkötelezett – zenész csatlakozott Tamáshoz, akik kiváló minőségben szólaltatják meg élőben a Thy Catafalque zenéjét. Egy csehországi fesztivál (Brutal Assault) nagyszínpadán debütált a zenekar, tavaly volt egy tízállomásos, saját magunknak szervezett Európa-turnénk, azóta pedig több európai fesztivált megjártunk.
A franciaországi Hellfest teljesen katartikus élmény volt a zenekar számára. Ezt követően – a hazai koncertek mellett – Romániába, Szerbiába és Belgiumba készülünk.
Idén tizenhét éves az általad alapított Fekete Zaj Fesztivál. Mi volt a terv az idei szezonra?
„A túlélés. (nevet) Szerintem jelenleg nagyon sok fesztiválnak ez a fő célja, hiszen nagyon nehéz eladni a fesztiválbérleteket. Változtak az emberek anyagi körülményei, érdeklődési körei, és már nem az a legjellemzőbb, hogy a látogatók végig részt vesznek az eseményen. Ezzel párhuzamosan folyamatosan drágul a szolgáltatói oldal – a technika, a területbérlés, stáb.
Azt látom, hogy ezekben az években dől el, hogy van-e hosszú távú jövője egy fesztiválnak. Ez ránk is igaz.
Szubkulturális fesztivál vagyunk, nem tudunk mindenkit megszólítani, így nem igazán tudjuk elérni azt a látogatószámot, ami növekedést jelentene – sőt, a stagnálásért is küzdenünk kell. De rengeteg erőt ad a fesztivál, mert nagyon erős önkéntes bázis, önkéntes stáb van mögötte. A Fekete Zaj legnagyobb értéke, hogy ez egy közösségi fesztivál – és a „közösségi” szó itt nem csak egy „lufi”. A stáb bizonyos ponton beavatja a közönséget abba, hogy miként épül fel a fesztivál, milyen kihívások vannak, és miként tud segíteni az, aki szeretne. Van közösségi támogatói platformunk, önkéntes akciónk, és immár hatodik éve van szociális jegyünk is. Ez arról szól, hogy ha valamelyik rendszeres látogatónk nehéz szociális helyzetbe kerül, pályázhat erre a belépőre, amivel bérletet, sátorhelyet és ebédet kap – így, ha nehezebb is az élete, nem marad ki belőle a fesztiválozás. Volt példa arra, hogy az egyik évben ezzel a belépővel jött az egyik látogatónk, majd a következő évben megvásárolt plusz egy bérletet, amit a pályázaton belül felajánlott ajándékba. Ilyesmiben rejlik a szubkulturális dolgok ereje. Olyan közösséget hozunk létre, amihez tartozni szeretnének az emberek. Vannak olyan tagjai ennek a körnek, akik szabadidejükben zenekart vagy épp könyvklubot alapítanak – a közösség rég kinőtte a fesztivál kereteit. Önálló életet él.”
