A novemberi hangpróbás lemezkritikákat elolvashatod az ehavi digitális különszámban. A lemezeket magad is pontozhatod az Olvasói Hangpróbán.

–x–

AS I LAY DYING – Through Storms Ahead
„Frázisértékű, de talán igaz, hogy az őrültet és a zsenit egy hajszál választja el egymástól, és hogy az őrültek meg a zsenik is elviselhetetlen emberek. Ez a Tim – legyen bármelyik – ahogy a példák mutatják manapság, talán maga is elviselhetetlen, de most ne az embert nézzük, hanem a produktumot – és az erősre sikerült.”

AURALEAK: The Spirit Matrix
„Próbálkoztak már néhányan a metalos, progresszív rockos, popos, elektronikus dolgok összepárosításával, kinek jobban sikerült mindez, kinek kevésbé. Az Auraleak előtt azért emelném meg a kalapom, mert abszolút egyedi módon, egy sajátos hangzásvilágot kialakítva tudta létrehozni ezt az elegyet.”

BODY COUNT: Merciless
„Nálam az ilyesmi funkcionális zene, ha felb*szták az agyamat, ha falat kell bontani, meg ilyesmik, akkor tök jó. Máskülönben nem hallgatnám. A fookin’ Pink Floyd-feldolgozást meg úgy veszem, mintha meg sem történt volna.”

BROTHERS OF METAL: Fimbulvinter
„Kellemes nosztalgiával gondolok vissza arra, mennyire mentek az ilyen típusú bandák az ezredforduló körül. Tulajdonképpen a BOM se rosszabb az átlagnál, és úgy látszik, manapság újra van igény a kardlengetős heavy metalra. Tipikus belépőzene.”

CRIPPLED BLACK PHOENIX: The Wolf Changes Its Fur But Not Its Nature
„A farkas a szőrét elhányja, de a szokását nem – mondjuk mi magyarok, a művelt brit meg úgy, hogy ‘a farkas megváltoztatja…’ Igen, ez egy “megváltoztatós“ lemez, és k…a jó! A CBP nem igazán volt az én zeném, a Vigilante óta nem is követtem őket, de ez a kimondottan Pink Floyd-hangulatú pszich/poszt/prog album 20 év legjobb dalait változtatta meg úgy, hogy (számomra) a legelőnyösebb profilját mutatja meg. Hatalmas!”

GAEREA: Coma
“Egy bonyolult, mágikus jel a fejeket borító, fekete csuklyákon. Nincsenek arcok, csak fekete ruhába bújt testek és hipnotikus, karcos/zajos, ám jól érthető, melodikus black metal. Ebben van húzás. Engem ez megérintett.”

IMPELLITTERI: War Machine
„A Crunch és a Grin And Bear It szintjétől hajszállal ugyan elmarad, ám az ismét Rob Rock énekessel készített War Machine azért így is egy remek US power metal anyag lett. Hasítóan erőteljes, de mégis dallamgazdag zene ez, csipetnyi Dio-hatással az énektémákban. Jó lemez.”

IOTUNN: Kinship
„Óriási egyéniségek alkotnak ebben a progos pagan/black stílusban, a Iotunn azonban továbbra is képes kitűnni, Jón pedig az év egyik legjobb énekteljesítményét nyújtja. A tízes csak a szüntelen, túlzottan mélabús hangulat miatt nem jött nálam.”

JERRY CANTRELL: I Want Blood
„Az I Want Blood valójában nem a Brighten, hanem a Rainier Fog egyenes folytatása lett. Az Off the Rails és az Echoes of Laughter bármelyik újkori Alice in Chains-lemezre ráférne, ott is a jobbak között lenne. Szóval az album pazar lett, akár a zenekar neve alatt is kijöhetett volna.”

OPETH: The Last Will And Testament
„Nagyon elvont, talán túlzottan is művészkedő anyag, ami biztosan megosztó lesz. Ez már nem is prog-rock, inkább az avantgarde irányzata felé hajló zene, ezért a megértése és a megkedvelése is alaposan feladhatja a leckét. Légy türelmes és nyitott, s akkor talán találsz kapcsolódási pontokat, amelyek segítenek befogadni. Az én esetemben már rögtön a második lemezelőzetes tétel, a §3 megbontotta a közöttünk húzódó falat.”

PHRENIA: Your Heaven Is My Hell
„A Phrenia pont azokkal az elektronikus hangszínekkel, aláfestésekkel dolgozik, amik egy modern metal/metalcore anyagnál mindig bejövősek szoktak lenni számomra. A popos elemek és a rengeteg tiszta vokáltéma ellenére ez bizony egy nagyon ütős album.”

SÓLSTAFIR: Hin helga kvöl
„A hangzással ugyan nem vagyok elégedett, de van benne valami demós báj, és amikor beszippant, már úgyis mindegy, és legkésőbb a harmadik Blakkrakkinál mindig beszippant :)”

THY CATAFALQUE: XII: A gyönyörű álmok ezután jönnek
„Néhány szögletesebb részt leszámítva ez a lemez jóval organikusabbnak tűnik, mint az előző.”

TRIBULATION: Sub Rosa In Aeternum
„Azt hiszem, ez az eddigi (egyik) legértékesebb lemezük számomra. Eléggé beindult ez a gothic revival (Unto Others, Cemetery Skyline és társaik), és a véres szájú death metallal indult Tribulation erre kiválóan ráérzett, ami érthető, mivel a későbbi albumaik megközelítésben, hangulatban már megágyaztak e legújabbnak.”

TUNGSTEN: The Grand Inferno
„Svéd dallamérzék, jól headbangelhető középtempók, dúdolható verzék és refrének, bombasztikus megszólalás! Sok tekintetben a Dead By April jutott róluk az eszembe. A melódiákban van egy pici abból a fajta északi mulatós/harcos viking metalból, amit nagyon nem szeretek, de amúgy meg rendkívül könnyen emészthető. Szóval nálam a tetszés és nem tetszés határán egyensúlyoznak. ”

VOLA: Friend Of A Phantom
“Ahogy legutóbb a Riverside albuma, úgy eleinte ez is az “á, egy újabb popos prog megfejtés, hagyjuk..“ határán billegett, de újra és újra meghallgattatta magát, és egyre feljebb tornázta a pontszámot – egészen a tízig.”

VOODOO CIRCLE: Hail To The King
„A Voodoo Circle pont az nekem a hard rockban, mint a Grand Magus a heavy metalban: újat nem talál fel, de nagyon jó hallgatnivaló. A Hail to the King egy újabb remek dallamos rock lemez, remek hangzással.”