A death metalnak szerencsére nemcsak old-school vonulata van, mely bandák nem csekély része a régi nagyok témáiból él, és nem nagyon fárasztja magát azzal, hogy valamit hozzátegyen a klasszikusokhoz, hanem létezik egy progresszív ér is, amelyhez olyan csapatok tartoznak, mint a 2019-ben alakult kanadai Gutvoid. Kisebb kiadványok után 2022-ben adták ki a Durance Of Lightless Horizons debütalbumot, s az anyaggal biztos megismerkedtek azok, akik a death metalt annak kreatívabb mivoltában favorizálják.

Breathing Obelisk címmel a minap jelent meg egy új EP, s a kvartett szövi tovább a tekervényes death metal szálait. Ezeket a szálakat mindazonáltal úgy gabalyítják, hogy ne gubancolódjanak nagyon össze, és ki lehessen venni, mi is történik éppen az adott dalrészletben. Valahol ez lenne a progresszivitás egyik definíciója: úgy alkotni valami értékeset, hogy az ne váljon öncélúvá, meddő laboratóriumi hangkísérletezéssé. Miközben a Gutvoid tagsága hallhatóan csűri-csavarja a hangokat a számokban, a riffelést harmóniák tűzdelik, a tördelések, váltások, olykor szürreális hangulatok ellenére az intenzitás, a tekervényes gitárjáték és a hörgés jelzi, hogy a death metal határait nem szeretnék átlépni. Inkább pár lépéssel kijjebb helyeznék a határkövet.

Az elmondottak alapján, és persze az EP hallatán azt mondhatjuk, hogy ugyan a zenekar tagjai szeretnek cifrázni, játszani a témákkal, díszítésekkel, azonban a számok zömében – pl. When The Living Dome Opens – fellelhetünk olyan dallamokat, amelyek támpontként szolgálnak az adott szerzemény látképét illetően. Ismerjük a régi death bandákat, amelyek a progresszivitás vizeire léptek, nem sorolom fel ezeket tízezredszerre, s a Gutvoid becsületére válik, hogy viszik tovább a fonalat, ami a saját műhelyükben immáron a saját fonalukként egzisztál. Aki kedveli az olyan zenekarokat, mint a Blood Incantation (a kiváló új album nemsokára megjelenik), a Tomb Mold, vagy a Chthe’ilist, az a Gutvoid anyagait is nyugodtan fogyaszthatja.

M. P. 8