Kiadó: Loma Vista Recordings / Írta: Szénégető Richárd / 10
Valamikor a 2008-as demó idején kerültem képbe a bandával és a 2010-es Opus Eponymous albummal indult a szerelem, ami azóta is tart. Bár, azt hozzá kell tennem, ha nekem akkor valaki azt mondja, ez a maszkos-jelmezes „sátánista” brigád valaha ekkorára nő, egészen biztosan kinevetem. Sőt, tovább megyek: amikor 2013-ban kijött az Infestissumam és hozzá a zseniális Secular Haze klip, meg a Year Zero művészi kisfilmje, még akkor is kinevettem volna bárkit. Méghozzá hahotázva. Aztán meg…
Ha csak a lemezes időszakot, vagyis 15 évet nézzük, ennek a svéd csapatnak, vagyis na, kit akarok becsapni, ennek a svéd zseninek még a covid sem tudott megálljt parancsolni. Teltházas arénák, virális TikTok-trendek, filmekben betétdalok, elképesztő slágerek, meg persze totális eltávolodás a korai időszak világától. A Prequelle és az Impera már egy érezhetően más közönségnek szóltak, nem csinált ebből titkot Tobias Forge sem, a Skeletá „dallamosodása” és ezzel az előző két lemez irányvonalának kimaxolása(?) még így is meglepőnek mondható. Az első single, a Satanized még csak visszafogottan működött nálam és kis túlzással csak a szóló mentette meg, hogy aztán a második single, a Lachryma totálisan levegyen a lábamról és megmutassa, nem hogy nem fogy itt a lendület, hanem talán több van, mint valaha.
Tudom, hogy sokak szerint a Ghost már csak a porcukrozott popszar, semmi metal nincsen benne, amit ez az AOR-osnak mondható slágergyűjtemény nehezen is fog megcáfolni, de szerintem a Grammy-díjas sikercsapat elég jól viseli, ha lemorzsolódnak a „demók még jók voltak” szekció állandóan síró arcai. A többiek élvezhetik az eddigi legjobban megszólaló, produceri szempontból legjobban összerakott Ghost-lemezt, amire Tobias megírta a valaha volt legszebb líráját a Guilding Lights képében és a legösszetettebb dalát is, Umbra címmel. Utóbbiban a közjáték valami elképesztő, a felépítése és a refrénje pedig egyenesen iskola. Tudom, sokak szerint kevés már ide Forge hangja, de emberünk hatalmasat fejlődött és kihozza magából a maximumot, plusz személy szerint el nem tudnám képzelni ezeket a dalokat mással úgy, hogy jobbak legyenek. (Hogyan? Ugyan.)
Nem tudom, elérte-e a Ghost a csúcsot, vagy ez még mindig csak a felfelé ívelő szakasz, de hajlamos vagyok azt hinni, ez még bőven nem a tetőpont. Az biztos, hogy a lemez annyira össze lett rakva, hogy nagyon sok hallgatás után is fedezek fel benne folyamatosan újdonságokat és attól „félek”, ez a rétegzettség kicsit megüli majd pár hallgató gyomrát, de az fix, hogy aki időt ad a Skeletának, imádni fogja, akárcsak én. Remélem, hamarosan élőben is hallhatom!
–
A lemezkritika eredetileg a 2025. májusi digitális különszámunkban jelent meg.
–
„A Ghost katalógusának eddigi legslágeresebb albuma a Skeleta, ám ezt én pozitívumnak tartom. A nagy dobást (Meliora) már maguk mögött tudhatják, úgy tűnik, most már a szórakoztatás a fő céljuk. Ha ez valóban így van, akkor a Skeleta (is) egy zseniális dalgyűjtemény.”
– Gyuricza Ferenc / 9
„Hát… nem a Skeleta lesz az új kedvenc Ghost-albumom, ezen a poszton ismét marad a Meliora. Természetesen ez a lemez is kifogástalan, mind a zeneiségét, mind a megszólalását tekintve, de ezek a nóták most nem annyira érintettek meg érzelmileg, picit sterilnek is érzem egyik-másikat. Ettől függetlenül a bíborosi kollégiumnak ajánlom a meghallgatását!”
– Kánya Ferenc / 9
„Popos Ghost a jó Ghost!”
– Kiss Gábor / 9
„Nem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogom mondani: Ghost-fan lett belőlem. De engem ezek a dalok egyszerűen levettek a lábamról. Talán túlzás kijelenteni, hogy mindvégig a ’80-as évek neonfényes hangulatában érzem magamat e kiváló rockdalok hallatán, de tény, hogy rengeteg emléket tud felszabadítani bennem a hanghordozó.”
– Zubor Olly / 9
„Ha nem tudnánk, hogy Papa Emeritus milyen göncökben flangál a színpadon, a zene hallatán leginkább pophuszárokat képzelnénk a színpadra. Mert ez zeneileg inkább ABBA, Europe, vagy mondjuk ’80-as évekbeli Alice Cooper, mint bármi más. Ultradallamos, már-már bárgyú (pop) metal.”
– Cselőtei László / 8
„Nálam a Meliorával ért a csúcsra a Ghost, és bár azóta is minőségi, jól hallgatható zenékkel állnak elő, AZ a libabőr valahogy már elmarad. Ezúttal nekem kicsit pőrébbnek, szikárabbnak tűnik a hangzásvilág, de a dallamok és Tobias énektémái továbbra is eltéveszthetetlenek. Tetszik, fogom hallgatni, de a lakatlan szigetre azért nem ezt a lemezüket vinném magammal.”
– Schmidt Péter / 8
„A Ghost a szememben a Meliorával ért a csúcsra, és igyekszem azokat a kellemes emlékeket megőrizni velük kapcsolatban. Tobias Forge töretlenül járja a maga útját, megérdemelten éri el a sikereket a banda, a hangzás csodás, a dalszerzés nagyszerű, de a zene megint kevésbé nekem szól.”
– Gáti Viktor / 7
„Tény, hogy mézédes dallamok, remek témák vannak itt, csak a zömük ismerős is máshonnan. Avagy ’80-as évek újrahasznosítás. Attól még jó, mégsem köt le végig.”
– Uzseka Norbert / 7
„A Skeleta egy megbízhatóan egységes, precízen megírt, jól producerelt, dallamos, izgalmak nélküli európai plasztik-rocklemez. Nekem ez a fajta zene és a maskara sosem jött össze. A koncepcióval nagyjából eddig lehetett eljutni.”
– Pintér Miklós / 6
