Nem túlzás az állítás, miszerint az 1991-ben alakult norvég Funeral a doom metal eleven emlékműve. Emlékmű, mivel az életmű roppant monumentális, tiszteletet parancsoló, ugyanakkor eleven, mivel a gigászi szoborcsoport folyamatosan új ornamentikákkal, elemekkel, alakokkal bővül. A legújabb vívmány a Gospel Of Bones album, amelyen a zenekarvezető/dalszerző/dobos Anders Eek újabb zenei területeket hódított meg kimagaslóan tehetséges zenésztársaival. A zenei csemegék valóságos tárházát bemutató lemez apropóján Anders Eek mesélt el mindent, ami fontos a legendás zenekarral kapcsolatban.
(szöveg: Milán Péter · fotó: Guilherme Henriques)
A 2021-es Praesentialis In Aeternum a Funeral visszatérő albumának is tekinthető, hiszen az Oratorium 2012-ben jelent meg. Hogyan csapódott le benned a lemez olyan valakiként, aki a hosszú múltra visszatekintő zenekar víziójáért, zenei irányvonaláért felel?
„Egy nem kívánt szünet után adtuk ki ezt a lemezt. Kihívások a tagság körül, költözések, az énekes betegsége, emellett pedig az a tény okozta a nehézségeinket, hogy akkoriban nem volt kiadónk. Végül szerződést kötöttünk a Season Of Misttel és végül a Praesentialis In Aeternum meglátta az éj sötétjét a sok kihívás után, amit a covid és a lezárások okoztak. Emiatt kb. két évet csúszott az egész lemez (például nem tudtunk találkozni, hogy zenekari fotókat készíthessünk). Utólag visszatekintve úgy gondolom, igazán jól sikerült az album a dalokat és a produkciót tekintve egyaránt. És az a tény, hogy teljes egészében norvég nyelvű szövegeket használtam a koncepcióhoz, egy nagyon hálás, de kihívásokkal teli választásnak bizonyult.”
2022-ben, Norvégia fővárosában, Oslóban megrendezésre került a Funeral harmincéves születésnapját ünneplő koncert. Sajnos nem voltam jelen az eseményen. Mesélnél a rendezvényről? Sokat próbáltatok a koncertre? Hogyan állítottátok össze a dallistát?
„A rajongóknak egy emlékezetes estét akartam nyújtani az évforduló kapcsán, és úgy választottuk ki a dalokat, hogy azzal a zenekar és a közönség is elégedett lehetett. Remekül sült el az is, hogy sikerült vendégül látni az eredeti szoprán énekesnőt (Toril Snyen), aki Svédországból repült át, hogy elénekelje a Taarene-t, valamint Lars Nedlandot, aki a testvérével duettben adta elő az Ånd tételét. Ezeken kívül két olyan számot is előadtunk, amelyeket még soha nem játszottunk: az egyik egy feldolgozás, az Eg Ser, a másik az Oratorium bónuszdala. Kvázi-professzionális körülmények között felvettük a koncertet a jövőbeni kiadás tervével. Eddig csak az Eg Ser jelent meg újra. A koncert előtt nagyon intenzíven próbáltunk, de ezzel a felállással nagyon körülményesek voltak a próbák a földrajzi okok miatt, mivel két tag az ország másik felébe költözött.”
Ez év októberében jelent meg a Funeral új albuma, a Gospel Of Bones, ami elődjénél még ambiciózusabb, komplexebb anyag. Jó néhány leforgatást igényel, míg az ember átlátja, hogy mi is történik az albumon, mivel tele van árnyalatokkal, érzelmekkel, zenei nüanszokkal…
„Számomra az album nagyon mélyre hatol zeneileg, de főleg a szövegeket tekintve. Korábban egyik lemezen és szövegeken sem dolgoztam ennyire keményen. Azt akartam, hogy minél őszintébb és valódibb legyen, semmi mellébeszélés. Igen, egyet tudok érteni veled, hogy a lemez megkövetel néhány meghallgatást, mielőtt át lehet látni, mi történik a dalokban. Mind zeneileg, mind a szövegek terén sok rétegből tevődik össze a lemez, és sok részletet elmulaszt, aki csak egyszer hallgatja meg.”
Mint a Funeral fő dalszerzője, kérlek beszélj a zeneírásról. A rétegzett új anyag megformálása nyilvánvalóan sok időt vett igénybe. Hogy születik egy-egy új kompozíció? A próbahelyen is kipróbáltok új ötleteket?
„A folyamat mindig a riffel és a dallamokkal kezdődik. Ezt követően a következő rétegek, majd az énektémák és a nagyzenekari részek következnek. Mindig a szövegek jelentik az utolsó szöget a koporsóba. A lezárások időszakában nagyon intenzíven dolgoztam, egy dalra általában kettő-négy hetet szántam, így kb. húsz dalt írtam abban az időszakban. Ezek közül lesz, amelyik a következő lemezre kerül majd fel. Tizenkét szám teljesen kész van, jelenleg a megfelelők kiválasztása zajlik a következő albumra. A dalokat egyedül írom. A ’90-es években a próbahelyen is írtunk, amikor mindenki ugyanolyan szenvedélyes, éhes és motivált volt.”
A Funeral hosszú pályafutása során, kiterjedt diszkográfiával a tarsolyban változott a dalszerzés metódusa?
„Nem. Legfeljebb annyi, hogy ma mindent egymagam írok.”
Nagyon ritkán fordul elő, hogy két Funeral-album ugyanazzal a felállással kerül rögzítésre, ha volt ilyen eset egyáltalán. Ez az énekesekre is vonatkozik, ami a Funeralt teljesen egyedi jelenséggé teszi az egész metalszíntéren. Mivel alig készült két album ugyanazzal az énekessel, ami már önmagában különleges vonás, de ez kombinálva a zenével, egészen speciális zenekarrá teszi a Funeralt. Hogyan jellemeznéd a Funeral változásait, vagy fejlődését, egy olyan csapatét, ahol női éneket, hörgést és többféle dallamos férfi énekhangot is hallhattunk?
„Ebben a zenekarban mindig is komoly feladat volt megtalálni a megfelelő, normális felállást. Norvégia kis ország, így meglehetősen nehéz kompetens, elkötelezett zenészeket találni. És az emberekre jellemző, hogy a „hírnév” miatt akarnak bekerülni a zenekarba, és se nem motiváltak, se nem szenvedélyesek. Ezenkívül én szeretek képzett zenészekkel játszani, emellett egy kompetens énekes az alfa-omega, akinek a jelenléte számomra, dalszerző számára nagyon inspiráló. Ily módon bizonyos fokig minden ötletemet ki tudom próbálni. Ezúttal végre élni tudtam mély elkötelezettségemmel a klasszikus zenei iránt Eirik bariton éneke segítségével, ennek megkoronázásaként pedig még harding hegedűt is alkalmazhattunk, valamint az összes olyan zenei irányzatot felhasználhattuk a saját zenekaromban, aminek a rajongója vagyok. A Gospel Of Bones album egyik célja az volt, hogy hidat építsünk e műfajok közé.”
Mint fentebb már említésre került, a Funeral új énekese Eirik Krokfjord, aki Sindre Nedlandot, az előző két album frontemberét váltotta fel. Krokfjord elegáns baritonja kétségtelenül sokat hozzátesz a zenéhez. Hogy találtál rá? Láttad énekelni az Operaházban?
„Éppen Oslóban voltam, Carl Orff Carmina Buranáját néztem meg az Operaházban, és láttam, hallottam, hogy egy fantasztikus fickó énekel. Kiderült, hogy ő Eirik. Volt egy közös barátunk, az egyik levelet követte a másik, Eirik pedig igent mondott, belépett a zenekarba. Meg kell jegyezni, hogy ő is metalrajongó, a Sarpedon nevű zenekar 2014-es albumán énekelt.”
Eiriknek szabad keze volt az énektémák terén?
„Minden énektémát én írok.”
A Funeral ének terén folyamatosan megmutatkozó kísérletező hajlamához passzol, hogy két dalban énekel a Beyond Dawn ex-frontembere, Espen Ingierd. Hogy jött létre a kapcsolat?
„Kezdettől fogva nagy rajongója vagyok a Beyond Dawnnak, mindig is tetszett Espen énekstílusa, így felvettem vele a kapcsolatot, és meggyőztem, hogy énekeljen egy dalban, amiből szerencsére végül kettő lett. Hagyománnyá vált nálam, hogy mindig felkérek vendégénekest, amit a magam kedvéért, rajongóként teszek.”
A hegedűvel és egy operaénekessel, plusz szoprán énekesnővel a csatasorban a Funeral és a klasszikus zene komoly lépést tett egymás felé. A fentiekből már kiderült, hogy szereted a klasszikus zenét. Kik a kedvenceid?
„Aktív hallgatója vagyok a klasszikus zenének, és a zenekarunkat is mindig el akartam vinni egy klasszikusabb irány felé. Most Sareeta révén hegedűn, valamint Eirik énekével erre lehetőség nyílt. Igazából nem is lehetnék elégedettebb. Emellett nagyon képzett gitárosok adják elő az akusztikus darabokat. A fentieken kívül is szerepelnek még vendégek a lemezen, akik fuvolán, Moog-szintetizátoron és zongorán játszanak. A kedvenc komponistáim Grieg, Sosztakovics, Liszt stb., ezenkívül sok filmzeneszerző.”
A Funeral mindig arról volt ismert, hogy a doom metal egy sötét és gyásszal teli verzióját játssza; úgy is fogalmazhatnánk, ahol a zenei ösvény és a tragédiák kéz a kézben járnak. Biztosan sokat gondolsz az elhunyt egykori zenésztársaidra. Einar és Christian hagyatéka ma is ott lebeg a Funeral körül? Sikerült valami pozitívat kihoznod az elvesztésükből?
„Abszolút. Ők voltak a legjobb barátaim. A Gospel Of Bones szövegi koncepciója pont erről a témáról szól. Mindig itt vannak velem, és ez nagy inspirációt jelent szövegíráskor. Amikor dolgozom egy lemezem, mindig eszembe jut, hogy mit szólnának hozzá. Vajon tetszene nekik? Valójában van néhány meg nem jelent dal, amelyeket még ők írtak, és ezeket valamilyen formában ki akarom hozni a jövőben.”
Mit jelképez maga a Gospel Of Bones cím, és mit tudnál elmondani a szövegekről?
„Ez egy önéletrajzi történet, amely a személyes veszteségek és a szomorúság terheit dolgozza fel, főleg, ami Einar és Christian halálát illeti. A részleteket magának az olvasónak kell megtalálnia.”
.
A My Own Grave-re készült egy videó. Az épület falán, ahol a forgatás zajlott, figyelemreméltó festmények láthatók…
„A videót az Oslóban található Múzeum Vigeland Mauzóleumban forgattuk, amely a művész Emmanuel Vigeland Mauzóleuma, a híres szobrász, Gustav Vigeland testvéréé. A hely nem is passzolhatna jobban dalhoz és a zenekarhoz. A falon látható freskók kapcsolódnak a dal témájához. Emmanuel Vigeland tizennégy éven át készítette a freskókat a sírjához, a mauzóleumához.”
A Funeral diszkográfiájában található egy érdekes kiadvány, a To Mourn Is A Virtue, amit 2011-ben adott ki az orosz Solitude Productions. Mit érdemes tudni erről a lemezről?
„A zenekar 1996 májusában az Egyesült Királyságbeli Dewsburyben található híres Academy stúdióban töltött tíz napot. Akkor éppen nem volt énekesünk, és úgy döntöttünk, hogy felveszünk tíz instrumentális számot, és az éneket majd később hozzáadjuk Norvégiában, amikor találunk egy megfelelő személyt. Ennek okán készült 1997-ben a Demo ’97 négyszámos felvétele, amelyen Sarah Eick énekelt. Hat dal viszont felhasználatlanul maradt. Később Frode Forsmo felénekelte őket a 2002-es ’meghallgatáson’, de néhány dalt egy Øystein nevű fickó énekelt fel, mivel több énekest is kipróbáltunk. Éveken át nagyon keresett volt ez a felvétel, a Solitude pedig felajánlotta, hogy kiadja.”
A ’90-es évek elején, amikor a Funeral felbukkant, majd a későbbi évek során a black metal volt a nagy esemény Norvégiában, míg más zenei formák ennek árnyékában kényszerültek létezni. Milyen volt a hozzáállásod a black metalhoz akkoriban, és mennyiben változott ez az idők során?
„Őszintén szólva én mindig úgy vélekedtem, hogy trendek szóba sem jöhetnek. Soha nem kötöttem kompromisszumokat, soha nem érdekelt semmilyen színtér, és úgy vélem, hogy a korai black metal-lemezek nagyon silányak voltak mind zeneileg, mind a hangzást tekintve. Ugyanakkor aktív vásárló voltam Euronymous Helvete boltjában, mivel sok underground lemezt nagyon olcsón adott. Ami a jelent illeti, ma már szeretek néhány black metal zenekart.”
Milyen terveid vannak a Funeral következő lemezeire? Vannak elképzelések, ötletek, amelyeket dédelgetsz?
„November 29-én Oslóban lesz egy a lemezmegjelenést megünneplő koncertünk, ahol egy feltörekvő doom/death zenekar, a Miserate lép fel előttünk. Az egész lemezt előadjuk (az Espen vendégszereplésével felvett számokat is), emellett régebbi dalokat. Nemrég szerződtünk le az olasz Death of Rome promóter céghez, remélhetőleg mostantól több külföldi koncertre nyílik lehetőség. Tizenkét dal készen áll az új albumhoz, két szám pedig keverésre vár egy-egy kislemezhez, melyek közül az egyik a nagylemezes Når kisten senkes teljes egészében akusztikus verziója, a másik pedig egy 18 perces dal, melyben Jón Aldará, a Hamferð frontembere énekel. Remélhetőleg ezek megjelenhetnek 2025 elején.”
–
(Az interjú eredetileg a novemberi digitális különszámunkban jelent meg.)
