Az év elején már bemutattunk egy Luna című új dalt a From The Sky-tól, az őszre várható második lemezük, az Antarktika második előzeteseként pedig a Lethe című klipes dallal lehet ismerkedni. A budapesti szimfonikus/extrém metal zenekar Rex című debütáló albuma tavaly szeptemberben jött ki, április 30-án pedig be is mutatják majd élőben a már teltházas Dürerben, a New Friend Request vendégeként.

Tari Szabolcs: „Eredetileg egy, a Rex lemezünkről ismert Librához hasonló zongorás dalt szerettem volna készíteni, és így is álltam neki a Lethe rögzítésének. A felvétel során viszont elkezdett bennem motoszkálni az Amon Amarth, az In Flames, az Evergrey világát idéző gitározás és groove téma, így hagytam, hogy az is kibontakozhasson, a nap végére pedig mindkét változatot sikerült rögzítenem. A lemezre végül a durvább változat kerül majd, de ezt később bővebben is ki fogom fejteni.

A hosszú küzdelmek után egyszer eljön az a nap, amikor minden szó elapad, és feladod a harcot. Nincs visszaút, és jobb lenne többé nem is emlékezni mindarra, ami történt. A gyógyulási folyamat végén viszont visszatér az élni akarás, ami megpróbál kikényszeríteni az árnyékvilágból, és lezárná a múltat egyszer és mindenkorra. A Lethe (a feledés folyója) érzelmileg ezzel a töltettel vérteződött fel, ami dallamossága ellenére egy kissé rideg, fagyos köntösbe csavarva adja át e gondolatokat. Groove-jain keresztül pedig igyekeztünk megidézni a göteborgi death metal legszebb pillanatait, kiszínezve azt a ránk jellemző szimfonikus alapokkal, ahol ezúttal kizárólag dallamos énekharmóniákkal operáltunk.”


A tavalyi Rex album zenei anyagához hasonlóan a dalszöveget és a zenét ezúttal is Szabolcs írta, ahogy a borítóért is a korábban megismert Kóródi Tamás felelt. A hangfelvételek a szolnoki Denevérben Cserfalvi ’Töfi’ Zoltánnal és Boros Bélával, a videót pedig a Toma Pictures készítette.

Tari Szabolcs – ének, gitár, billentyűk
Gilián Péter – basszusgitár, vokál
Kiss ‘Taz’ László – gitár
Kertész Márton – gitár
Halász Illés – dobok


www.facebook.com/wearefromthesky

FROM THE SKY – Lethe (a 2022-es Antarktika album előzeteseként)

‘A Luna az első kislemezdal a szeptemberre várható második From The Sky lemezről. Az érzések, amelyeket közvetít, leginkább a múlt szellemeinek megidézését juttathatja eszünkbe. Ellentétben a Lacrimosa és Libra című dalainkkal itt most nem a zongora, hanem a klasszikus gitár adja a lírai aláfestést. A megírását leginkább Wanda Martin és az ő “Az ártatlanság és tapasztalás dalai” című kiállítása, fotósorozata inspirálta.“

A Luna szövegét és a zenét Tari Szabolcs írta, a borító Kóródi Tamás munkája. A videót Bánáti Tamás és Bánhegyi Tamás készítette (Toma Pictures), a keverés és a maszterizálás a szolnoki Denevér Hangstúdióban zajlott Cserfalvi “Töfi” Zoltán és Boros Béla vezényletével. Eredeti fotó: Zorán Varga (FTS – Libera Me session március 2021.)

FROM THE SKY – Luna (a 2022-es Antarktika album előzeteseként)

Tari Szabolcs: “Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd szólóprojektbe kezdek. Mindig is zenekarpárti voltam, ezúttal viszont egyedül dolgoztam, kontroll nélkül a dalokon. Teljesen szabadjára engedhettem a fantáziámat, és alá tudtam rendelni őket azoknak az érzéseknek, amiket szerettem volna megszemélyesíteni.

A dalszövegek megírásához egy rendkívül személyes, mély kötelék megszakadása adta az inspirációt, ami tulajdonképpen a Miserium utolsó single-jével, a 100,000 Light-Years című dalával indult útnak még 2019-ben. Hiszek a kimondott szavak erejében, ahogy abban is, hogy az ilyen tematikájú zeneszámok képesek lehetnek segíteni bármelyikünk lelki felépülését. Igyekeztem árnyaltabban fogalmazni, és megadni a lehetőséget, hogy mindenki beleképzelhesse a saját szituációját a nótákba.

A düh, a nyomasztó szomorúság, a kétségek és a válasz nélkül maradt kérdések kavarognak végig a lemezen, ezek egészülnek ki néha pozitívabb ‘mantrákkal’.

A zenekar nevét hosszú válogatás előzte meg, ahol végül az általam sokat ismételt ‘engem ne kérdezz, én nem vagyok idevalósi’ szarkasztikus frázis adta meg az irányt. Ahogy körbenézek a világban, szinte napi rendszerességgel eszembe jut, hogy ‘mit keresek én itt?’. Aztán a magányos óráimon gondolkozván arra jutottam, hogy a klasszikus zenei gyökerem miatt úgyis mindig lesz egy bizonyos éteri teatralitása, ha úgy tetszik pátosz-faktora a dalaimnak, így már magától jött a felismerés; ezek az érzések az égből jöttek.“