Kiadó: NORDVIS PRODUKTION / Írta: MILÁN PÉTER / 9
A Forndom a 2020-as Faþir albummal lépett be az életembe, vált annak részévé, a lemezt azóta is rendszeresen hallgatom. A svéd Ludvig Swärd a zenész a név mögött, akit a Forndom alakjában pár éve élőben is volt szerencsénk látni/hallani. Az északi folk/ambient formációk közül talán a Forndom hatol a legmélyebb régiókba olyan értelemben, hogy a zene – konkrétan az említett Faþir albumon – ugyan minimalistább, a hangszerelés pőrébb, mint sok rokon-formációnál, azonban a komor, melankolikus szépség terén páratlan teljesítményt nyújtott a svéd bárd. Alster címmel 2023-ban újra megjelent a Faþir még lecsupaszítottabb formában, mégpedig zongorára átírva a meseszép dallamokat, minden flanc, díszítőelem, kiegészítő nélkül. Így kell szépen kiaknázni egy felvétel, egy zeneanyag esszenciájában rejlő lehetőségeket. A Forndom egy év elteltével elkészült a következő sorlemezzel, melynek címe: Moþir.
Ludwig Swärd ezúttal is lényegre törően fogalmazott, de néhány tételt kicsit jobban kibontott, mint az korábban jellemző volt rá. Az első benyomásom az volt a Moþir hallatán, hogy a hangszerelést gazdagabbá tette a svéd zenész, szélesedett a felhasznált hangszerek aránya, így a lehetőségek köre is kiszélesedett. Nem tudom, hogy ennek következményeképp történt-e, vagy tudatosan formálta ilyenné Swärd a felvételt, de az új album nem olyan súlyosan ködlepte, komor és már-már fenyegető aurájú, mint a Faþir. Lehetséges, hogy a hangszerelési, dalszerzési változatosság kvázi automatikusan hozza magával, hogy a zene kevésbé lesz sötét. Mindez a minőséget szemernyit sem érinti, a 2024-es Forndom is varázslatos, szépséges.
A Forndom dalai még soha nem voltak olyan változatosak, mint a Moþir albumon. Aki ismeri az előző lemezeket, az új szerzeményekben megfigyelheti a zene jellegzetes jegyeit, s azt az izgalmas tapasztalatot élheti át, hogy ezek milyen új formákban és színekkel kiegészülve mutatják meg magukat újfent. A Forndomban korábban is nagyon szép vonósokat hallhattunk, s a hegedűt ez alkalommal egy nagy tehetség, Thomas von Wachenfeldt, a tavaly egy szintén mesés albumot kiadott Bards of Skaði oszlopos tagja szólaltatja meg. Olyanok a hegedű dallamai, mintha a Forndom ezekre a pillanatokra a sötét erdőkből kilépett volna a tisztásra, ahol az északi tájat vakító fénysugarak borítják be. A zene szinte tündöklik, miközben fürdik a hegedűszólamokban, miként – többek között – a Den kärlek son vi gav zárótételében élvezhetjük. Ennek mintegy ellenpontjaként a Moderstårar jóval komorabb, elégikusabb hangon szólal meg. Janne Posti (Sons Of Crom) kórusrészekkel emelte az album fényét, de rajtuk kívül is egy sor zenész tette hozzá a magáét, hogy a Moþir minden ízében kibontakozhasson.
A Forndom zenéjében az is különleges, hogy az ének is fontos szerepet játszik – ez nem minden északi ambient/folk-formációra igaz -, Swärdnak jó hangja van. Lágy, de határozott kontúrokkal rendelkező orgánuma extra színt visz a zenei elemek közé; hangja már önmagában egy extra tónus a többi között, de a szép dallamokról sem feledkezik meg.
Sokszor elmondtam már, most is leírom: a zenei hagyaték, hagyomány épp attól eleven és nem poros múzeumi tárgy vagy fogalom, hogy a jelen kor értő művelői veszik a kezükbe és ápolják, tartják életben és adják át a következő generációknak (hagyomány – átadni, áthagyományozni). Ezzel a teremtés kontinuitását megszakítás nélkül biztosítják. A Forndom az egyik legértékesebb művelője ennek a felbecsülhetetlen értékű művészi tevékenységnek.
