Kiadó: THESE HANDS MELT/HYPAETHRAL RECORDS / Írta: MILÁN PÉTER / Értékelés: 8
Nem esünk túlzásba, ha azt mondjuk, hogy a funeral doom mint irányzat, több más al-zsáner mellett, sok tekintetben elérte a határait. Az e műfajhoz tartozó zenekarok nem adnak ki sűrűn lemezt, ami nem azért van, amit a lapos vicceskedés állít, miszerint „a doom is lassú, az ilyen zenekarok munkatempója is lassú”, hanem amiatt, mert időbe telik olyan kompozíciókat összerakni, amelyek nem önismétlők, egyben hozzátesznek valamit a korpuszhoz. Egy Evoken, Skepticism, vagy Shape Of Despair nem állhat elő lemezzel 2-3 évente. Némi belátással tán meg lehet érteni. Ezt érezhette, tapasztalhatta meg a 2016-ban alakult görög Föhn is, mivel az első demó csak 2022-ben jelent meg, a debütalbum ideje pedig 2024 nyarának végére érkezett el.
Hogy mire „jött rá” a görög trió, kiderül a négy terjedelmes tételt tartalmazó album hallatán, ugyanis a zenekar a funeral doom tipikusnak mondható jegyeit néhány extra elemmel próbálja izgalmasabbá tenni. Valójában ha egy lemezanyag jó, ha nem is lépi át szorosabban vett műfaja határait, semmivel nem kell „feldobni”, megáll a maga lábán. A zene mintegy „eladja magát”. Ugyanakkor néhány jól megválasztott és elhelyezett zenei plusz adalék jóleső változatosságot hozhat a megszokott keretek közé. Valószínűleg ezt a célt szolgálta a szaxofon beemelése a lassú, komor funeral-eposzokba.
A Condescending nagyon szépen, arányosan szól, profi munkát végeztek az érintettek a stúdióban. A kimérten folydogáló gitárok mellett harangként kondul a basszusgitár – hallani, hogy minden hangszernek megvan a maga tere, kitűnően szolgálják a hangzáskép egészét. Maga a zene olyan csapatokhoz áll közel, mint a Mournful Congregation, a Shape Of Despair (a női éneket leszámítva), az egykori Thergothon, vagy a néhai Colosseum. A ritmusgitár témái, az akusztikus merengések, az elmúlást, a végidőket reprezentáló hangulat, a hörgések ugyan tipikusak, azonban a görögök erős szerzeményeket szerkesztettek, a kétféle szaxofon használata – az első és az utolsó szerzeményben – pedig gondoskodik az említett változatosságra való törekvésről, ami megemeli az egész album színvonalát.
A minőségi összképben annak is szerepe van, hogy a keverés, maszterizálás a műfaj legnagyobb szakértőjének a kezében volt: Greg Chandler, az Esoteric gitáros/énekes vezéregyénisége végezte az utolsó simításokat az Föhn albumán. Ha első hallásra mintaszerűnek is tűnik a görögök albuma, aki kedveli a műfajt, minden bizonnyal örömmel fedezi fel mélységeit.
