Kiadó: AFM Records / Írta: Schmidt Péter / Értékelés: 8

Mérhetetlenül csúnya, klisés borítóval támad Eric AK-ék három év után érkezett új albuma, azonban a külcsín senkit ne tévesszen meg, ez egy határozottan izmos, viszont cseppet sem sárkánymetalos anyag lett. A kísérletezős érát tíz évvel ezelőtt lezáró No Place… remake, és az azóta született, hagyományosabb hangvételű Flotz lemezek sorában egyértelműen ez a legbátrabban megfogalmazott opusz, már ami az old school hangvétel és a modernebb megközelítés elegyítését illeti. Mindazonáltal ez nem a belassultabb, furább-pszichedelikusabb mozzanatok (újbóli) behozatalát illeti, hanem sokkal inkább a metal súlyosabb irányzatai felől érkező hatások megjelenését.

A kiindulási pont szerencsére továbbra is maradt a rájuk jellemző power/thrash fundamentum, meg Eric eltéveszthetetlen éneke (az ürge még mindig piszok jól tolja!), azonban néhány riffnél, zajosabb díszítésnél vagy groove-os tempó-tördelésnél bizony eszembe jutott a Machine Head vagy a Prong neve is. A Beneath The Shadows hipnotikusan monoton pulzálása vagy a Kings Of The Underworld hadarósan szövegmondós verzéi például cseppet sem szokványos elemek a Flotsam világában, azonban a dolog mégis működőképes. Sőt, mi több, még death metalt idéző, gurgulázós gitártéma is akad (Gates Of Hell), szóval a brigád hallhatóan tényleg nem akar megragadni a múltba révedő „nagy öregek” mezőnyében.

A dániai Hansen stúdióban kikalapált vastag, húsos hangzás jól ágyaz meg ezeknek a törekvéseknek, és mivel a dalok is szépen működnek, tulajdonképpen rendben is van ez így. Azt pedig érdemes megfigyelni, hogy a kimondottan ütős, súlyos zenei alapokra mégis milyen hatásos, fogós énektémák érkeznek Erictől – sokkal több megbecsültséget és elismerést érdemelne az ember, tényleg remek teljesítményt nyújt ezúttal is. Ugyancsak kiemelkedő a pár éve csatlakozott ritmusfelelős, Ken Mary dobolása, baromi jó pörgetésekkel és díszítésekkel dobja fel az amúgy sem bárgyúskodó nótákat.

Nekem összességében az eggyel korábbi Blood In The Water perpill azért egy hajszállal jobban tetszik, de ettől még ez az anyag is szépen passzol a repertoárba, a nyolc pont a legerősebb fajtából való.

–

Egy rendhagyó hónap rendhagyó Hangpróbája… Az idő szűke miatt csak 15 albumot pontoztunk, így kimaradt több nyári megjelenés is. A dobogón viszont még sosem volt ilyen nagy a hazai zenekarok száma. Hallgass bele te is a lemezekbe, olvasd el a stáb véleményét, pontozd a kiadványokat!