Kiadó: AFM Records / Írta: Schmidt Péter / Értékelés: 8
Mérhetetlenül csúnya, klisés borítóval támad Eric AK-ék három év után érkezett új albuma, azonban a külcsín senkit ne tévesszen meg, ez egy határozottan izmos, viszont cseppet sem sárkánymetalos anyag lett. A kísérletezős érát tíz évvel ezelőtt lezáró No Place… remake, és az azóta született, hagyományosabb hangvételű Flotz lemezek sorában egyértelműen ez a legbátrabban megfogalmazott opusz, már ami az old school hangvétel és a modernebb megközelítés elegyítését illeti. Mindazonáltal ez nem a belassultabb, furább-pszichedelikusabb mozzanatok (újbóli) behozatalát illeti, hanem sokkal inkább a metal súlyosabb irányzatai felől érkező hatások megjelenését.
A kiindulási pont szerencsére továbbra is maradt a rájuk jellemző power/thrash fundamentum, meg Eric eltéveszthetetlen éneke (az ürge még mindig piszok jól tolja!), azonban néhány riffnél, zajosabb díszítésnél vagy groove-os tempó-tördelésnél bizony eszembe jutott a Machine Head vagy a Prong neve is. A Beneath The Shadows hipnotikusan monoton pulzálása vagy a Kings Of The Underworld hadarósan szövegmondós verzéi például cseppet sem szokványos elemek a Flotsam világában, azonban a dolog mégis működőképes. Sőt, mi több, még death metalt idéző, gurgulázós gitártéma is akad (Gates Of Hell), szóval a brigád hallhatóan tényleg nem akar megragadni a múltba révedő „nagy öregek” mezőnyében.
A dániai Hansen stúdióban kikalapált vastag, húsos hangzás jól ágyaz meg ezeknek a törekvéseknek, és mivel a dalok is szépen működnek, tulajdonképpen rendben is van ez így. Azt pedig érdemes megfigyelni, hogy a kimondottan ütős, súlyos zenei alapokra mégis milyen hatásos, fogós énektémák érkeznek Erictől – sokkal több megbecsültséget és elismerést érdemelne az ember, tényleg remek teljesítményt nyújt ezúttal is. Ugyancsak kiemelkedő a pár éve csatlakozott ritmusfelelős, Ken Mary dobolása, baromi jó pörgetésekkel és díszítésekkel dobja fel az amúgy sem bárgyúskodó nótákat.
Nekem összességében az eggyel korábbi Blood In The Water perpill azért egy hajszállal jobban tetszik, de ettől még ez az anyag is szépen passzol a repertoárba, a nyolc pont a legerősebb fajtából való.
–
“A banda, ami arról híres, hogy Jason Newsted ott basszusgitárott egykor. Talán a név furcsasága, talán a hype miatt, de elmentem mellettük. Most megdöbbentem, mennyi album van már a hátuk mögött. És hogy ez az új mennyire jó! Inkább amerikai power/speed, mint thrash. Erőteljes, férfias énekhang, dallamos énektémákkal, alatta mániákus riffelés, kiváló dalok! Most megálltam és figyelek!”
– Cselőtei László 9
“A szokásos minőség a színtér egyik legmegbízhatóbb, veterán csapatától.”
– Kiss Gábor 9
“Bitang erős, szabályosan meglep, mennyire! Bevallom, nem számítottam erre!”
– Szénégető Richárd 9
“Kiemelkedően megbízható csapat, kötött, egyben megunhatatlan zenei keretekkel.”
– Gáti Viktor 8
“Az első hangtól az utolsóig egységesen magas színvonalat mutató album az I Am the Weapon, ami ráadásul még kellően változatosra is sikeredett ahhoz, hogy egymás után akár többször is meghallgasd. Lehet, hogy akadnak rajta ismerős megoldások, a zenekar (közel)múltjából visszatérő elemek, de egy olyan negyven éves csapatról beszélünk, amely nemcsak önálló arculatot tudott kialakítani magának, hanem néhány kivételtől eltekintve izgalmas albumokat is készített.”
– Gyuricza Ferenc 8
“Megint egy alapvetően szigorú és elég eklektikus lemez pottyant ki Gilbert ujjaiból. A rokonsága a Blood on the Water-rel vitathatatlan, mind a dalok, mind a hangzás tekintetében, viszont azt az albumot összességében erősebbnek éreztem – nem mintha ez gyenge volna, az életműnek mindenképp a felsőbb polcain a helye. ”
– Kánya Ferenc 8
“Jófajta amerikai power metal, messze több energia van benne, mint az európaiban. Újat mondjuk nem tesz az irányzathoz, de attól még jó hallgatni.”
– Uzseka Norbert 8
“Ez a lemez már a májusban bemutatott I Am The Weapon dalnak köszönhetően felkeltette a figyelmemet. Igaz, hogy az albumon azért nem hemzsegnek az annyira pusztító témák, mint a címadó szerzeményben, de azért ez egy nagyon korrekt power/thrash anyag. ”
– Zubor Olly 8
“Kíváncsi lennék, hogy a Flotsam-sztori hogy alakult volna és hol tartana ma, ha a Jason Newsted-epizódot kivennénk a banda történetéből. Mert bár ez egy tisztességes formáció, mégis azt gondolom, a basszusgitáros és a Metallica egykori frigye inkább jót tett a fiúknak, mint nem. Mármint marketing szempontból. ”
– Pintér Miklós 7
“A briliáns kettes album, a No Place For Disgrace után egy-két lemez erejéig még követtem a Flotsamet, de ez nem tegnap volt. Ez a nagyon konvencionális, néha thrash-es metal egy fuvallat hatását sem váltja ki belőlem.”
– Milán Péter 6
