December elsején első alkalommal adott koncertet hazánkban a világszerte egyre népszerűbbé váló pagan folk zenekar, a német Faun. Az 1998 óta, tehát immár több mint negyedszázada meglévő társulat zenei irányvonaláról, életfilozófiájáról, valamint a világunkról alkotott elképzeléseiről az alapító énekes, Oliver Pade, azaz Oliver s. Tyr beszélt Gyuricza Tamás Marcellnek.
(Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: kiadói archívum)
–
A dalaitok a medieval music, tehát a régi vagy középkori zene műfajához állnak a legközelebb, de nagyon sok a saját szerzeményed is. Tanultál klasszikus zenét?
„Igazából egyikünk sem tanult zenész, ha azt a szó valódi értelmében nézzük. Én középkori irodalmat tanultam, vagyis a dalszövegeket illetően van alapképzettségem, de zeneileg nincs. Népköltészettel valamennyien foglalkoztunk, de azt is el kell mondanom, hogy könyvekből nem tudsz megtanulni dalszöveget írni, és tradicionálisnak tűnő zenét komponálni sem. Vannak tanárok, akik értik és nagyszerűen oktatják is a zeneelméletet, de zenét szerezni csak hallás után lehet, ebben a stílusban pedig különösen. Régen is így kezdtek el zenélni az emberek.”
Téged mi vonzott ehhez a zenei világhoz?
„Németországban nagyon népszerű a középkori kultúra, tele az ország középkori piacokkal, boltokkal, vannak ünnepek, és sok helyen tartanak középkori tematikájú kiállítást is. Én már gyermekkoromban elkezdtem dolgozni ilyen helyeken, rengeteg mindennel foglalkoztam. Voltak tűz show-im, zsonglőrködtem és színházakban is felléptem. Ez egy nagyon szép kultúra, könnyen magába szippantja az embert, nagyon is élveztem, de mivel már előtte is zenéltem, így az a része kezdett el egyre jobban érdekelni. Gitározni vagy énekelni korábban is szoktam, a középkori régi hangszerekkel azonban csak itt ismerkedtem meg, de hamar megkedveltem őket.”
_____________
„Csakis arra tudtam gondolni, hogy ez egy gyönyörű világ, és nekem itt van a helyem.”
Szóval gyermekként szerettél bele valamibe, amivel ma már hivatásszerűen foglalkozol. Mondhatjuk azt, hogy az álmaid váltak valóra?
„Igen, én is így gondolom. Azt érzem, hogy nagyon szerencsés fickó vagyok. Tudod, néha előfordul, hogy az embernek valóra válnak a vágyai. Én mindig hittem benne, hogy követnem kell az álmaidat. Ott bizsergett bennem az érzés. Nem terveztem el tudatosan, hogy mit fogok tenni annak érdekében, hogy ez az egész sikerüljön, mindig ösztönösen cselekedtem. Csakis arra tudtam gondolni, hogy ez egy gyönyörű világ, és nekem itt van a helyem. Egyre jobban megkedveltem ezt a kultúrát, egyre jobban beleszerettem ebbe a középkori miliőbe, s egyre jobban érdekelt ez a világ. Aztán rátaláltam egy nagyon jó zenészre, aki nagyon sok mindent megtanított nekem. Nélküle a Faunt sem tudtam volna létrehozni.”
.
Az egyik fő hangszered a hárfa, amiről azt gondolnánk, hogy inkább női, mintsem férfi hangszer. Miért ezt választottad?
„Nos, a hárfa nagyon erőteljes hangszer, és varázslatos is, nagyon sok embert megérint. Hosszú ideig valóban az volt a fő hangszerem, de már nem játszom rajta annyit, mert néhány éve itt van velünk Adaya, aki sokkal jobb hárfás, mint én. Nekem mostanában már a lant a fő hangszerem.”
Az alapítók közül mára egyedül maradtál a csapatban. A Faun a te projekted?
„Nem igazán. A Faun mindig valódi zenekar volt, bár az tény, hogy én vagyok a legrégibb tag, s én intézem az ügyeket. Tudod, zenésznek lenni, zenészként élni nem egyszerű dolog. Ez egy nagyon intenzív életmódot igénylő elfoglaltság. Van évente legalább ötven koncertünk, így egy évben körülbelül száz napot töltünk úton. Sokat vagyunk stúdióban is, vagyis az év kétharmadát teljesen leköti a Faun. Ha családod van, ezt egyáltalán nem könnyű elfogadni, hiszen szeretnél minél több időt eltölteni a gyerekeiddel. A távozásoknak egyrészt ez volt az oka, de minden személycseréből igyekeztünk előnyt kovácsolni, többek között azzal is, hogy olyankor hangszert is váltottunk.”
Te megtalálod az örömöd ebben a vándorzenész életmódban?
„Igen, talán azért is, mert hasonlít a középkori trubadúrok életére. Ők is vándorló zenészek voltak, mi is azok vagyunk. Az életünk nagy része erről szó. Én nagyon szeretek utazni, új országokat és új kultúrákat felfedezni, mert az rengeteg inspirációt ad számomra. Amikor két éve Törökországban volt koncertünk, hoztunk magunkkal egy kis török zenét. Ugyanez volt Angliában is, de bárhol járunk, mindenhol ér bennünket új hatás. A turnézás nagyszerű lehetőség arra, hogy helyi zenészekkel találkozz, és ötleteket szerezz tőlük.”
Magyarországon most léptetek fel első ízben…
„Igen, és tiszta őrület, hogy teltházas lett a koncertünk. Ez igencsak nagyszerű dolog, s nagyon is vártuk már az első találkozást a magyar rajongókkal, már csak azért is, mert a magyar népdalokat is nagyon szeretjük. Valamikor régebben játszottunk is egy régi magyar népdalt.”
Annak ellenére, hogy játszottatok magyar népdalt, a zenétek alapvetően mégiscsak skandináv és germán eredetű. Szerinted mitől érdekes a Faun zenéje egy magyar rajongó számára?
„Szerintem a világban mindenhol elkezdtek az emberek kicsit jobban a saját gyökereik felé fordulni, egyre inkább keresik az olyan kapcsolódási pontokat, mint a természet, a nemzeti identitás vagy a család, és ebben a tekintetben nem látok különbséget a nemzetek között. Az teljesen mindegy is, hogy honnan származunk, mert a saját múltunk és az identitásunk mindannyiunkat érdekel. Mindez azért nagyon érdekes, mert a modern világunk éppen ellentétes ezzel a szemlélettel. De hiába válik mind modernebbé a világ, hiába ural le mindent az internet, és hiába nyer teret magának egyre több ponton a mesterséges intelligencia, mégis azt érzékelem, hogy nem akarjuk elveszíteni a kapcsolatot a gyökereinkkel. Vágyunk arra, hogy visszamenjünk a természetbe, ez képletesen és a maga valójában is igaz. Vágyunk arra, kapcsolatba lépjünk a természettel, hiszen igazán mély érzelmeket azzal tudunk magunkból kiváltani. Szerintem ez nagyon is jó dolog, s úgy érzem, hogy szüksége van rá a világnak.”
Miről szólnak a Faun dalai?
„Előfordul, hogy archaikus szövegekből indulunk ki, például a mitológiákból, és azokhoz írunk zenét, illetve van olyan is, hogy a szöveget is saját magunk írjuk a tapasztalataink és élményeink alapján. Ezeket szintén igyekszünk oly’ módon megfogalmazni, hogy egy régi világ képét öltsék magukra. És persze minden dalunkban találsz a pogány világnézetre utaló hivatkozásokat is. Ez nem tudatos döntés volt, így alakult. Az évek során az vettük észre, hogy minden dalukban van egy kis pogány utalás, ami nemcsak számunkra nagyon fontos, de úgy tűnik, az embereket is érdekli.”
Üzeneteket fogalmaztok meg a ma emberének, vagy inkább egy régi világról nosztalgiáztok?
„Szerintem a dalaink nagyon fontos üzenetek a ma élő emberek számára, mivel kezdjük elveszíteni a kapcsolatot természeti elemekkel. Mi arra hívjuk fel a figyelmet, hogy szükségünk lenne arra, hogy szorosabb kapcsolatot ápoljunk a bennünket körülvevő környezettel, a természettel. A ma élő embereknek nagyon nagy szükségük lenne rá, hogy szemléletet váltsanak, s közelebb engedjék magukhoz a természet erejét. Szeretnénk ennek az üzenetnek a közvetítőivé válni, s igyekszünk is a dalszövegekben megfogalmazni ezeket a gondolatokat, de nem olyan egyszerű ez. Hiába szeretnénk a kelták szent szövegeit eljuttatni a ma élőkhöz, ha azokból nem maradtak ránk írásos források.”
_____________
„A pogányság szerintem sokkal többet jelent, mint hinni a természeti dolgokban.”
Számos ember összekeveri a pogányságot és a természetközeli világnézetet. A Faun inkább pogány zenekar?
„Igen, inkább pogány zenekarnak mondanám magunkat, mintsem naturalistának. Szerintem a zenekarunk többet ad, mint csak a természetközeliség. A pogányság valójában egy természeti vallás. Vannak természetközeli elemei, ugyanakkor nem csak hisz benne, hanem próbálja megérteni és használni is azokat. A pogányság ezért szerintem sokkal többet jelent, mint hinni a természeti dolgokban.”
Az emberiség történetét gyakran alakították vallásháborúk. Szerinted a mai világban megfér egymás mellett a keresztény és pogány kultúra?
„Nem látom, miért ne lehetne így. Szerintem a probléma ott jelentkezik, ha csupán egy istenben hiszel, nevezd bárhogy is. Ha több istened van, akkor nincs probléma befogadni még egyet. Mint ahogyan azt a vikingek is tették. A vikingeknek rengeteg istene volt, s amikor keresztényekkel találkoztak, azt mondták: még egy isten? Nincs baj vele, hozzátok csak, elfér ő is a többiek mellett. A pogányság valójában nagyon nyitott vallás. Nincs bajom az egyistenhívő személyekkel, amíg tisztelik a többi vallást. A kölcsönös tisztelet minden embert megillet, bármilyen is legyen a hite. Szerintem ez alapvető, s nemcsak a vallások tekintetében.”
Ha jól értem, akkor te is pogánynak vallod magad?
„Hitem szerint az vagyok. Nem vagyok keresztény, de mint az előbb is mondtam, nincs bajom velük. Nem kritizálok senkit, de annyit megjegyeznék, a probléma mindig abból keletkezik, ha valakinek a hite fanatizmussá válik, vagy ha egy vallás elüzletiesedik.”
.
Sokszor definiáltuk már a természettel való kapcsolatunkat. A híres francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau azt mondta a XVIII. században: „Vissza a természethez!” Szerinted miért nem valósult meg ez azóta sem?
„Mert az emberek kényelmesek, és valamilyen szinten lusták is lettek. Úgy vannak vele, hogy miért ne választanák ezt a kényelmet, amit a modern technológia biztosít a számukra. Sok időbe telik még, mire felfogjuk, hogy ezzel elvesztjük a természetet. A fejlett technológia ugyanakkor veszélyt is hordoz magában, szerintem emiatt alakult ki sok embernél az ADHD-szindróma, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar. Túl sok és túl gyors impulzus ér bennünket, sokan azzal töltik az idejük nagy részét, hogy az internetet, a közösségi média oldalait böngészik, s azért nem képesek kitartóan figyelni, vagy másra, az interneten kívülre összpontosítani. Ez olyan betegség, amit a XXI. század hozott magával. Én is elfoglalt vagyok, de igyekszem mindennap legalább egy órát sétálni az erdőben, hogy kapcsolódjak a természethez. Szerencsére mára egyre többen ismerik fel ennek a szükségszerűségét. Vannak középkori zenei fesztiválok, ahol mi is gyakran fellépünk. Ott többnyire azok az emberek adják a közönség nagy részét, akik már felismerték, hogy mit jelent, ha végleg megszűnik a kapcsolatunk a természettel. Ülnek a tűz körül, hallgatják a zenét, figyelik a fellépőket, hogy miről szólnak a dalok, s közben beszélgetnek egymással.”
Tönkreteszi a XXI. század embere a saját környezetét?
„Már tönkre is tette, s ez borzalmas. Most volt az amerikai elnökválasztás, ahol ez a téma is szóba került. Rengetegen vannak, akik még mindig nem ismerték fel, hogy a természet veszélyben van. Nem fogják fel, hogy változik a klíma, egyre nő a levegő hőmérséklete, ami miatt természeti katasztrófák fenyegetnek. Szerintem komoly veszélynek vagyunk kitéve, és nagyon szomorú, hogy milyen sokakat egyáltalán nem érdekel mindez. Szerencsére egyre többen ismerik fel a környezetünk állapotának fontosságát, vagyis talán van még remény arra, hogy elkerüljük a világvégét.”
_____________
„Én optimista vagyok, akkor is, ha most nagyon sötét időket élünk. Úgy hiszem, hogy nagyon értelmes lények vagyunk, mi emberek, ahhoz, hogy megoldást találjunk a bennünket fenyegető veszélyekre.”
Mit tanácsolnál, mire vigyázzunk a legjobban a világból?
„Szerintem talán az lenne a legfontosabb, hogy felismerjük, bármit teszünk, annak van hatása a környezetünkre. Amikor kivágok egy fát, akkor kevesebb jó levegő lesz körülöttem. Ha mehetnék tömegközlekedési eszközzel is, de mégis a saját autóimat választom, úgy sokkal több széndioxidot termelek, és több füstöt bocsátok ki. Nem élhetünk úgy, hogy ezentúl nem vágunk ki egyetlen fát, vagy soha többé nem használunk személyautót, de tisztában kell lennünk a hatásaikkal, hogy megfontoltabban cselekedjünk.”
Nagyon sok nyelven szólalnak meg a dalaitok. Azt mi alapján döntöd el, hogy éppen milyen nyelvet használj?
„Általában németül énekelünk, hiszen a saját anyanyelvünket szeretnénk használni, úgy tudjuk a legkönnyebben kifejezni magunkat. Előfordul, hogy az angol vagy a kelta mitológiából dolgozunk, olyankor praktikusabb az angol, ugyanis vannak szavak, amelyek nem hangzanak jól németre átültetve. Vannak archaikus szövegeink is, például viking eredetűek, olyankor azt érzem, hogy ragaszkodnom kell az eredeti nyelvhez, mert ha nem így tennénk, ezek a dalok elveszítenék a varázsukat.”
A zene fontosabb a számodra, vagy a szöveg?
„Ezt nagyon nehéz lenne megválaszolni. Szerintem ugyanolyan fontos mindkettő, mert zenész és énekes is vagyok. Szerintem egy dal akkor működik jól, ha a zene és a szöveg tökéletesen illik egymáshoz. Olyankor válik varázslattá. De ez csak az én véleményem, biztosan vannak zenészek, akik szerint csak a zene a fontos, vagy azt mondanák, hogy nyolcvan százalék a zene, s csak húsz a szöveg.”
Mi a véleményed a globalizmusról?
„Lehetőséget látok benne, mert hozzásegít bennünket ahhoz, hogy az egész világ megismerje a zenénket, viszont rengeteg veszélye is van, például a környezetszennyezés, a gazdasági kizsákmányolás vagy a túlnépesedés. Túl sokan vagyunk már, kicsi ez a bolygó ennyi embernek. Talán jobb lenne, ha most is úgy élnénk a világban, mint egykor. Kis törzsekben, 100-200 fős közösségekben, az a túlnépesedésnek biztosan elejét venné. Erre persze már nincs lehetőség, ezért szerintem az közelebb vinne a megoldáshoz, ha felhívnánk a globalizáció veszélyeire az emberek figyelmét.”
Nemrég az Egyesült Államokban is jártatok, amit a globalista világ központjának tartunk. Milyen benyomásokkal tértetek onnan haza?
„Nem ez volt az első turnénk Amerikában, s éltem is korábban ott pár évet. Amerika fura világ. Egyrészt nagyon modern, és egyáltalán nem figyel oda a környezetre, csak rombol. Az ott élők között ugyanakkor sok a kreatív ember. Zenészek és képzőművészek, akik hatalmas inspirációval rendelkeznek, de tudósok is. Számomra ez volt az egyik legérdekesebb dolog, látni, hogy Amerikában mennyi rossz és mennyi jó dolog van.”
Szerinted mi lesz velünk, emberekkel hosszú távon?
„Ez egy nagy kérdés. Én optimista vagyok, akkor is, ha most nagyon sötét időket élünk. Úgy hiszem, hogy nagyon értelmes lények vagyunk, mi emberek, ahhoz, hogy megoldást találjunk a bennünket fenyegető veszélyekre. Hogy rátaláljunk arra a technológiára, amivel úgy tudunk energiát termelni, hogy ne pusztítsunk el semmit. Hogy megvédjük magunkat és a világot. A változástól azonban mindenki fél, és persze vannak olyanok is, befolyásos és gazdag üzletemberek, akik ragaszkodnak a régi technológiákhoz, mert az olaj- és szénbirodalomból van rengeteg pénzük.”
Egy zenekar működtetése ma már nem képzelhető el gazdasági tevékenység nélkül, ti is saját lemezkiadót alapítottatok. Mondhatjuk, hogy a Faun üzleti vállalkozás is egyben?
„Nos, én nem így látom, azaz nem igazán. Nem nagyon akarunk üzleti vállalkozással foglalkozni, de zenészként van néhány kötelezettséged, ilyen a lemezkiadás is, amit vagy rábízol egy profi cégre, vagy felvállalod saját magad. Mielőtt saját kiadót alapítottunk volna, a Universal Musicnál voltunk, ami a világ legnagyobb zeneipari vállalkozása. Jó volt velük a kapcsolatunk, de jobbnak láttuk, ha a saját magunk főnökei leszünk, mert úgy magunk hozhatjuk meg a zenekar működésével kapcsolatos döntéseket. Most kezdjük kiépíteni a stábunkat, jelenleg éppen fotóst keresünk, akivel együtt dolgozhatunk a jövőben. Nem akarunk nagy üzleti vállalkozássá alakulni, nem fogunk más zenekarokat menedzselni, vagy mások albumait kiadni, csak egy kis szabadságot akartunk magunknak.”
Az utóbbi időben egyre több olyan zenekar lép színre, amely természetközelinek mondja magát. Mi a fő különbség a Faun, a Heilung vagy a Wardruna között?
„Először is azt szeretném elmondani, hogy én személy szerint nagyon örülök a Heilung és a Wardruna sikerének. Szerencsére nagyon sok olyan ember akad, akik szeretnék őket hallani, s ez nagyon jó dolog. Azt is el kell mondanom, hogy barátok vagyunk és nagyon szoros kapcsolatban állunk egymással. Ami a kérdést illeti, arra azt mondanám, ők megmaradtak a saját világukban, régi északi zenét játszanak, a Faun dalai pedig egy szélesebb palettán mozognak. Persze, mi is írunk viking dalokat, de vannak germán, kelta vagy éppen görög hatásaink is. Mi nem akartunk leragadni egyetlen ponton, sokkal többre vágytunk ennél, mondhatni az egész indoeurópai kultúrkörre akartunk összpontosítani.”
A Baldur című dalotok olyan zenekarokra emlékeztet, mint a Corvus Corax, az In Extremo vagy a Schandmaul. Azzal a zenei világgal milyen a kapcsolatod?
„Nagyon jó. Mint mondtam, én már egészen fiatalon felléptem középkori fesztiválon, de a Faunnal is volt sok koncertünk, itt Németországban ilyen rendezvényeken. Volt, hogy közösen az általad is említett zenekarokkal. Ha elmész egy középkori fesztiválra, nem tudod kivonni magad annak hangulata alól. Hatalmas parti, rengeteg italozás, nagy barátkozás jellemzi ezeket a rendezvényeket. A Faun azonban alapvetően nem erről szól, nekünk inkább mélyebb és misztikusabb dalaink vannak. Van persze néhány olyan is, amire tud táncolni egy középkori fesztivál közönsége, s ez jó dolog, de vannak más zenekarok, amelyek inkább valók egy ilyen rendezvényre, mint mi.”
Mi alapvetően metalújság vagyunk, és az első magyarországi koncertetek szervezője is olyan cég volt, amelyik általában metalzenekarokkal foglalkozik. Szerinted ez a közönség nyitott arra a természetközeli világra, amit képviseltek?
„Teljesen. Nem csináljuk olyan régóta, de négy-öt éve elkezdtünk heavy metal fesztiválokon is játszani, és csak jót mondhatok az ottani közönségről. Játszottunk a Hellfesten és a Wacken Open Air fesztiválon is, s nagyon jól sikerült mind a kettő. A heavy metal fesztiválokra járó emberek nagyon nyitottak, és örülnek annak, ha tíz heavy metalt játszó zenekar mellett láthatnak végre valami mást is. Mondjuk egy folkzenekart, a Faunt.”
–
(Az interjú eredetileg a 2024. decemberi digitális különszámban jelent meg.)