Kiadó: Nuclear Blast / Írta: Gáti Viktor / 8
A Metallica „földijei”, a San Franciscó-i Fallujah 2007-ben, még keményvonalas deathcore-hordaként indultak, és első lemezeiket ebben a stílusban készítették el. Majd fokozatosan távolodtak e trendi irányzattól és indultak meg egy átgondoltabb, már-már progresszív koncepció felé, melynek első jelentősebb állomása a 2016-os Dreamless album volt. Úgy emlékszem, az akkori turnén láttam őket, és bár érezhető volt, hogy tartanak valamerre, úgy igazán élőben sem kaptak el. A folytatásban érkező lemezeikkel ennek ellenére igyekeztem barátkozni, ám az áttörés irányukba mindannyiszor elmaradt.
Ám a hatos, Xenotaph címre keresztelt legújabb LP polcokra kerülését megelőző dalpáros, a Kaleidoscopic Waves és a Step Through the Portal and Breathe minden korábbinál kedvezőbb fogadtatásra lelt esetemben, és az eddigi legfokozottabb érdeklődéssel vártam a nyolctételes, szokás szerint látványos borítóba öltöztetett anyagot. Előbbi nóta fogós dallamaival és tiszta énekével tűnik ki, melyeket vad szegelés kísér; utóbbi pedig monumentálisabb, eseménydúsabb, izgalmas középrésszel, amelyben a kanadai vendég dobos végre egy kicsit visszafogja magát. A negyvenkét perces korong hangvételét jól példázza a STTPAB – a többi tétel hol a lebegősebb, hol az arcbamászós oldalt domborítja ki jobban, egyszer egyszerűbb, máskor színesebb megközelítésben. Az A Parasitic Dream rövidsége ellenére egy tartalmas, kerek, sokoldalú nóta, a The Obsidian Architect ezzel szemben – néhány ötletes megoldása mellett – nem tudja teljes mértékben kitölteni a majd’ hat percet, ahogy az egyébként ugyancsak nem gyenge Labirynth Of Stone vagy a címadó is több panelt hoz, mint kiugró pillanatot.
A Fallujah a (szintén) roppant telített kortárs technikás death metal mezőnyben igyekszik mind jelentősebb tényezővé válni, s ennek érdekében komoly erőfeszítéseket tesz. A műfaj hívei aligha találnak kivetnivalót a Xenotaphben, a kiemelkedőbb bandákat preferálók számára viszont könnyen belesimulhat a lemez a kínálatba.
–
(A lemezkritika eredetileg a 2025. júniusi digitális különszámban jelent meg.)
„Modern progrockba oltott death metal. Finom, elgondolkodtató, sokszor meglepő zenei fordulatokkal. Hiába totál skizofrén, pont attól jó. Nincs mit tenni, ez tetszik!”
– Cselőtei László / 9
„Ami a hangszeres részeket illeti, most is megy a ‘matekozás’ rendesen, mégis tökéletes az összhang a zenészek aprító játéka és a szép vokálok között. És ahhoz képest, hogy állítólag most mindenki minden eddiginél jobban hozzátette a magáét a dalszerzéshez, elképesztően jól összeállt ez az anyag.”
– Zubor Olly / 9
„Nem hallgatok ilyesmit, de ez most meglepő módon elkapott.”
– Kiss Gábor / 8
„Hát, piszok jó ez a lemez! A Kaleidoscopic Waves például az egész év egyik legjobb dala (gitártémái, szólói, énekdallamai, minden), de a többi sem nagyon marad el mögötte. Remélem, hogy a Scott Carstairs gitáros zseni köré épülő zenekar aktuális tagjai még sokáig maradnak a főhőssel!”
– Pintér Miklós / 8
„Ez a banda kellemesen meglepett. Korábban csak a nevükkel találkoztam, és valamiért azt hittem, hogy szimpla totálbrutál hentelésben utaznak, de nem. Sokféle hatást olvaszt magába ez a zene, a progos dolgoktól a death metalig – egyfelől remek a hangszeres játék, másfelől meg (és ez az igazán fontos) működőképesek maguk a dalok. Nem rossz ez, sőt.”
– Schmidt Péter / 8
„A csodálatos borítóba csomagolt, a zenekarra jellemző megoldásokkal megpakolt lemez. Elsőre is ütött, mint a buszkerék.”
– Szénégető Richárd / 8
„Borzasztóan nagyot zenélnek, de végig olyan érzésem volt, hogy ez a tömérdek témahalmozás inkább stílusgyakorlat, mintsem teljes értékű dalokká összerakott kreatív alkotómunka eredménye.”
– Gyuricza Ferenc / 7
„Modern, de digitális, steril, mondhatni műanyag módon megszólaló deathcore sokféle metal és progresszív hatással, sok hangszeres és atmoszférikus résszel. Produkció szinten teljesen rendben van, de művészileg nem érzek benne sokkal többet, mint enyhén giccses eklektikát. Olyan, mint egy csoportos kortárs kiállítás egy metróaluljáró összegraffitizett falain.”
– Kánya Ferenc / 7
„Nagyon sokféle téma, köztük nagyon jók is, de ilyen töménységben elrettent. Van egy csomó zene, amit sok végighallgatással lehet befogadni, de mindig kérdés, hogy megéri-e ráfordítani az időt. Tényleg van ott valami, vagy csak témahalmozás?”
– Uzseka Norbert / 7
