Kevés cikk jelenik meg az Exodusról, főleg, ha azt megnézzük, hogy náluk minőségileg gyengébb zenekarok milyen sűrűn fordulnak elő az újságokban. Ami a lemezeladást illeti, egyik-másik csapat közelébe sem érhet az Exodusnak. Második albumuk, a Pleasures of the flesh könnyedén bejutott az amerikai Top 100-ba, s ez már magában figyelemre méltó, nem is beszélve arról, hogy az Exodusék mögött egy viszonylag kicsiny kiadó, a Combat áll. Az elmúlt év alatt persze sokkal több történt, mint csupán a Pleasures megjelenése, így például a banda elkönyvelhetett magának egy sikeres amerikai turnét az M.O.D.-vel, és egy európait a Laaz Rockittal. Európai tartózkodásukat arra is kihasználták, hogy főö attrakcióként fellép- jenek a legendás holland Dynamo fesztiválon. Olyan pletykák is elterjedtek, hogy a Capitollal írtak alá szerződést, és végül, de nem utolsósorban a legnagyobb csendben felvették a harmadik LP anyagát.

Igazán elegendő téma a beszélgetéshez, mire várunk még Gary? Valószínűleg sejted, hogy mit akarok először tudni – leginkább mindent az új albumról. 
„Az új albumról?” – kérdez vissza Gary Holt gitáros. – „Azt hiszem, ez a legkeményebb lemez, amit eddig felvettünk. A külső visszajelzések nagyon jók. Egy pár embernek megmutattuk, s mind azt mondták, hogy ez az eddigi legjobb LP-nk. A lemez direktebb lett, minden felesleges cicomát mellőztünk, így inkább az első LP, a Bonded by Blood vonalához illeszkedik. Azt mondhatnám, hogy visszatértünk a gyökereinkhez.”

Tudatosan vagy ösztönösen? 
,,Azt hiszem, is-is. A Pleasures messze progresszívebb volt, mint a Bonded, hiszen majdnem két évünk volt a számok kidolgozására. Rengeteg bosszúságot okozott akkori kiadónk, a Torrid Records – és olyan sokáig tartott, mire csak az új dalokra koncentrálhattunk, hogy az eredmény egy igen progresszív LP lett, ellentétben az első koronggal, ami olyan volt, mint egy alapos gyomorszájon vágás. Az új lemez címe Fabulous Disaster (Csodás csapás – a szerk.), és ismét Marc Senasac, Rick Hunolt gitáros és jómagam voltunk a producerek, sőt ugyanabban a stúdióban is dolgoztunk, mint korábban. A keverést azonban máshol végeztük, a legkorszerűbb berendezésekkel. Itt általában olyan emberek csavargatják a gombokat, mint Mark Knopfler vagy Randy Newman.”

Tudsz valamit mondani a lemezen található egyes dalokról nekünk?
OK, a nyitószám címe: The Last Act of Defiance, és egy Santa Fe-i, valóban megtörtént börtönlázadásról szól, amelynek során 32 ember halt meg. Valószínűleg ez a létező leggyorsabb Exodus-szám. A börtön felújítása során az őrök elkövették azt a végzetes hibát, hogy a legveszélyesebb elítélteket egy szárnyban helyezték el. Az eredmény az amerikai börtönök történetének legnagyobb és legszörnyűbb lázadása volt. 

A címadó dal a Föld nukleáris megsemmisüléséről szól.

A Toxic Waltz, az Exodus híveinek dala, és az ő önfeledt táncukról szól, amit a koncertjeinken járnak el. Bámulatos, hogy mennyi energia szabadul fel ilyenkor! A legtöbb nótát, mint ezeket is Rick Hunolt gitáros, Zetro Souza énekes és jómagam írtuk. 

A negyedik dal a War együttes klasszikusának, a Low Ridernek a feldolgozása, ennek az eredetijét nálunk Amerikában mindenki ismeri. 

Az A oldalt a Cajun hell zárja, ez szájharmonikával és slide-gitárral kezdődik, a hangvétele erősen bluesos. Úgy is mondhatnánk, hogy az Exodus átmegy Aerosmith-be. A videóklip is ehhez a nótához készült, mivel úgy gondoltuk, hogy ez foghatja meg leginkább a hallgatókat. 

A B oldalt nyitja a Like Father Like Son, ami a maga nyolc és fél percével a leghosszabb dal a korongon. Arról szól, hogy milyen hatással lehet. egy gyerekre, ha az apja agresszív vele szemben. Azok a gyerekek, akiket gyakran vernek a szüleik, olyanok lesznek maguk is, amikor felnőnek. Az LP legkomolyabb dala ez. 

A második tételt Zetro és Rick írta, a címe Corruption, s ez elárul mindent. 

A személyes kedvencem a Verbal Razors. Ebben semmi mást nem teszünk, mint mindazokról elmondjuk a véleményünket, akiket ki nem állhatunk. Neveket nem említünk – a szöveg bármelyikükre vonatkozhat. Ezt nagyrészt magam írtam. 

A záró nóta az Open Season, ami a legagresszívebbre sikerült, témája az embervadászat. Az egész LP agresszívebb, mint elődje. Azt lehet mondani, hogy most ott folytatjuk, ahol a Bonded abbamaradt. Ezt persze nem terveztük meg előre, egyszerűen így alakult.

Ezúttal kevesebb időnk volt felkészülni, és a stúdióban is gyorsabban ment minden. Összesen hat hétig tartott a munka. A Pleasures esetében minden hosszabb ideig tartott, igaz ott belejátszott a probléma producerünkkel, Mark Whitakerrel.”

A tavalyi interjúkban említettél pár dalt, amit a harmadik albumra szántatok – mint például a Zodiac vagy a Deathrow címűek. Ezek hova tűntek?
„A sublótban hevernek, több más ötlettel egyetemben, várnak egy esetleges későbbi felhasználásra. Pillanatnyilag aktívabbak vagyunk, mint korábban bármikor már ami a komponálást illeti. Már most készen vagyok három új szám szövegével. Remélem legközelebb is sok anyag kōzül tudunk válogatni majd, ez jobb, mint erőlködni 8-9 szám összehozatalán. Elkészült például az Awol, ami azokról a zenekarokról szól, akik egy-egy divathullám kedvéért elfelejtik a gyökereiket. Aztán készen van a Thorn in My Side Claustrophobia, ez utóbbi a Föld túlnépesedésének problémájával foglalkozik. De ez még a jövő zenéje, beszéljünk inkább az új albumról.”

Ki adta ki a lemezt? 
„Amerikában a Combat, Európában a Music for Nations. A Capitol mindent elkövetett, hogy megszerezzen minket a Combattől, akikhez egyelőre még kötött a szerződésünk, de nem sikerült. A Combat sokat tett értünk a Pleasures esetében is, azt csak az USA-ban 150 ezer példányban adták el, és ez a szám egy kis cég esetében kitűnő. Azon érdemes azonban elgondolkodni, hogy akkor a Capitol mennyit tudott volna eladni! Remélem azonban a Fabulous révén részesedünk kissé a Metallica óriási sikeréből, amit most az And Justice For All lemezükkel elértek. Amerika-szerte az első 10 közé jutottak, s ez előttünk is megnyithat sok ajtót. Egy nagy céggel a hátunk mögött természetesen lehetőség lehetne egy igazi turnéra is. Példa van elég: az Anthrax Ozzyval, a Slayer a Judas Priesttel játszott. Mi leg- szívesebben az AC/DC előtt lépnénk fel. El tudom képzelni, hogy egy rakás részeg AC/DC rajongónál jók lennénk.”

Ha már turnékról van szó, a legutóbbi Európa-turnétoknál valami nyilván nem stimmelt, hiszen Hollandiában 20 ezer ember előtt játszottak, az NSZK-ban pedig üres termekben…
„Ennek több oka is volt. Főként a Dynamo fesztivál miatt jöttünk át, és villámgyorsan beugrottunk a Savatage helyére, akik lemondtak egy rakás koncertet. Németországban valószínűleg nem volt elég idő a reklámra. Sokan egyáltalán nem tudták, hogy mi játszunk a Savatage helyett. Mások otthon maradtak, mert azt hitték, hogy a teljes koncert elmaradt. Az egész meglehetősen kaotikusan zajlott le. A legrosszabb buli Düsseldorfban volt, egy nappal a Dynamo előtt. Még kétszázan sem jöttek el. Aki élt és mozgott, inkább másnap elutazott Eindhovenbe, ahol aztán ott álltunk 20 ezer ember előtt. Nem sok ilyen fanatikus közönséget láttam. Azt hittem, hogy a sok zenekar után, mindenki fáradt lesz, de épp az ellenkezője történt. 

Minden várakozás ellenére a brit koncertek is nagyon jól sikerültek. Főleg a londoni Astoriában, ahol egy héttel előttünk a Flotsam és a Testament játszott. Itt minden jegy elkelt, és mivel volt időnk rendesen beállni, a hangzás is messze a legjobb volt. A Dynamón sokat hibáztunk, mert el voltunk foglalva azzal, hogy mindenki jól érezze magát. Mint az őrültek, fel s alá rohangáltunk, ilyenkor persze előfordult, hogy egy-egy hang nem ül. Idén pedig februárban játszottunk Európában, a Nuclear Assault társaságában.” (beszámoló az Élő Fém rovatban a szerk.)

Ahogy hallottam, Birminghamben volt egy kis kellemetlenségetek…
„Igen, de az még a múltkori turnén történt. Zetro lelkén szárad az egész. ‘Berágott’, mert az ottani rendező nem tartotta be az előzetes megállapodásokat. Erre ő és még valaki a Laaz Rockitból kinyitották a harmadik emeleti vízcsapokat, ami azt eredményezte, hogy a földszinti színpad teljesen víz alá került. A kár tetemes volt, ráadásul a rendező csak kibérelte az épületet az adott estére egy helybeli maffiától. Ezekkel a fickókkal pedig nemigen célszerű ilyen tréfákat űzni. Mindenesetre igen hamar kézhez kaptuk a számlát, amin nem kis összeg szerepelt. Mivel mást nem tehettünk, fizettünk. A Laaz Rockit megpróbált lelépni, de másnap Londonban egy jó kis harci egység várta őket a maffiózók részéről, így nekik is csak egy lehetőségük maradt. Az ügy ezzel zárult le, idén is játszottunk Birminghamben, de a rendező már más volt. Ez mindenesetre vérbeli Fabulous Disaster volt!”

André Verhuysen

Kedves Olvasónk! Az utóbbi években már találkozhattál a magazinunkban az Old School rovattal, amelyben a harminc éve megjelent lapszámok tartalmából szemezgetünk érdekességeket. A Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával most elkezdtük feldolgozni az első (még Metal Hammer Hunga­rica, majd Új Metal Hammer H néven kiadott) évfolyamokat, amelyek ma már szinte kivétel nélkül elérhetetlenek papír formátumban. Terveink szerint ezek a régi lapszámok havi rendszerességgel kerülnek fel a digitális terjesztésbe. Akár nosztalgiából olvasod, akár információgyűjtés céljából, reméljük neked is legalább annyi örömet okoznak ezek az archív anyagok, mint nekünk. Jó szórakozást! 

METAL HAMMER HUNGARICA No. 1 (1989/1) – TARTALOM
HAVI METAL – Szerkesztői gondolatok
ANTHRAX – Miért maradt el az Európa-turné? Ian és Frank mentegetőzik
SKID ROW – New Jersey-ből jöttünk
MAGYAR HÍREK – Langyos drót
HÍREK
ÉLŐ FÉM – Koncertek és tapasztalatok
DORO – Miről is szól a szőke énekesnő szólóalbuma
EDDIE TÖRTÉNETE – Hogyan változott át a külvárosi csavargó robotrendőrré?
OSSIAN – Metal-kezelés alatt a sörivók
GARY MOORE – Egy háborús veterán emlékezik
DON DOKKEN – Don túlélési receptjei énekeseknek
VIVALDI – Egy olasz zeneszerző reinkarnációja
GITÁRMÁNIA – Hogyan fejlesszük gitárjátékunkat? Mindezt és még többet elárul Szekeres Tamás
SOKKOLÓ KORONGOK – Miért jó, ami szerinted rossz
DEMO
UDO – A smirglihangú törpe visszatér
BADLANDS – A Jake E. Lee Blues Band
EXODUS – A Zetrodus visszavág
JUDAS PRIEST – A Metal Istenek is halandókként kezdték

Régi lapszámaink digitális kiadását keresd a laptapir.hu rendszerében!
https://laptapir.hu/magazinok/hammerworld

A honlapon ezen a címkén keresztül éred el a kapcsolódó bejegyzéseket:
http://hammerworld.hu/tag/hw001/