Aspiral címmel április 11-én jelent meg a szimfonikus metal holland világsztárja, a Magyarországon is gyakran fellépő, így hazánkban is jelentős rajongóbázissal rendelkező Epica legújabb nagylemeze. Az új albumot felvezető dalok egyike, a T.I.M.E. éppen azon a napon került nyilvánosságra, amikor Gyuricza Tamás Marcellnak lehetősége nyílt Simone Simons énekesnővel beszélgetni, ezért az első kérdés rögtön ehhez a dalhoz kapcsolódott.
Szöveg: Gyuricza Tamás Marcell · Fotó: Tim Tronckoe
–
A T.I.M.E. már a harmadik kislemezdal a hamarosan érkező új albumról. Ugye, jól gondolom, hogy nem az időről szól?
„A T.I.M.E. az új album egyik legfontosabb dala, s valóban, a címével ellentétben nem az időről szól. A T.I.M.E. ugyanis egy mozaikszó, ahol minden betűnek külön jelentése van – transformation, integration, metamorphosis, evolution, azaz átalakulás, integráció, metamorfózis, evolúció. Ez a dal a személyiséged haláláról szól. Egy nap mindenkinek meg kell halnia, de amíg élsz, addig meghatározó szerepet töltesz be, hiszen a tevékenységeddel hozzájárulsz ahhoz, hogy maga az emberiség fejlődjön. Minden személyiség lehetőséget ad a növekedésre, a spirituális átalakulásra, ugyanakkor az is fontos, hogy az egyes személyiségek ne álljanak a fejlődés útjába. A dal szövegét Mark (Jansen, gitáros) írta.”
A T.I.M.E. kapcsán Tim Burton dark fantasy történeteire hivatkoztok. Ezek szerint kedvelitek az ő filmjeit?
„Igen, egyértelműen. Nekem ő az egyik legnagyobb kedvencem. A T.I.M.E. videóklipje kapcsán szerettük volna egy kicsit megidézni a Tim Burton-filmek hangulatát, mivel szerintünk az nagyon is illik a dal témájához.”
Az Epica történetében mindig kiemelt jelentőséggel bírtak az albumcímek. Az Aspiral is ilyen?
„Természetesen. Éppen Észak-Amerikában voltunk egy turnén, amikor Rob (van der Loo), a basszusgitárosunk mondta, hogy van a Netflixen egy dokumentumfilm az Aspiral kultúráról, s nézzük meg. Ez 2022-ben volt, és olyan hatással volt ránk a film, hogy rögtön elhatároztuk, megkeressük az alkotókat. Sikerült is felvennünk velük a kapcsolatot, a találkozó is összejött, és egy nagyon tartalmas beszélgetést folytattunk egymással. Abban a dokumentumfilmben bemutattak egy Aspiral című szobrot is, amit egy lengyel képzőművész, Stanisław Szukalski készített. Ez a szobor, maga a film, illetve az alkotókkal való találkozás aztán arra ihlette Robot, hogy még jobban belemerüljön az Aspiral kultúrába, és végül azzal állt elő, hogy írna erről egy dalt. Amikor eljött az ideje annak, hogy az új albumon kezdjünk dolgozni, Rob megmutatta nekünk ezt az ötletét. Mindenkinek nagyon tetszett, és úgy döntöttünk, hogy legyen az új nagylemezünk címe is Aspiral, ami megújulást jelent. Szerintünk ezzel tudjuk megmutatni, hogy az Epica mindig a fejlődés, azaz a folyamatos megújulás pártján áll, anélkül, hogy feladná a jellegzetességeit és az egyéniségét.”
Ezek szerint az Aspiral Rob dala?
„Az alapötlet tőle van. Az Epica korábbi albumaihoz turnézás közben írtuk a dalokat. Ezzel a munkamódszerrel az Omega albumnál szakítottunk, akkor volt először, hogy úgynevezett dalszerző alkalmat jelöltünk ki. Összeültünk egy hétre, hogy közösen dolgozzuk ki a dalokat. Ez a módszer annyira bevált, hogy az Aspiral albumnál is így dolgoztunk. Ezúttal azonban már három alkalmat jelöltünk ki. Időben egymástól jól elkülönítve háromszor egy-egy hétre a producerünkkel közösen bezárkóztunk egy házba a semmi közepén, hogy csak az új dalokkal foglalkozzunk. Ez a munkamódszer számomra például nagyon kényelmes, én ugyanis turnézás közben nem tudok az új dalokkal foglalkozni. Így most én is jobban ki tudtam venni a részem a munkából. Az a három hét elegendő volt arra, hogy megírjuk az Aspiral dalait, majd otthon tovább finomítgattuk azokat.
.
Azt mondod, az új album címe a megújulásra utal. Szerinted szüksége volt az Epica zenekarnak megújulásra?
„Mindenkinek szüksége van rá. Az Epica több mint húsz éve működő zenekar, rengeteg albumot és nagyon sok kislemezt adtunk ki. Amikor az Omega album után megcsináltuk a The Alchemy Projectet, már az is a megújulás jegyében történt. A The Alchemy Project egy tipikus pandémiás történet volt, ahol más zenészekkel dolgoztunk együtt. Mindannyian nagyon élveztük azt a munkát, és láttuk, hogy az Epica zenéje kínál még lehetőségeket kísérletezésre, arra, hogy kipróbáljunk, teszteljünk olyan megoldásokat, amiket eddig kihagytunk az életünkből. Ezzel az új albummal is szerettünk volna egy új irányba elmozdulni, vagy ahogy te fogalmaztál, egy kicsit megújulni. Ez az Epica működésének a lényege. Igyekszünk albumról albumra fejlődni, mindig az a legfőbb célunk, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból.”
Ennek a folyamatos megújulásra törekvésnek az eredménye, hogy ezúttal könnyebben befogadható, slágeresebb dalok születtek?
„Igen. Szerettük volna, hogy az új album kicsit szellősebb, könnyedebb legyen. Hogy olyan dalokat tartalmazzon, amelyek önállóan is megállják a helyüket, de közben az egész albumot egyben végighallgatva is adjanak egy komplex élményt a rajongóknak. Az volt a célunk, hogy az Epica minden erénye érvényesüljön ezen az albumon. Ezért valóban vannak rajta könnyebben emészthető dalok. Az elsőként kiadott kislemezek mind ilyenek, de az albumon azok a rajongók is megtalálják a kedvükre valót, akik inkább a hosszabb, filmzeneszerű szerzeményeinket kedvelik. Az utolsó dal pedig maga a címadó, ami valóban gyönyörű lett. Olyan megnyugvásérzést sugároz, amit eddig még egyetlen szerzeményünk sem.”
Az imént említett megújulásra való törekvés eredménye az is, hogy az új album borítóját már nem az a Stefan Heileman készítette, akivel a Design Your Universe album, azaz 2009 óta folyamatosan együtt dolgoztatok?
„Mondhatni, hogy igen. A borítóval is szerettünk volna új ötleteket kipróbálni, ezért kértük fel a grafikai munkákra azt a Hedi Xandt képzőművészt, akivel a szólóalbumom kapcsán én már dolgoztam együtt. Hedi ugyancsak szobrász, és mint kiderült, ő is nagyon sok inpirációt merített Stanisław Szukalski munkáiból. Ez egy véletlen egybeesés, de biztosan megvan a maga oka, hogy két olyan világ találkozott, amelyre Szukalski hatással volt. A mi zenénk, és Hedi képzőművészi munkája.”
Többször szóba került a képző-, illetve a filmművészet is. Ki az a zenekarból, aki leginkább érdeklődik filmek és a szobrászat, azaz a társművészetek iránt?
„Szerintem mi ketten vagyunk azok, Robbal. Mark és Coen (Janssen, billentyűs) szintén szeretik a filmeket, s persze Ariën (van Weesenbeek, dobos) is, de amikor arról van szó, hogy ezeket inspirációként használjuk fel a zeneszerzéshez, akkor Rob és én vagyunk azok, akik nagyjából azonos hullámon dolgoznak.”
Az Aspiral tartalmaz három olyan dalt is, amelyek a New Age Dawns saga részét képezik, annak a hetedik, nyolcadik és kilencedik fejezetét. Ezekkel végét ért a New Age Dawns történet?
„Szerintem igen, de ezt Mark tudná megmondani, hiszen ezek az ő dalai, illetve a New Age Dawns saga teljesen az ő ötlete volt. Én annyit tudok, hogy az utóbbi időben többször beszélt már róla. Azt mondta, itt lenne már az ideje, hogy lezárja azt a sztorit.”
A New Age Dawn 2005-ben kezdődött, a Consign to Oblivion című második Epica albumon. Mark már akkor megírta hozzá az összes dalt, vagy a további fejezetek időközben születtek?
„Őszintén szólva, nem tudom. Fogalmam sincs, mi járhatott a fejében, de azt tudom, hogy mindig is szeretett dalokat összefűzni. Ezt már a The Embrace That Smothers sagával kezdte, még az Epica előtt, az After Forever tagjaként. A The Embrace That Smothers első három fejezete még az első After Forever albumon szerepelt, aztán az Epica albumain folytatta, illetve fejezte be. A New Age Dawn már teljesen Epica történet, amelynek részei több albumon is hallhatóak, s majdnem biztos vagyok benne, hogy mostanra a végére ért.”
Elképzelhetőnek tartod, hogy valamikor egyben előadjátok a New Age Dawns történetet?
„Igen, lehetséges, ez egészen jó ötlet. Hallottam olyant, hogy vannak emberek, akik a Spotifyon összeraktak olyan lejátszási listát, amin csak ezek a dalok szerepelnek. El tudom tehát képzelni, hogy egyszer mi is előadjuk egyben az egészet. Szerintem érdekes koncert lenne, de egyelőre semmi ilyenen nem gondolkodunk.”
Néhány hónapja megjelent egy olyan dalotok is, ami viszont nem került fel az új albumra, a The Ghost in Me. Ennek mi lesz a sorsa?
„A The Ghost in Me egy speciális dal, a francia zeneszerző Saint-Saëns egyik művének, a Danse Macabre-nak átdolgozása, amit az Efteling vidámpark felkérésére készítettük. Amikor felújították a kísértetházukat, felkeresték a kiadót, hogy tudnánk-e egy dalt adni nekik annak megünneplésére. A The Ghost in Me tehát erre az alkalomra készült, s mindenképpen önálló dal lett volna, nem is terveztük, hogy felkerüljön az Aspiral albumra. Akkor vettük fel, amikor a The Symphonic Synergie koncertekre készültünk, és egy nagyszerű videót is forgattunk hozzá, ott, a kísértetházban.”
Az Epica számos koncertet adott már Magyarországon, s már azt is tudjuk, hogy a nyáron újra jöttök hozzánk, méghozzá a Fezen Fesztiválra. Az már az Aspiral lemezbemutató turnéja lesz, vagy egy más jellegű programmal készültök?
„Nos, a fesztiválprogramunk mindig különbözik attól, amiket a klubturnékon szoktunk előadni. A fesztiválprogram mindig a legnagyobb slágerekre épül, de az Aspiral már április 11-én megjelenik, így biztos, hogy arról is fogunk néhány dalt játszani. Természetesen lesz olyan klubturnénk is, amely az új albumhoz kapcsolódik. Először Amerikába megyünk, három koncertünk lesz az Egyesült Államokban, utána Mexikóban is fellépünk. Ezt követik a nyári fesztiválok, az ősz folyamán pedig Dél-Amerikában játszunk, ezért az európai turné csak jövőre várható. Az Amaranthe-tal és Charlotte Wesselsszel érkezünk, és nagyon sok helyre szeretnénk eljutni, többek közt Magyarországra is.”
Tavaly jelent meg az első szólóalbumod. Tervezed annak folytatását?
„Szerintem lesz még. Jó lenne legalább még egy szólóalbumot csinálni, de nem most. Amikor a Vermillion készült, nagyon intenzív időszakom volt. Sokat dolgoztam a szólóalbumomon, majd utána egyből nekikezdtünk az Aspiral előkészületeinek. Többet nem szeretném ennyire leterhelni magam, jobban be kell majd osztanom az időmet. Most az Aspiral turnéira kell összpontosítanom, ezért egyelőre biztosan nem lesz energiám egy újabb szólóalbumra. Ha lesz hozzá inspirációm, és tudok rá szakítani időt, akkor viszont biztosan belefogok a dalok írásába.”
–
(Az interjú eredetileg a 2025. áprilisi digitális különszámunkban jelent meg.)
Havi Metal – A Jó, a Rossz és a Csúf (Alex Skolnick) – Udo Dirkschneider – Omen – De Facto – In The Woods… – Liv Kristine – Hangpróba – Sokkoló Korongok/Extra – Epica – Eluveitie – Crownshift – Bigfoot Preston – Odion – Dynazty – Enforcer – Élő Fém (Enforcer, Tribulation, Airbourne, Rivers Of Nihil, Godsmack) – Alien Weaponry – Continoom – Deathless Legacy – Médiaradar – Old School – Koncertmenü
