Érdekes jelenség az angol Enchantment. A zenekar 1991-ben alakult, s egy demó után 1994-ben jelent meg a zenekar egyetlen albuma, a Dance Of The Marble Naked. A Paradise Lost és a My Dying Bride komoly új színeket hozott a doom metalba, konkrétan a doom/death metal palettájára, amihez az elején az Anathema is hozzájárult. Az Enchantment ehhez az irányhoz csatlakozott egyetlen album erejéig. Ezért is volt meglepő, hogy ennyi évtized után visszatértek a küzdőtérre.

Cold Soul Embrace a címe a 28 év után megjelenő második albumnak, ami megér egy-két leforgatást azoknak, akik kedvelik a brit típusú doom/death metalt. A tudomásom szerint változatlan felállású csapat az új dalokban megjeleníti azokat a szomorkás érzéseket, amelyek mindig is kulcsszerepet játszottak ebben a műfajban – ilyenkor a billentyűsök is felcsendülnek -, de nem merülnek az elégikus vizek legaljára, hiszen a zenéből a metalos súlyt, a riffeket sem száműzték.

A szerzeményeket úgy alakította ki az Enchantment, hogy kellően változatosak legyenek, vagyis ne uralkodjon el a bánat és mélabú, és a döngetések se tegyék monotonná a képet. Nyilván nem könnyű egy teljesen más világban és zenei közegben folytatni egy mindjárt az elején megszakadt pályát, de a tagok számára ez örömzenélés, nem lehet vitás. Így is kell hozzáállni ehhez az albumhoz, és nem elvárni semmit. És ha ezt sikerül teljesíteni, hallhatunk egy semmilyen téren nem műfajátalakító, ám élvezetes lemezt.

Ami a hangzást illeti, semmi extra csinosítás nem történt, pőre és tiszta a produkció, bár a pergő kissé furcsán szól. Összességében olyan az Enchantment visszatérése, mintha egy rég látott kellemes helyen sétálnék, ami tán nem okoz már olyan eufóriát, mint egykor, mégis jólesik bejárni minden zugát.